Borvirág (Borago officinalis)

Jacob Sturm, Johann Georg Sturm -Deutschlands Flora in Abbildungen (1796). Source: www.biolib.de - The copyright of this image has expired.

Egyéb elnevezései: uborkaszagú fű, borracs, borrágó, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág,

A borágófélék családjába tartozó, a Földközi – tenger mellékéről származó, nálunk termesztett, néha elvadult formában is előforduló, dúsan serteszőrös, egyéves fűszer –, gyógy –, és dísznövény. Szára egyenes, 50 – 70 cm magas, üreges, bokrosodó, húsos. Levelei közül az alsók hosszúnyelűek, tojásdadok, ép szélűek, 5-15 cm hosszúak. A felsőbb levelek keskenyedők, ülők, szórt állásúak. Virágai égszínkékek, 2 – 3 cm szélesek kunkorban állnak, május és június hónapokban nyílnak.

Hatóanyag: zsírosolaj, szaponin, gyantasav, cseranyag, nyálkát, pntozán,

Alkalmazás:
belsőleg:
– vese-, hólyagbántalmakra,
– vízhajtásra,
– hasmenésre,

külsőleg:
– toroköblögetésre,
– bőrgyulladásra (borogatásként, vagy olajos kivonatként),

Teájának elkészítése és adagolása: Fél evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dl vízzel, 15 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta egyszer étkezés előtt fél órával javasolt.