Az Apis – méh – és a terápia – gyógyítás – szavak összevonásából keletkezett az apiterápia kifejezés. Az apiterápia a méhészeti termékek – méz, virágpor, propolisz, méhpempő, méhméreg – gyógyító célú felhasználását jelenti. A története az ősidőkre nyúlik vissza, hiszen az ember már akkor felismerte a méhek hasznos voltát és az általuk előállított termékek jótékony hatását. Az apiterápia egyik fontos gyógyító terméke a méhek által gyűjtött virágpor.

A virágpor a közhiedelemmel ellentétben nem egyszínű, hanem egy szemcsénként változó színű anyag a narancssárga összes árnyalatában egészen a sötétbarnáig. Biológiai értéke folytán jelentős energiaforrása a méheknek, de az embernek is az lehetne. Fontos fehérje forrás, mivel a 22 aminosavból fajtától függően mintegy húszat tartalmaz és ezek között megtalálhatóak a létfontosságú (esszenciális) aminosavak is. Emészthető fehérje tartalma esetenként megközelítheti a 40 %-ot is (a fűz, a pipacs, a mák, a lóhere és a gyermekláncfű esetében).

Erősítő, roboráló hatása összefügg magas vitamin és ásványi anyag tartalmával. A méhészeti termékek legjelentősebb vitaminforrása.
Vitaminjai: B1, B2, B3, B6, B7, C, E, folsav és pantoténsav.
Ásványi anyagai: vas, réz, kén, kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, klór, kobalt, foszfor és szilícium.
A vitaminokon és az ásványi anyagokon túl a virágpor tartalmaz még közel százféle enzimet, melyek közül a fontosabban az amiláz, invertáz, pektináz, pepszin, tripszin, erepszin, továbbá telítetlen zsírsavakat (linolsav, linolénsav, eikozánsav), melyek „lesöprik” az érfalakra rakódott koleszterint.
A virágporban megtalálhatóak még fitoszterinek és flavonoidok is, a flavonoidok közül érdemes kiemelni a rutint, a heszperidint és a kvercitint, melyek kiemelkedő hatással vannak az érfalakra.

Mint fontos biostimulátor eredményesen használható túlfeszített fizikai és szellemi megterhelésnél. Kitűnő erősítő, roboráló fejlődésben visszamaradt, vérszegény gyermekeknél, betegségből lábadozóknál. Jól használható még idősebbek emlékezetkiesésénél, dekoncentráltságnál. Előnyös élettani és gyógyhatása miatt a virágpor, mint élő táplálék, elsősorban nyersen – sütés, főzés nélkül – fejti ki áldásos hatását.
Az egyes virágpor fajták a hatóanyagok arányától függően eltérően hatnak egyes betegségekre.

A virágpor fajták alkalmazási javaslata:

• Idegrendszeri zavaroknál, levertségnél (akác, hárs virágpor)
• Prosztata bántalmaknál (kakukkfű, gesztenye virágpor)
• Keringési panaszok esetén (gesztenye, repce, kakukkfű virágpor)
• Húgyúti betegségeknél (gyermekláncfű virágpor)
• Szívelégtelenségnél (almafa virágpora)
• Emésztési és bélpanaszoknál (zsálya, szeder virágpor)
• Nemi működési zavaroknál (kakukkfű, zsálya virágpor)

A vegyes virágpor hatása sokoldalúbb, ezért tökéletesebben szolgálja a szervezet normális működését. Általánosságba véve a napi 15 – 20 gramm virágpor elfogyasztása 3 – 4 hetes kúra során az alábbi esetekben hozhat pozitív változást.

• étvágytalanság, bélpanaszok,
• bőrbetegségek, nyálkahártya- és kötőszövet-gyulladás,
• májpanaszok, cukorbetegség,
• hajhullás,
• pszichoterápiás kezelések esetén,
• prosztata megnagyobbodás,
• funkcionális nemi zavarok,
• vérkeringési zavarok, érfalgyengeség,

Rendszeres fogyasztása javítja a vérképet, azonban a virágpor túlzott mértékű fogyasztása étvágyjavító hatásánál fogva hizlaló hatású lehet.
A virágpor nem csodaszer, azonban 3 – 4 hetes kúra bizonyítottan egészségvédő, erősítő, betegséget megelőző hatású, ezért a fogyasztását, én a pollenallergiások kivételével mindenkinek javaslom.