Az ember tulajdonképpen még mára sem heverte ki a két lábra állás fáradalmait. Számos egészségügyi problémánk vezethet? vissza erre a kezet felszabadító, de más testrészeket az addiginál er?sebben megterhel? változásra. A két lábra állás az alapvet? oka számos ér- és ízületi betegségnek. Avagy láttak-e már súlyosan visszértágulatos vagy reumás kutyát?
A két lábra állás után a testsúly nagyobb terhet rakott többek között a boka-, a térd- és a medenceízületre, és nem utolsósorban a gerincoszlopra is. A korábbinál jóval nagyobb er?k koptatták az ízületi felszínen lév? porcokat is. Ráadásul – a két lábra állt ember eszközfejleszt? munkája nyomán – egyre inkább mozgásszegénnyé vált a Homo Sapiens. A saját érhálózattal nem bíró, az oxigént az ízületi folyadékból diffúzióval felvev? porcszövet fogékonyabbá vált a különböz? elfajulások iránt, egyre hamarabb elvesztette rugalmasságát, amelynek híján nem tudja ellátni szerepét az ízületekben találkozó csontvégeken. A gerinc csigolyái közül kikopó porckorong hiánya, a térdízület csontvégeinek rideggé válása nagy fájdalmakat okoz az embernek. És ami még rosszabb: a porcszövet alig képes a megújulásra. Egy porckopásos betegnek szinte reménytelen az eredeti vagy ahhoz hasonló állapot visszaállítása. Ez szinte csak a porcszövet átültetése révén jöhet szóba.

Alapkutatási ismeretek szerzése

E lehet?ség érdekében tanulmányozza a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának Anatómiai, Szövet- és Fejl?déstani Intézetében m?köd? jelátviteli kutatócsoport a porcképz?dés mechanizmusát.
A csoport kutatásainak hosszú távú célja olyan alapkutatási ismeretek szerzése, amelyek el?segíthetik a porcszövetek regenerációjának beindítását, illetve a beültetésre alkalmas porcszövet el?állítását. Igyekeznek felderíteni azt is, hogy milyen tényez?k befolyásolják ezt a folyamatot.
A csoport csirkeembriókból nyert úgynevezett porcel?futár-sejtekb?l létrehozott sejtkultúrákban vizsgálja a porcszövet differenciálódását és a sejtek jelátviteli útvonalait. Ennek az embrionális porckeletkezést jól modellez? kísérleti rendszernek a használata több évtizedes múltra tekint vissza a laboratóriumban. Az utóbbi három évben sikerült egy egér és egy emberi sejtvonalban is beállítani azokat a kísérleti feltételeket, amelyek alkalmazásával porcdifferenciálódás zajlik le bennük.
Az eljárás lényege, hogy egy csirkeembrióról leválasztják a végtagkezdeményeket, és megfelel?en összeállított tápoldatba helyezik ?ket. Ha ezeket a kell?képpen magas sejtszámú kultúrákat ideális körülmények között (állandó h?mérsékletet, páratartalmat, oxigén- és szén-dioxid-koncentrációt létrehozó készülékben, steril tápfolyadékban) tartják, bennük spontán porcképz?dés játszódik le.

A testmozgás fontossága

A vizsgálatok azt mutatták, hogy a folyamatban fontos szerepet játszik a kalciumion-koncentráció és a többi foszfatáz enzim. Ezen túlmen?en azt is érzékelték, hogy a differenciálódó porcszövet mechanikai ingerlése el?segíti a porcképz?dést. Jelenleg azt mérik fel, hogy a mechanikai ingert milyen módon érzékelik a sejtek, és hogy a mechanikai ingerlés milyen jelátviteli út(ak)on fejtheti ki a porckialakulást serkent? hatását.
A laikusnak is eszébe juthat err?l, hogy a mechanikai ingerlés hatása bizonyára érvényesül az emberi testben is, ami újabb érvet szolgáltat a gyermek- és fiatalkori testmozgásra, hiszen a porcsejtek termelése éppen ebben a korban zajlik a növekedés befejez?déséig. És mint már említettük, a már kialakult porc anyagcseréjét is javítja a testmozgás.
A kutatók remélik, hogy a laboratóriumi körülmények között zajló porcképz?dést szabályozó folyamatok felderítése hozzájárulhat a porcszövet fejl?désének részletesebb megismeréséhez, végs? soron a szervezetben bekövetkez? porcképz?dési folyamatok beindításához. Ez pedig hosszabb távon segítséget nyújthat a sérült ízületi porc pótlására szolgáló, mesterségesen el?állított, beültethet? porcszövet kifejlesztéséhez, ami sok, porckopásos beteg életmin?ségét javítaná meg gyökeresen.

Forrás : MTI