Az orvostudomány története:kezelések minden alap nélkül

Az emberiség folyamatosan kutatja az ismeretlent, miközben igyekszik uralni az általa meg nem értett dolgokat. Nincs ez másképp az orvoslásban sem. Mivel képtelenek vagyunk elfogadni a létezésünkkel együtt járó halált és szenvedést, a velük való küzdelem során el?fordul, hogy olykor rossz módszerekkel próbálkozunk.

Pihen?kúra

A módszer úttör?je egy Dr. Silas Weir Mitchell nev? orvos, aki a 19. század végen vezette be ezt az eléggé vitatható terápiát, ideggyenge, hisztérikusnak titulált n?betegek kezelésére. A módszer lényege, hogy a betegeknek szigorúan ágyban kell feküdniük, méghozzá hanyatt fekve, és környezetükb?l minden lehetséges ingert ki kell zárni. Az ágyba parancsolt n?k számára megtiltották az olvasást, beszélgetést, s?t még a mozgást és a gondolkodást is, hogy újra „meger?södhessenek”. A kezelési módszer egyik elszenved?je, Charlotte Perkins Gilman szemléletesen írja le ágyban fekvésre kényszerítésének történetét, a “The Yellow Wallpaper” (A sárga tapéta) cím? novellájában.

Pióca

Bár a piócákat jelenleg is használják terápiás célokra, azért nagyon meglep?dnénk, ha a háziorvosunk torokfájás kezelésére piócákat rántana el? fiókjából.

Pedig a középkori borbélyok, akik kisebb sebészeti beavatkozásokat is gond nélkül elvégeztek, olyannyira megbíztak e természetes vércsapolási módszer hatékonyságában, hogy szinte minden létez? betegség gyógyítására piócákat alkalmaztak. Bár nyilvánvalóan minden betegségre még a pióca sem orvosság, a borbélyok abban azért mégsem tévedtek, hogy a nyálkás vérszívók tevékenységének valóban létezik egészségügyi haszna. Bizonyos rekonstruktív sebészeti beavatkozások során vérrögképz?dés megel?zésére használják, a nyálukban lév? hirudin nev? speciális véralvadásgátló enzim miatt.

Rádiumos víz

A radioaktivitás veszélyeinek megismerése el?tt, a rádiumos vizet rák gyógyítására és fiatalító kúraként használták. (Miel?tt ezen meglep?dnénk, megjegyzend?, hogy sokáig a dohányzást is egészségesnek tartották!) Úgy hitték, hogy a rádiumban rejlik az „élet tüze”, melynek segítségével akár még a halállal is dacolhatunk. Ennek szellemében a leghétköznapibb termékeket, például a fogkrémeket is rádiummal „dúsították”.

Érvágás

Az érvágás már az ókori Görögországban is elterjedt terápiás módszernek számított. Az érintettek vérét azzal a szándékkal csapolták le, hogy kiegyensúlyozzák a szervezet testnedveit, mert nézetük szerint az egyensúlyi állapot fenntartása biztosította a páciens egészségét. Az érvágás a középkori borbélyok körében is bevett módszerként szolgált, ?k a vérben felgyülemlett méreganyagoktól ily módon szabadították meg betegeiket.

Kokain

Hosszú id?n keresztül, a depressziótól a fejfájásig minden elképzelhet? egészségügyi panaszra kokaint használtak fájdalomcsillapítóként. Miel?tt fény derült a kokain negatív egészségügyi hatásaira, az emberek gyakorlatilag úgy szedték akár az aszpirint, az addikció és az esetleges túladagolás kockázataira való tekintet nélkül. Maga Freud is csupán rossz szokásnak tartotta, mely magyarázatul szolgált élénk álomképeire, és nem látta okát, miért ne élvezhetnék páciensei is az általa kedvelt kokain „jótékony” hatásait. Bár a gyógyászatban már nem alkalmazzák, az éjszakai szórakozóhelyeken egészen a nyolcvanas évekig meg?rizte népszer?ségét.

Inzulin sokkterápia 

A vitaható terápiát el?szeretettel alkalmazták skizofrénia és egyéb mentális betegségek kezelésére. A kezelés során a páciens szervezetét fokozatosan növekv? adag inzulinnal sokkolták, egészen addig, míg a beteg kómába esett. A módszer egykori támogatói szerint kóma alatt egyfajta normalizációs folyamat megy végbe, ám ehelyett a kezelés gyakran inkább a beteg halálát okozta. A módszer egyike azon tudományos köntösbe bújt dilettáns beavatkozásoknak, melyben úgy viszonyulnak a beteghez, mint amikor a rossz tévékészüléket rugdosással akarjuk m?ködésre bírni.

Forrás:Listverse.com