Természet plusz technológia

Azok akik cikkeinket olvassák általában a gyógynövények és a természetes gyógymódok hívei. A következ? rövid cikkel azt szeretném bemutatni, hogy ha egy abszolút természetes anyag hatékonyságát-eugenol-valamilyen technológia segítségével és egy másik természetes anyag hozzáadásával  ugrásszer?en meg tudjuk növelni még mindig van valamilyen csavar a problémában. A dolog komplexitását  jól mutatja, hogy abban a pillanatban amikor el?állítottuk a nagyon hatékony tulajdonságú anyagunkat újabb kérdés merül fel: mi történik ha ilyen formában bevisszük az emberi szervezetbe. Vagyis a még mindig csak két természetes anyag nem produkál-e szervezetünk számára negatív folyamatokat.

A történet f?szerepl?je az eugenol amely olyan  növények illó olajában található mint a szegf?szeg, szerecsendió, fahéj és a babér. Használják mint aromát az élelmiszer és az illatszer iparban, ha gyógyászati szerepét nézzük akkor er?s fert?tlenít? és fájdalomcsillapító tulajdonsággal rendelkezik. Vízben igen kevéssé oldódik, szerves oldószerekben  (éter, kloroform, alkohol),  tömény ecetsavban és alkáli-hidroxidok vizes oldatában azonban jól. Tehát semmi olyanban nem oldódik jól aminek segítségével úgymond „simán” be lehetne vinni az emberi szervezetbe.

Az eugenol er?s antibakteriális hatását ebben a kutatásban úgy próbálták növelni, hogy csökkentették cseppjeinek méretét.

Úgy gondoltuk, annak érdekében hogy növeljük az eugenol antimikrobiális erejét, jobb ha rengeteg nanoméret? csepp érintkezik a baktériumokkal, ahhoz képest mint amikor egy 1 milliméter méret? magányos csepp érintkezik a baktérium egy pontjával- mondta a tanulmány vezet? szerz?je Federico M. Harte, PhD, az élelmiszertudományok egyetemi docense (Pennsylvania State University).

Amikor a cseppek méretét nem sikerült 100 nanométer alá szorítani úgy döntöttek, hogy kis mennyiség? lecitint adnak a rendszerhez annak reményében, hogy még kisebb cseppecskéket sikerül el?állítani.

Az eugenol mint feljebb említettük olajos volta miatt nem oldódik vízben. Persze össze lehet rázni a vizet olajos dolgokkal-ezt otthon is ki lehet próbálni- de a részecskék ha nyugalomba kerülnek lassan újra összecsapódnak és az egész nem lesz stabil. A lecitin itt mint emulgeáló szer m?ködik vagyis az apró részecskéket stabil nagyságban és oldott formában próbálja tartani vizes közegben.

A kísérletek- különböz? mennyiség? lecitin hozzáadása után- igazolták, hogy a lecitin egy meghatározott koncentrációja szinergikusan megnöveli az eugenol antimikrobiális tulajdonságát.

A kutatás legnyilvánvalóbb el?nye az lenne hogy a lecitin hozzáadásával növeljék az élelmiszerekben lev? természetes összetev?k antimikrobiális tulajdonságát.

Továbbgondolva a dolgot dr. Harte azt tervezi megvizsgálja hogyan változtatja meg a lecitin az eml?s sejtek falának átjárhatóságát. Ez a kérdés meglehet?sen egyszer?, de már a lecitin orvosbiológiai alkalmazásának tárgykörébe tartozik. Esetleg a lecitin segítségével olyan hatóanyagokat is át lehetne juttatni a vér-agy gáton amelyeket eddig nem volt lehetséges.

A kérdés azonban amely  felmerül milyen következményekkel jár, vagy milyen specifikus veszélyt jelent az emberi szervezetre hosszas alkalmazás esetén a lecitin. És ezt nehéz megjósolni ezen a ponton.

Összegezve

Van két abszolút hétköznapi természetes anyag, egyik megnöveli a másik hatékonyságát. Esetleg fel lehetne használni az  eredményt a gyógyszerkutatás egyik nagy problémájának a vér-agy gát átjárhatóságának a megoldására. És mégsem biztos, hogy bármi lesz bel?le.

Mert egy anyagnak az emberi szervezebe való kerüléséhez és hatékonyságához nem elegend? kritérium az, hogy természetes!

És ami a gondolkodást elindította: ScienceDaily