Tenyerének szorítóképessége jobban megállapítja a beteg ember állapotát, mint a vérnyomás mérés

A McMaster Egyetem és a Hamilton Egészségtudományi Központ munkatársai a The Lancet folyóiratban számoltak be arról, hogy a szorítással mért izomer? következetesen összefüggésbe hozható az egészségi állapottal, illetve a korai halállal.
„Egy marokszorító könnyen kezelhet? és olcsó teszt-eszköz lehet annak megállapítására, hogy valakinek mekkora a kockázata a szívbetegségre vagy a halálra” – mondja Dr. Darryl Leong, a McMaster Egyetem munkatársa, kardiológus. „Orvos vagy egy egészségügyi dolgozó megméri a páciens szorításának er?sségét, így azonosítani tudják a nagyobb betegségek súlyosságát, mint a szívelégtelenségét vagy a sztrókét, amelyeknek magas a halálozási kockázata.”
Közel 140 000 feln?tt ember vizsgálatát végezték el a kutatók, 17 gazdaságilag, kulturálisan különböz? országban, négy év alatt. A feln?ttek a 35 és 70 év közötti korcsoportba tartoztak. Az izomerejüket marokszorítónak nevezett dinamométerrel mérték.
A kutatók eredményei szerint minden 5 kilogramm szorítóer? csökkenés után 16 százalékkal megnövekedett a bármely okból való elhalálozás kockázata.
17 százalékkal nagyobb kockázatot mutatott ki a beteg pácienseknél – minden 5 kg szorítóer? elvesztése – a szív- és érrendszeri halál kockázatára, 17 százalékkal nagyobbat a nem-szív- és érrendszeri halál-kockázatra, 7 százalékos növekedést a szívroham eredet? és 9 százalékot a sztrók halál kockázatára.
Az összefüggés akkor is fennállt, ha más, a halálozást befolyásoló tényez?ket is figyelembe vettek, mint az életkor, iskolai végzettség, munkahely, fizikai aktivitás szintje, dohányzás és alkoholfogyasztás.
Az alacsony szorítóer? magasabb halálozási aránnyal járt együtt a szív- és érrendszeri betegeknél (szívroham, sztrók), illetve a nem-kardiovaszkuláris (pl. tumor) betegeknél egyaránt, amib?l arra lehet következtetni, hogy az izomer? csökkenésének mértéke képes megjósolni a halál kockázatát azoknál az embereknél, akiknél kifejl?dnek ezek a súlyos betegségek.

Forrás:Független.hu