Egyéb elnevezései: Mezei katáng, Vad cikória,
A parlagon hagyott területeken és az utak mentén elterjedt mezei katáng lágy szárú, évelő növény, amely az 1 m magasságot is elérheti. Tőlevelei öblösen hasogatottak, karéjosan fogasak. Szárlevelei lándzsásak vagy tojásdadok. Szárának felső levelei pillás élűek. Kék, néha rózsaszín vagy fehér virágai a szárak végén fészekvirágzatot alkotnak és a levélhónaljakban csoportosulnak.
Egyéb elnevezései: orvosi székfű, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka,
Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő, de Közép-Európában és hazánkban termesztik is. Egy-, néha kétéves 10-40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény.
Egyéb elnevezései: izsóp,
A Kárpát-medencében hagyományosan egyetlen faját, amely a Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos.
Egyéb elnevezései: ezüsttövis, homokfa,
A főfaj Európa és Ázsia szerte a tengerpartokon, homokdűnéken, sziklákon, az időszakos folyómedrekben és folyóvölgyekben, hegyvidékeken található. Az alfaj a Szigetközben, a Szentendrei-szigeten, Békás- és Káposztásmegyeren, valamint Örkény közelében fordul elő, de igen gyakran ültetik talajmegkötésre és díszcserjének is.
Egyéb elnevezései: pitypang, pongyola pitypang, tejesfű virág, kákics, barátfej, barátfű, kikirics,
A gyermekláncfű füves területeken, főleg a kertekben, szántókon jelenik meg. Karógyökere függőleges és hosszú, ezért kiirtani sem könnyű. A földre fekvő levelei csipkézettek, a szélük ép. A belül üreges virágszár, tetején az aranysárga fészkes virágzattal a tőrózsából tör elő.
Egyéb elnevezései: lepkeszeg, fenő grék
A Földközi-tenger vidékén, Nyugat-Ázsiában honos növény. Már az ókorban is termesztették, (elsősorban Indiában és Marokkóban), ezért sokfelé elterjedt. Hazánkban nemcsak termesztik, de a termesztésből kivadulva is előfordul.
A nemzetség rendkívül fajgazdag (egyes szerzők szerint a fajok száma több mint ezer!), sok az átmeneti és hibrid alak, változat. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A Kárpát-medencében négy faj őshonos.
Egyéb elnevezései: büdös hagyma,
Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban.