Tekintet nélkül anyjának várandósság alatti táplálkozására, minden újszülött gyermek kedveli az édes ízt. Az édesítőkre vonatkozó ételválasztást a gyermekek és felnőttek saját, élelmiszerekkel kapcsolatos tapasztalatai alakítják. Következésképpen ez egyénenként jelenősen különbözik. 

Napjainkban az édesítőszerek széles választéka hozzáférhető a piacon, melyek a cukorral járó energiatartalom nélkül szolgáltatnak édes ízt. Ezen intenzív édesítők nagy csoportjába olyan vegyületek tartoznak, mint az aszpartam, az aceszulfám-K, a szacharin, a szukralóz, és a steviol glikozidok, melyek sok százszor édesebbek, mint a cukor. Mivel (belőlük) csak nagyon kis mennyiség szükséges az édes ízérzet kiváltásához, a cukorhoz képest az energiabevitelhez való hozzájárulásuk gyakran elhanyagolható. Más, intenzív édesítőszerektől eltérően a steviol glikozidok, a cukorhoz hasonlóan, a kizárólagos növényi eredet kiegészítő vonzerejét nyújtják.

A Stevia rebaudiana Bertoni növény, hétköznapi nevén a Stevia, első leírójától Moisés Santiago Bertoni svájci botanikustól kapta nevét. Ez a Közép- és Dél-Amerikában őshonos növény a napraforgóval és a cikóriával azonos növénycsaládba tartozik. Az édes leveleiért széles körben termesztett Steviát évszázadok óta, mint hagyományos édesítőszert, a növényi főzetekhez és teákhoz adva használták a dél-amerikai őslakosok. Két fontosabb édes ízű glikozid van jelen leveleiben: a steviozid és a rebaudiozid A. Ezek a vegyületek 2-300-szor édesebbek a cukornál, ezért igen kis mennyiség is elegendő a kívánt édes íz eléréséhez. Ezek a glikozidok voltak a nemrégiben lezajlott biztonságossági és engedélyezési vizsgálatok alanyai.

Csakúgy, mint más intenzív édesítők, a steviol glikozidok is lehetővé teszik az édes íz élvezetét a fogyasztók számára – anélkül, hogy hozzájárulnának a napi energiabevitelhez; mivel nem tartalmaznak jelentősebb mennyiségű energiát. A nagy intenzitású édesítők hatékony segítséget jelenthetnek a testtömeg szabályozásában, amikor, a hozzáadott cukor helyettesítőjeként használják őket. A fenilketonuriaként (PKU) ismert ritka genetikai betegségben szabályozni kell a fenil-alanin bevitel valamennyi forrását, beleértve az aszpartamot: ezen emberek számára a steviol glikozid fenil-alanin mentes édesítőválasztás lenne.

A Steviát Latin-Amerikában napjainkban is termesztik, ám a piacot az ázsiai országok uralják. Kína a világ legnagyobb Stevia termelője, míg Japán és Korea a Stevia-kivonatok jelenlegi legnagyobb piacai. Az USA, Ausztrália és Új-Zéland nemrégiben engedélyezett piacukon bizonyos Stevia-készítményeket, mint élelmiszer és ital hozzávalókat.

1999-ben az Európai Bizottság a biztonságosságra vonatkozó elégtelen bizonyíték miatt elutasította a Stevia növények vagy szárított levelek élelmiszerként vagy élelmiszer-alkotórészként való engedélyezését. Ennek következtében, azok az élelmiszerek vagy italok, amelyek a Stevia növényt, vagy annak kivonatait, mint alkotórészt tartalmazzák, nem engedélyezettek az Európai Unió (EU) piacán. Azóta sok biztonságossági vizsgálatot végeztek. 2008-ban  a terület számos vezető szakértője, az Egyesített FAO/WHO Élelmiszer-Adalékanyag Szakértői Bizottságtól (JECFA), és az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hivataltól (FDA) véleményezte a (? 95%)tisztaságú steviol glikozidokat, mint emberi fogyasztásra biztonságosakat.  A JECFA 0-4 mg/testtömegkg-ban határozta meg az elfogadható napi beviteli értéket, ami 240 mg napi mennyiségnek felel meg egy 60 kg-os nő, vagy 280 mg-nak egy 70 kg-os férfi esetében.

Forrás:eufic.org