Az ?szi árpa, latin nevén a Hordeum vulgare botanikai szempontból a pázsitfüvek családjába tartozó növény, egyébként csakúgy, mint a többi ismert gabonaféle (búza, rozs, zab). Az árpa az egyik legrégibb termesztett növény, és csakúgy, mint korábban ma is nagy népszer?ségnek örvend. Árpakását ettek a gladiátorok, hogy er?sebbek legyenek, árpakását kaptak a csecsem?k is, ha már kevés volt az anyatej, és a római, valamint a görög istenek is szívesen fogyasztották, és árpasört ittak hozzá. Hozzánk valószín?leg a délkelet-ázsiai nomád, vándorló népeknek köszönhet?en jutott el.
Az árpa egy éves növény, amelynek több vadonél? és termesztett faja is létezik. A termesztette árpát évente kétszer takarítják be – tavaszi és ?szi árpa. Az ?szi árpa nagy részéb?l takarmány, a jobb min?ség? tavaszi árpából általában sörf?z? és szeszf?z? maláta készül. Az élelmiszeriparban csak az össz-árpatermelés töredéke kerül feldolgozásra (árpadara, árpából készült pékáru, pótkávé). Az utóbbi id?ben egyre nagyobb az érdekl?dés az árpa iránt, ezért érthet? módon az ára is egyre magasabb. És nem csak azért, mert az árpának magas a tápértéke, rengeteg B vitamint tartalmaz, képes csökkenteni a koleszterinszintet, és preventíven hat a civilizációs betegségek kialakulásával szemben, hanem azért is, mert árpából évr?l évre kevesebb terem. Csehország már Angliából és Franciaországból importálja a sörmaláta el?állításához szükséges árpát, és szakemberek már dolgoznak azon, hogy lehetne a jöv?ben hüvelyesekkel helyettesíteni az árpát a malátagyártásban. A válasz arra a kérdésre, hogy miért csökken ilyen drasztikusan a min?ségi árpa mennyisége, rendkívül egyszer?. Az árpa olyan növény, amely hihetetlenül érzékenyen reagál az id?járás széls?séges változásaira, a klimatikus változásokra, a gombák támadására, a talaj min?ségére és valamennyi termeszt?i hibára (fontos az id?beni vetés, és a helyesen kiválasztott el?vetemény). Az utóbbi id?k id?járása, a jellegzetesen hosszú, fagyos tél, a nedves tavasz és a száraz nyár nem tett jót az árpának – kés?n hajtott ki, megpenészesedett vagy elszáradt. Valószín?leg hamarosan bele kell tör?dnünk, hogy a sörnek enyhe zöldbabos, csicseri borsós vagy zöldborsós mellékíze lesz.
Nem meglep?, hogy az árpa emberemlékezet óta része a hagyományos népi gyógyászatnak. A betegek lázcsillapítóként mézes árpás vizet fogyasztottak, de árpából készült f?zetett használtak régebben hidegrázás, hörghurut, fels? légúti gyulladás, köszvény, fekélyes betegségek, valamint hasmenés, szorulás és vastagbélgyulladás ellen is.
Árpaszalma-f?zetet tettek fürd?vízbe és pakolásokba, hogy ezzel enyhítsék a sömör és az ekcéma tüneteit, az ízületfájdalmat és a dagadt boka fájdalmát.
Az árpamaláta kifejezetten tápláló étek, kiválóan pótolja a cukrot vagy a mézet, használata terhesség alatt és betegségb?l való lábadozás id?szakában javasolt, mivel képes teljes egészében meger?síteni a szervezetet. A természetgyógyászat és az egészséges életmód területén óriási érdekl?dés mutatkozik a szárított és ?rölt fiatal árpanövényeket tartalmazó készítmények iránt. A fiatal árpa aminosavak, fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok, klorofil és létfontosságú enzimek gazdag forrása. Az érett árpaszemekt?l eltér?en a fiatal árpa nem tartalmaz glutént, azaz sikért, ezért a coeliákiában szenved? páciensek is fogyaszthatják.
A fiatal árpában nem csak az a fantasztikus, hogy nagy mennyiségben tartalmaz tápanyagokat (amelyek egyébként javítják a szervezet egészségügyi állapotát, méregtelenítenek, táplálnak, és preventíven hatnak egy sor megbetegedéssel szemben – els?sorban antioxidáns hatása miatt – és azért mert képes csökkenteni a bels? környezet savasságát). Hanem az is, hogy energetikai szempontból er?sen jang potenciájú, amit leginkább egy kisgyermek lelkes, leköthetetlen energiájához lehet hasonlítani, és amely képes lendületbe hozni az életenergiát, ott, ahol erre szükség van, támogatja az egészséges növekedést és a vitalitást.
Forrás: Tereza Viktorova