Régi ismerősök: a serfőző, a pék és az orvos

Az őszi árpa, latin nevén a Hordeum vulgare botanikai szempontból a pázsitfüvek családjába tartozó növény, egyébként csakúgy, mint a többi ismert gabonaféle (búza, rozs, zab). Az árpa az egyik legrégibb termesztett növény, és csakúgy, mint korábban ma is nagy népszerűségnek örvend. Árpakását ettek a gladiátorok, hogy erősebbek legyenek, árpakását kaptak a csecsemők is, ha már kevés volt az anyatej, és a római, valamint a görög istenek is szívesen fogyasztották, és árpasört ittak hozzá. Hozzánk valószínűleg a délkelet-ázsiai nomád, vándorló népeknek köszönhetően jutott el.

Az árpa egy éves növény, amelynek több vadonélő és termesztett faja is létezik. A termesztette árpát évente kétszer takarítják be – tavaszi és őszi árpa. Az őszi árpa nagy részéből takarmány, a jobb minőségű tavaszi árpából általában sörfőző és szeszfőző maláta készül. Az élelmiszeriparban csak az össz-árpatermelés töredéke kerül feldolgozásra (árpadara, árpából készült pékáru, pótkávé). Az utóbbi időben egyre nagyobb az érdeklődés az árpa iránt, ezért érthető módon az ára is egyre magasabb. És nem csak azért, mert az árpának magas a tápértéke, rengeteg B vitamint tartalmaz, képes csökkenteni a koleszterinszintet, és preventíven hat a civilizációs betegségek kialakulásával szemben, hanem azért is, mert árpából évről évre kevesebb terem. Csehország már Angliából és Franciaországból importálja a sörmaláta előállításához szükséges árpát, és szakemberek már dolgoznak azon, hogy lehetne a jövőben hüvelyesekkel helyettesíteni az árpát a malátagyártásban. A válasz arra a kérdésre, hogy miért csökken ilyen drasztikusan a minőségi árpa mennyisége, rendkívül egyszerű. Az árpa olyan növény, amely hihetetlenül érzékenyen reagál az időjárás szélsőséges változásaira, a klimatikus változásokra, a gombák támadására, a talaj minőségére és valamennyi termesztői hibára (fontos az időbeni vetés, és a helyesen kiválasztott elővetemény). Az utóbbi idők időjárása, a jellegzetesen hosszú, fagyos tél, a nedves tavasz és a száraz nyár nem tett jót az árpának – későn hajtott ki, megpenészesedett vagy elszáradt. Valószínűleg hamarosan bele kell törődnünk, hogy a sörnek enyhe zöldbabos, csicseri borsós vagy zöldborsós mellékíze lesz.

Nem meglepő, hogy az árpa emberemlékezet óta része a hagyományos népi gyógyászatnak. A betegek lázcsillapítóként mézes árpás vizet fogyasztottak, de árpából készült főzetett használtak régebben hidegrázás, hörghurut, felső légúti gyulladás, köszvény, fekélyes betegségek, valamint hasmenés, szorulás és vastagbélgyulladás ellen is. Árpaszalma-főzetet tettek fürdővízbe és pakolásokba, hogy ezzel enyhítsék a sömör és az ekcéma tüneteit, az ízületfájdalmat és a dagadt boka fájdalmát. Az árpamaláta kifejezetten tápláló étek, kiválóan pótolja a cukrot vagy a mézet, használata terhesség alatt és betegségből való lábadozás időszakában javasolt, mivel képes teljes egészében megerősíteni a szervezetet. A természetgyógyászat és az egészséges életmód területén óriási érdeklődés mutatkozik a szárított és őrölt fiatal árpanövényeket tartalmazó készítmények iránt. A fiatal árpa aminosavak, fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok, klorofil és létfontosságú enzimek gazdag forrása. Az érett árpaszemektől eltérően a fiatal árpa nem tartalmaz glutént, azaz sikért, ezért a coeliákiában szenvedő páciensek is fogyaszthatják. A fiatal árpában nem csak az a fantasztikus, hogy nagy mennyiségben tartalmaz tápanyagokat (amelyek egyébként javítják a szervezet egészségügyi állapotát, méregtelenítenek, táplálnak, és preventíven hatnak egy sor megbetegedéssel szemben – elsősorban antioxidáns hatása miatt – és azért mert képes csökkenteni a belső környezet savasságát). Hanem az is, hogy energetikai szempontból erősen jang potenciájú, amit leginkább egy kisgyermek lelkes, leköthetetlen energiájához lehet hasonlítani, és amely képes lendületbe hozni az életenergiát, ott, ahol erre szükség van, támogatja az egészséges növekedést és a vitalitást.

Forrás: Tereza Viktorova