A régiek sok néven emlegették ezt a borágófélék családjába tartozó, száraz, k?törmelékes talajokon, utak mentén term?, szúrós, sertesz?rökkel borított, kétéves növényt. Olyan nevekkel volt anno illetve, mint a terj?ke, közönséges kígyószisz, alcubisi füve, kisökörnyelv, pirosító gyökér, töviskes atracél, mérges vadharapást gyógyító f?, ördögfarkú kóró (Echium vulgare).

Szára 1 méternél magasabbra is megn?, egyenes egyszer?, az egész növényt sötét, barna szemölcsök borítják, és azokból érdes sertesz?rök állnak ki. T?levelei rózsában állnak, 15 – 25 cm hosszúak, ép szél?ek. Az alsó szárlevelek nyelesek, 15 cm hosszúak, a fels?k kisebbek, ül?k.

A kunkorvirágzatok legfeljebb 50 cm hosszú, hengeres, sokvirágú álfürtökben n?nek a levélkék hónaljában. Az egyes virágok ferdén tölcséresek. A 4-5 halványzöld csészelevél a szárhoz hasonlóan, s?r?n sz?rös, csak az aljuk n? össze. A kihegyezett cimpákon a hosszú sertesz?rök között s?r?, rövid sz?rzet is n?. A többé-kevésbé kétajkú párta legfeljebb 2 cm hosszú, csöve a csészénél rövidebb, szája ferde, világos-, pirosaskék, ritkán fehér. A pártacs?ben nincsenek torokpikkelyek. Az öt sziromlevél egymással összen?tt. A bibeszál kétágú. Az ibolyakék porzószálak hajlottak. A fels? állású magház két term?levélb?l alakul ki.  Hasadó termése négy háromél?, ripacsos makkocska; a résztermések élei fogasak. Júniustól augusztusig virágzik, gy?jtése is ezen id?szakban volt. A hajtásának fels?, legfeljebb egy könyöknyi részét gy?jtötték. Szárítására a jól bemeleged? padlásokat használták, amelyben s?r?n kifeszített drótra aggatták.

A f?zetét hajdanán hasmenés és bélhurut esetén javasolták fogyasztani, de voltak olyan vidékek is, ahol tejszaporító hatása miatt a dajkáknak levesbe f?zték.