Tudják Önök kedves olvasók mit jelent az a kifejezés: szignatúratan? „Az európai népek körében sokáig élő hiedelmet, mely szerint az élőlények valamihez való hasonlósága vagy színe jelöli ki orvosi rendeltetését” (Wikipédia) Vagyis ..ha  szemléltetni akarnánk az  orvostudomány ezen irányzatának lényegét a  16. század gyógyítóinak  hihetetlenül érdekes  megfigyeléseit kell csokorba gyűjtenünk.

Ilyeneket   például:

-a sárga virágú vagy nedvű növények gyógyítják a sárgaságot (vérehulló fecskefű)

-a piros virágú növények csillapítják a vérzést ( pipacs)

„az orvosok pedig jól tudják, hogy miként segít minden dolog azon, ami hozzá hasonló”- ezt az elméletet követve pedig a tüdőfű hatékony a mellkasi betegségek ellen. A kor gyógyítói szerint tehát  az ovális levelek nagyon hasonlítanak a tüdő szöveteihez és a rajtuk  látható fehér pöttyök a beteg tüdőn levő foltokat jelzik. Következésképpen széles körben használták a tüdőfüvet vagy a belőle készített orvosságokat légúti betegségek és a tüdő fertőzéseinek  kezelésére. Pedig a levélen levő foltok nem „fekélyek” hanem a levélben levő légzsákok amelyek segítenek hűteni a levelek alsó felületét. Ezek a légzsákok elfedik a klorofill zöld színét így keletkeznek a szemlélő  számára a ” betegségre utaló jelek”.

Hatására utal a neve is amely szinte minden nyelven tartalmazza a tüdő szót.

A tüdőfű  (Pulmonaria ofiicinalis) Európában és Nyugat-Ázsiában  őshonos és legalább 10-18 faja él vadon az erdők mélyén. Leginkább az árnyékos helyet,  tápanyagokban gazdag talajt kedveli, tűző napsütésben a növény elszárad. Virágainak színe változik nyíláskor rózsaszín majd kék színű. A növény kifejlett ép egészséges tőleveleit   használjuk a teához.

A tüdőfű kémiai elemzése sok az egészség szempontjából előnyös hatóanyagot mutatott ki: tanninok, flavonoidok, szaponinok, C-vitamin.  A növény által kiválasztott nyálka  teszi különösen hasznossá a mellkasi betegségek például a krónikus bronchitisz kezelésében.

Mire használható

– kombinációja martilapúval  különösen hatékony krónikus köhögés, aszthma, szamárköhögés esetén

-az antibiotikmok megjelenése előtt a TBC-t kísérő súlyos vérköpéssel együttjáró köhögés  esetén is használták

-a levelek és a virágzó hajtások vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, összehúzó, köptető hatásúak

-alkalmazható a meghűlést kísérő torokgyulladás és torokfájás estén is.

Leveléből forrázatot készítünk: 1 evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dl vízzel, 15 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor javasolt.

Bármennyire furán is hangzik a fentebb említett  szignatúratan a tüdőfű esetében bejött. Meghűlés, hurut, köhögés, a megfázást kísérő torokfájás esetén próbálják ki .