Nyersanyagszállító plasztikai sebészet-felesleges zsír ,és bőr a kutatás szolgálatában

(MTI-Press) – Tavaly októberben a PhD-re készül? Rebecca Travers beült Renault-jába, és egy plasztikai sebészettel is foglalkozó bath-i magánklinikára hajtott. Nem a hasáról akart felesleges zsírt eltávolíttatni, éppen ellenkez?leg – az ilyen m?veletb?l származó zsír kellett neki. A megbeszélt id?ben – a páciens még fel sem ébredt az altatásból – a m?tétet végz?kt?l megkapta a mintegy egy kiló súlyú mintát, amelyet fémtálcán m?anyag dobozba helyezett, majd visszament vele a Bath-i Egyetemre, hogy hozzálásson a vizsgálatához.
Rebecca Travers a zsírszöveteket kutatja, és azok közé az egyre nagyobb csoportot alkotó orvostani kutatók és szakemberek közé tartozik, akiket az általa termelt hulladék miatt érdekel a plasztikai sebészet, amely alapvet?en a felesleges zsír és szövetek eltávolításáról szól. Ezeket megsemmisítik, kivéve azokat a részeket, amelyeket kutatók vesznek át és használnak fel.
„Nincsenek pontos adataink, de növekv? területr?l van szó, amelynek növekedéséhez néhány nagyon érdekes fejlemény is hozzájárult” – mondta a a The Daily Telegraph cím? lapnak Sian Harding, a londoni Imperial College szívgyógyszertan professzora.
Az emberek évekig úgy gondolták, hogy a zsír olyasmi, amit titkolni vagy szégyellni. kell. „Csak puha párnának tekintették, ami igazából senkinek se kell” – jegyezte meg Dylan Thompson a Bath-i Egyetemr?l. Nemrég azonban a tudósok felfedezték, hogy a többr?l van szó, mint „csak” zsírról. Az emberi zsírréteg ugyanis hormonokat és proteineket termel, és több szempontból is betekintést nyújt az emberi szervezetbe.

Hirdetéseket adtak fel újságokban

A plasztikai sebészetr?l kikerül? zsírnak számos felhasználási területe van.
Thompson és csapata a sport hatásait kutatva végez vele vizsgálatokat. Más tudósok ?ssejtek kinyerésére használják (sokkal kevésbé ellentmondásos megoldás, mint az emberi embriók használata), mellhelyreállításnál hasznosítják (kiváltva vele a mérgez? implantátumokat), s?t az elhízás tanulmányozásához is igénybe veszik. Egyszóval az emberi zsír rendkívül fontos anyaggá vált. A kérdés csupán az, hogyan lehet hozzájutni.
Thompson 2000-ben önkénteseket kezdett toborozni. „Hirdetéseket adtunk fel újságokba, nagyvállalatokat kerestünk meg e-mailben, és kértük az embereket, hogy jöjjenek az egyetemre, vegyenek részt a kísérleteinkben – mesélte a kutató.
Aki vállalkozott rá, annak a hasáról a laboratóriumban t?vel zsírt szívtak le, általában fél és egy gramm között. Vagyis igen kis mennyiséget, ami azt jelenti, hogy felhasználási lehet?ségeik korlátozottak voltak. Az állati zsír használata nem jöhetett számításba, mert azon kívül, hogy etikai problémákat vetett volna fel, „egy kísérleti egérr?l vagy patkányról nagyon kis mennyiség vehet? le”.
Az egyetemi kutató 2008-ban hat hónapot töltött a Toulousi Egyetemen, és megdöbbent azon, amivel ott találkozott. „Az ottani kutatók évek óta használták a kozmetikai sebészetekr?l kapott szöveteket. Nem kellett önkénteseket toborozniuk, egyszer?en a helyi klinikáknak ezt a melléktermékét hasznosították” – hangsúlyozta.
Hazatérve ? is bevezette ezt a gyakorlatot. Tavaly ?sz óta idén márciusig a csapata mintegy 6 kilogramm zsírt vett át a bath-i klinikától. Ez azonban meg sem közelíti a San Diegó-i Cítory „sejtterápiás klinika” eredményét. A mellrekonstrukcióval foglalkozó intézmény szóviv?je szerint nemrég dolgozták fel a háromezredik zsírmintájukat, amivel közel 2300 kilogrammra n?tt a kilenc év alatt felhasznált zsír mennyisége.

B?rgyár a biotudományi parkban

Az emberi bels? szervek újrahasznosítása természetesen nem új dolog, és a legtöbb ember fejében a szervátültetéssel kapcsolódik össze. A „szövetátültetés” ezzel szemben mindenre vonatkozik, ami nem létfontosságú szerv: erekre, csontvel?re, szaruhártyára, szívbillenty?kre, b?rre, még csontokra is, amelyekb?l pépet készítenek, hogy aztán csíp?protézis készítéséhez használják. Ezek az anyagok részben a hozzátartozóik holttestét kutatási célokra felajánló családoktól származnak, részben sebészetekr?l.
A szövetbegy?jtés körül egész ipar alakult ki. Cégek jöttek létre azért, hogy „biobankokat” m?ködtessenek, amelyek emberi anyagot gy?jtenek be, tárolnak h?t?kben és adnak el. (A németországi központú PromoCellnél például 300-600 fontba – hozzávet?leg 110 000-220 000 forintnyi összegbe – kerül egy adag, több kísérletre elegend? zsírsejt.)
Kívülr?l a L’Oréal El?zetes Értékel? Központja (Predictive Evaluation Center) ugyanúgy néz ki, mint bármelyik arctalan kutatólaboratórium a Gerland Technopole nev?, Lyon egyik külvárosában m?köd? biotudományi parkban. Belül üveg, cserepes növények és fényes fapadló szemet nyugtató keveréke. Lehetne egy építész irodája vagy gyógyfürd? el?csarnoka, ha nem volna a steril szobákban Petri-csészék fölé hajló, egész testüket beborító szkafandert visel? alakok látványa. A központ valójában szövetkészít? üzem, röviden: b?rgyár.
Mesterséges emberi b?rt – pontosabban annak fels? rétegét, él? felhámot – a múlt század kilencvenes évei elején Estelle Tinois-Tessonneaud, a Lyoni Egyetem PhD-hallgatója készített el?ször, és Episkin névre keresztelte. A L’Oréal 1997-ben megvásárolta az Episkint gyártó Imedexet, és 500 millió fontot költött fejlesztésre, mert a kísérletezést szabályozó törvények tervezett változása miatt változtatni kellett az iparág m?ködésén. (2009 óta az Európai Unióban tilos a kozmetikai termékek, illetve összetev?ik állatokon történ? kipróbálása.)

Az Alternatív Módszerek Jóváhagyásának Európai Központja (European Centre for the Validation of Alternative Methods – ECVAM) 2007-ben hozzájárult ahhoz, hogy az Episkint b?rirritáció vizsgálatára használják, ami jeladás volt a növekedésre. A L’Oréal tavaly duplájára növelte lyoni központja területét, négyszeresére a személyzetet, és a vizsgálatok körébe az Episkin mellé bevonta a RealSkint (teljes vastagságú b?r, él? irharéteggel és felhámmal) és egy mesterséges emberi szaruhártyát, vagyis a szem küls? rétegét.
Nagy iránta a kereslet

Amikor a brit lap? tudósítója a helyszínen járt, laboránsok éppen lila hajfestéket teszteltek pici, cigarettapapír vékonyságú b?rdarabokon. Egy másik laboratóriumban ibolyántúli sugárzásnak tettek ki napvéd? krémmel fedett b?rmintákat.
A mesterséges b?r azonban még nem váltotta ki teljesen az állatkísérleteket. Mintegy száz olyan vizsgálat van, amelyet továbbra is állatokon kell elvégezni, mert nincs alternatív módszer, ami ezt pótolná.
És hogy hogyan készül a mesterséges b?r? Valódi b?r kell hozzá, konkrétan olyan, amelyet kozmetikai sebészi beavatkozás során a n?k mellér?l távolítanak el. „Mell- és haskisebbítésb?l származó mintákkal dolgoztam. Be kell vallanom, jobban szeretem a mellr?l származó b?rt, mivel az finomabb. A hasról levett meg van nyúlva” – magyarázta a ma már negyvenes évei végén járó Tinois-Tessonneaud.
Nem sok kell ahhoz, hogy elinduljon a folyamat, amelyben keratinociták – a b?r fels? rétegében el?forduló f? sejtfajták – fejl?dnek ki kollagén tápközegen, és alakulnak át ötréteg? felhámmá. Az arány 1:3 – minden kívülr?l kapott b?rsejttel a klinika három másikat állít el?.
Az utánpótlás helyi forrásból, két lyoni kozmetikai sebészeti klinikáról származik. „Évente öt, esetleg havonta egy mintát használunk. Minden a körülményekt?l függ” – közölte Francois Soler, a központ igazgatója. Egy minta körülbelül 32 négyzetcentiméter nagyságú.
Mivel az Episkinnek kett?s haszna van – tetszik a fogyasztóknak, mert segít védeni az állatokat, és tetszik az iparnak, mert „emberi”, és ezért pontosabb eredmények érhet?k el vele, mintha mondjuk nyulakon tesztelnék a kozmetikai készítményeket -, nagy iránta a kereslet. Világszerte 150 cég vásárolja Japántól az Egyesült Államokon át Koreáig, Indiáig és Brazíliáig. A L’Oréalon kívül még öt vagy hat vállalat foglalkozik ipari méret? b?rel?állítással, a francia cégnek pedig van egy kínai leányvállalata is.
És mi a helyzet a donorokkal? A b?r ugyanis nyilvánvalóan azé, akit?l leveszik. „Jegyz?könyvre és a páciens írásos beleegyezésére van szükség ahhoz, hogy a szövetet megfelel? módon begy?jtsék” – szögezte le Fazel Fatah, az Esztétikai Plasztikai Sebészek Brit Társaságának elnöke.
A lyoni központ is ezt a gyakorlatot követi. „A plasztikai sebészeti beavatkozás el?tt a pácienssel aláíratjuk a m?téti papírokat. Ezekben szerepel az, hogy beleegyezik a szövetlevételbe, hogy névtelen donor marad, hogy nem tudunk fizetni a levett szövetért, és hogy az ingyenes adomány a klinikától” – fedte fel Tinois-Tessonneaud.