Ki ne ismerné a n?szirmot? Szembet?n? virágai elmaradhatatlan díszei kés? tavasszal, kora nyáron a kerteknek. A n?szirom már az egyiptomiak által is ismert virág volt, a fáraók számára a hit, a bölcsesség és az elszántság jelképévé vált. Latin nevét (Iris) a szivárvány görög istenn?jér?l, Íriszr?l kapta.

N?SZIROM VAGY LILIOM?
A keresztényeket a n?szirmok éles levelei kardokra, és a Hétfájdalmú Sz?zanyára (a magyar néphagyományban Fájdalmas Boldogasszony) emlékeztették. Azt követ?en, hogy I. Klodvig frank király (466-511) áttért a kereszténységre, címerébe felvette „Sz?zmária virágait”. Hét évszázaddal kés?bb VII. Lajos francia király a legenda szerint álmot látott, amely arra sarkallta, hogy
a királyi liliomot az egész királyság jelképévé tegye. Ezáltal Klodvig lobogójának stilizált n?szirmából egy éjszaka alatt Franciaország f? szimbóluma lett. A heraldikában azonban fleur de lis – liliomvirágnak nevezik. Hasonló álma több önkényúrnak is lehetett, így hát a liliomvirág, valójában azonban a n?szirom virága Firenze, Québec, New Orleans és a cserkészek zászlaján is szerepel.

HÁROMSZÁZ FAJTA

A n?szirom Dél-Európából származik, a francia és olasz Riviéráról. Ennek az ével?nek kb. 300 fajtája és több száz nemesített faja ismert a világban. Felépítése és fiziológiája az egyes fajták szerint eltér?. A félsivatagos területekt?l a hegyi mez?kön át, egészen a mocsaras vidékekig megtalálható. A szárazságkedvel? fajták hagymából, a nedvességkedvel? fajták vastag gyöktörzsekb?l fejl?dnek ki. Az egyenes, egy méterre is megn?v?, elágazó, körkörös keresztmetszet? növényszáron váltakozva n?nek a t?álló, hosszú, kard formájú levelek, hosszanti erezettel (egyszik? növények). Tavasszal és nyár elején virágzik, nagy, bódítóan illatozó, különféle szín?, egylaki virágokkal. Néha önállóan, más fajtáknál legyez?szer? virágzattal. Összetett felépítésük a rovarok tökéletes beporzásához alkalmazkodott. Termése öt centiméteres, háromél? tok, amelyben számos mag található.

A HAGYOMÁNY TOVÁBB ÉL

A n?sziromgyökér alkotóeleme a parfümöknek, a kozmetikumoknak és a potpourriknak. A n?szirom illatát évszázadok óta élvezhetjük. Az ókorban ezzel ízesítették a bort, és mindmáig lik?rök, martini és gin alkotóeleme. A földm?vesek a deszkatet?kre n?szirmot ültettek, mert magukba szívták a nedvességet. Ma a növény gyökereinek abszorbciós (felszívó) tulajdonságait ökológiai víztisztítóként hasznosítják. A gyógyhatású hatóanyagok többségét éppen a n?szirom gyöktörzse kínálja. Szárítás után néhány évig raktározzák,
hogy megszabaduljanak a káros anyagoktól. A változás során a legel?nyösebb tulajdonságok kerülnek el?térbe, többek
közt az ibolyaillatra hasonlító illóolaja is ilyen. Hatóanyagai a flavonoidok, terpének, tanninok, szaponinok, glükozidok,
szerves savak, csersavak és számtalan keményít?. Az egyes fajok beltartalma eltér? lehet.

ILLATOS GYÓGYÍR

Az írisz felhasználásának hagyománya a gyógyászatban az ókortól kezdve mindmáig tart. Vizelethajtó, epetisztító, hashajtó, hatásában antibakteriális, ideális a méregtelenítéshez. A szájüregi panaszokon át a máj, epehólyag, gyomor, belek, húgyutak bajainak
esetében is segíthet. A szárított gyökeret lehet rágni, f?zetét inni és por formájában az orrba felszippantani. A középkorban emésztési panaszokra, köhögésre, kígyómarásra, az Egyesült Államokban szifilisz gyógyítására is alkalmazták.

Nem megfelel? adagolás esetén el?fordultak mérgezések (hányás, hasmenés), ezért ma a betakarítást, a gyártást, az összetételi arányt és a pontos adagolást szakemberekre bízzák.

Válogathatunk számos írisztartalmú gyógyteás és arometerápiás keverékb?l, arckrémb?l, samponból és fogkrémb?l.

Egy csepp parfümmel (és egy pohárka ginnel) az írisznek köszönhet?en egy felh?s, borús nap is virágzó nyári kertté változhat.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellen?rizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta természetgyógyász,
klubvezet?, ENERGY Belvárosi klub