Ki ne ismerné a nőszirmot? Szembetűnő virágai elmaradhatatlan díszei késő tavasszal, kora nyáron a kerteknek. A nőszirom már az egyiptomiak által is ismert virág volt, a fáraók számára a hit, a bölcsesség és az elszántság jelképévé vált. Latin nevét (Iris) a szivárvány görög istennőjéről, Íriszről kapta.

NŐSZIROM VAGY LILIOM?
A keresztényeket a nőszirmok éles levelei kardokra, és a Hétfájdalmú Szűzanyára (a magyar néphagyományban Fájdalmas Boldogasszony) emlékeztették. Azt követően, hogy I. Klodvig frank király (466-511) áttért a kereszténységre, címerébe felvette „Szűzmária virágait”. Hét évszázaddal később VII. Lajos francia király a legenda szerint álmot látott, amely arra sarkallta, hogy
a királyi liliomot az egész királyság jelképévé tegye. Ezáltal Klodvig lobogójának stilizált nőszirmából egy éjszaka alatt Franciaország fő szimbóluma lett. A heraldikában azonban fleur de lis – liliomvirágnak nevezik. Hasonló álma több önkényúrnak is lehetett, így hát a liliomvirág, valójában azonban a nőszirom virága Firenze, Québec, New Orleans és a cserkészek zászlaján is szerepel.

HÁROMSZÁZ FAJTA

A nőszirom Dél-Európából származik, a francia és olasz Riviéráról. Ennek az évelőnek kb. 300 fajtája és több száz nemesített faja ismert a világban. Felépítése és fiziológiája az egyes fajták szerint eltérő. A félsivatagos területektől a hegyi mezőkön át, egészen a mocsaras vidékekig megtalálható. A szárazságkedvelő fajták hagymából, a nedvességkedvelő fajták vastag gyöktörzsekből fejlődnek ki. Az egyenes, egy méterre is megnővő, elágazó, körkörös keresztmetszetű növényszáron váltakozva nőnek a tőálló, hosszú, kard formájú levelek, hosszanti erezettel (egyszikű növények). Tavasszal és nyár elején virágzik, nagy, bódítóan illatozó, különféle színű, egylaki virágokkal. Néha önállóan, más fajtáknál legyezőszerű virágzattal. Összetett felépítésük a rovarok tökéletes beporzásához alkalmazkodott. Termése öt centiméteres, háromélű tok, amelyben számos mag található.

A HAGYOMÁNY TOVÁBB ÉL

A nősziromgyökér alkotóeleme a parfümöknek, a kozmetikumoknak és a potpourriknak. A nőszirom illatát évszázadok óta élvezhetjük. Az ókorban ezzel ízesítették a bort, és mindmáig likőrök, martini és gin alkotóeleme. A földművesek a deszkatetőkre nőszirmot ültettek, mert magukba szívták a nedvességet. Ma a növény gyökereinek abszorbciós (felszívó) tulajdonságait ökológiai víztisztítóként hasznosítják. A gyógyhatású hatóanyagok többségét éppen a nőszirom gyöktörzse kínálja. Szárítás után néhány évig raktározzák,
hogy megszabaduljanak a káros anyagoktól. A változás során a legelőnyösebb tulajdonságok kerülnek előtérbe, többek
közt az ibolyaillatra hasonlító illóolaja is ilyen. Hatóanyagai a flavonoidok, terpének, tanninok, szaponinok, glükozidok,
szerves savak, csersavak és számtalan keményítő. Az egyes fajok beltartalma eltérő lehet.

ILLATOS GYÓGYÍR

Az írisz felhasználásának hagyománya a gyógyászatban az ókortól kezdve mindmáig tart. Vizelethajtó, epetisztító, hashajtó, hatásában antibakteriális, ideális a méregtelenítéshez. A szájüregi panaszokon át a máj, epehólyag, gyomor, belek, húgyutak bajainak
esetében is segíthet. A szárított gyökeret lehet rágni, főzetét inni és por formájában az orrba felszippantani. A középkorban emésztési panaszokra, köhögésre, kígyómarásra, az Egyesült Államokban szifilisz gyógyítására is alkalmazták.

Nem megfelelő adagolás esetén előfordultak mérgezések (hányás, hasmenés), ezért ma a betakarítást, a gyártást, az összetételi arányt és a pontos adagolást szakemberekre bízzák.

Válogathatunk számos írisztartalmú gyógyteás és arometerápiás keverékből, arckrémből, samponból és fogkrémből.

Egy csepp parfümmel (és egy pohárka ginnel) az írisznek köszönhetően egy felhős, borús nap is virágzó nyári kertté változhat.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta természetgyógyász,
klubvezető, ENERGY Belvárosi klub