Naspolya: a feledésbe merült, értékes gyümölcs

A naspolyafa termését az ókortól az újkor kezdetéig Európa legelterjedtebb gyümölcseként tartották számon. A XIV. században még rendkívül népszerű volt, ám lassan felváltotta az alma, a körte és más gyümölcsfajták termesztése. Mára a naspolya méltatlanul elsüllyedni látszik a feledés homályában. Vajon feltétlenül így kell lennie?

Lehetséges-e még napjainkban ennek a történelmi fának és gyümölcsének az újbóli felhasználása? Vagy termesztői csak menthetetlen nosztalgikusok?

A közönséges naspolya avagy német naspolya (Mespilus germanica) valójában a Távol-Keletről származik. A termesztéséről szóló első emlékek Krisztus előtt 1000-ből származnak a Kaszpi-tenger, a mai Irán és Azerbajdzsán északi térségéből. Az ókori görögök és rómaiak is belefogtak szaporításába, a növény magjait birodalmuk teljes területén “széthintették”. A naspolya a XVII. század végére Európa egyik fontos és legelérhetőbb gyümölcsfájává vált. Németországban olyan nagy mennyiségben termesztették, hogy a növény botanikai névadója, Carl von Linné úgy vélte: a naspolya eredeti német növény, ezért jelent meg a latin elnevezésben a germanica jelző. A cseh királyság területén a XII. század óta termesztették, mára azonban már csak egy-egy elvadult példány, illetve megszállott termesztők által gondozott fa maradt meg. Néhány példánya Prágában, például a Vojan Parkban megtalálható.

Több szépirodalmi műben is találkozhatunk a naspolyával, így szerepel Cervantes Don Quijotéjében, Rabelais Gargantua és Pantagruel című regényében, sőt Shakespeare Rómeó és Júliájában is.

FAGYOS ÉRÉS

A közönséges naspolya a rózsavirágúak családjába tartozik. Lehet cserje vagy fa, 8 méter magasságot és legfeljebb 50 éves életkort érhet el. A fafaragók és asztalosok által is kedvelt naspolyafa vöröses-fehér színű, kemény, rendkívül szívós, szürkés, barázdás kéreggel fedett. Tömött fakoronája és kisebb, ellipszis alakú, szőrös levelei vannak, ezek lehullás előtt bepirosodnak.

Késő tavasszal akár 6 cm nagy, fehér, ötszirmú, hímnős virágokkal virágzik. A megtermékenyítést követően ezekből alakulnak ki a szőrös, barna színű, jelentős mélyedésű álgyümölcsök (pomum), a maradék kehelylevéllel. Méretüket tekintve kisebbek egy tyúktojásnál, fehér a gyümölcshúsuk, kemények és kesernyések. Beérésük sokáig tart, december elején szokás betakarítani őket, mert a gyümölcs csak az első fagyok után sárgul be, és akkor lesz finom, édes az íze.

CUKORBETEGEK IS FOGYASZTHATJÁK

A naspolya gyümölcs húsa az első fagyok után finom, édes és lédús lesz. Ízét leginkább a körte, az alma és a berkenye keverékéhez hasonlíthatjuk. A naspolya – éppen ezért – emberemlékezet óta ott van az emberek asztalán. Nyersen, szárítva, kompótként, kandírozva, sokféle változatban fogyasztható. Magas pektintartalmának köszönhetően kiváló lekvárok és dzsemek, zselék készíthetők belőle. A cserzőanyagok csodálatos illatot és tartósságot biztosítanak a naspolyából készült likőröknek és boroknak is. Mindemellett változatos ízű desszertek alapanyaga.

Termései akár 10% cukrot, nagy mennyiségű rostanyagot (8%), cserzőanyagokat, vitaminokat (A-, B-, C- és E-vitamin), ásványi anyagokat (kalcium, magnézium, nátrium, kálium), szerves savakat (almasav), tannint (csersav), aromatikus triterpéneket és glikozidokat tartalmaznak.

TÁMOGATJA AZ EMÉSZTÉST, A MÁJAT ÉS A VESÉT

A bennük található rostanyagok jótékonyan hatnak az emésztésre: támogatják a hasznos bélbaktériumok szaporodását, megszüntetve a hasmenést és a felfújódást. A naspolya segít megakadályozni az epekövek kialakulását, támogatja a májműködést. Jól alkalmazható májgyulladásban és májcirrózisban is.

Vizelethajtó hatását eredményesen használhatjuk reuma, köszvény, vesekő vagy elégtelen veseműködés esetén. Csökkenti a koleszterinszintet, ezért szív- és érrendszeri betegségek kezelésében is jótékony hatású lehet. Kutatások bizonyítják, hogy a naspolya hatékony még cukorbetegségben.

Erős vírusellenes hatású, ezért jó eredménnyel alkalmazható a gyakori felső légúti gyulladásokban.

Nyersen javasolt fogyasztani.

Ne feledjük, hogy a naspolya a dicsőség múlására emlékeztet… És persze arra is, hogy a fanyar, kesernyés dolgok (olykor) édessé válhatnak.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,