A nádcukor ősidők óta szolgáltat cukrot, akkor vajon hogyan került a cukorrépa a képbe? A válasz magába foglalja három évszázadnyi tudományos felfedezések és történelmi események kombinációját.

A cukorrépa útja
Az első feljegyzéseket a növényről, melyet akkoriban Bétaként ismertek, a görög irodalomban találták időszámításunk előtt kb. a 420-as évekből. Úgy írtak róla, mint a ‘sokoldalú kerti növény’, sötét és világos változatban is. A cukorrépa termesztése fokozatosan terjedt el Franciaországban és Spanyolországban, gyakran monostorokban, de a földművesek körében is kedvelté vált. A 15. században egész Európában megtalálható volt.

Eredetileg a cukorrépát a leveléért termesztették, amely az akkori spenótnak vagy svájci fehérrépának felelt meg. Később a gyökér is népszerű zöldséggé vált, főként a piros fajta cukorrépa volt ismert, mint cukorrépa gyökér. 1600-ban egy francia agronómus, Olivier de Sererres a következőket írta róla ‘olyan levet ereszt, mit a cukor szirup, ha megfőzik’. Akkoriban senkit nem érdekelt, hogy mitől lehet a gyökér édes.

Az édesség felfedezése
Az európai cukor történetének első hihetetlen mérföldköve egy német tudós nevéhez fűződik, akit Andreas Marggrafnak hívtak. 1747-ben bebizonyította, hogy ugyan olyan édes ízű kristályokat lehet kinyerni a cukorrépából, mint a cukornádból. 1801-ben az első cukorgyárat Cunernben, Sziléziában építették fel.

Napóleon megkóstolja a cukorrépát
Marggraf felfedezése ellenére továbbra is a nádcukor maradt a fő cukorforrás a 19. század kezdetén. Mindez egészen a napóleoni háborúkig tartott, amikor a francia kereskedelmi útvonalakat eltorlaszolták és szükségessé vált a cukorrépa termesztése.

1806-ra a cukornád cukor már virtuálisan el is tűnt az európai boltok polcairól. 1811-ben francia tudósok megajándékozták Napóleont két cukorrépából készített cukor-cipóval. Napóleonra annyira nagy hatással voltak, hogy elrendelte hogy több, mint 32000 hektáron kezdjék meg a növény termesztését és segítséget nyújtott gyárak alapításához is. Néhány éven belül több mint 40 cukorrépa gyár működött, főként Észak-Franciaországban, de voltak Németországban, Ausztriában, Oroszországban és Dániában is hasonló üzemek.

Miután a kontinentális kikötők blokádja megszűnt, a nádcukor ismét megjelent és sok országban beszűntették a répa feldolgozást. Ennek ellenére a francia kormány állami támogatást nyújtott a fejlesztésekre, így a legmagasabb cukortartalmú répa fajtájának a megtalálására és a leghatékonyabb cukor kinyerési technikák javítására. Ez a két-oldali felfogás biztosította, hogy a cukorrépából származó cukor életképes változattá váljon.

Európai cukortermelés. A cukorrépa feldolgozóipar az elmúlt évek során emelkedett és csökkent is, ma Európa 120 millió tonna cukorrépát állít elő minden évben, amelyből 16 millió tonna fehércukrot nyernek ki. Franciaország és Németország még mindig a legnagyobb előállítók, azonban Luxemburg kivételével az összes EU országa állít elő cukrot cukorrépából. Az elfogyasztott cukormennyiség közel 90%-át Európában termesztik, ami szinte elképzelhetetlen volt még kétszáz évvel ezelőtt.

forrás: EUFIC.org