Az étkezési célra használt növényekben számos olyan vegyületcsoport lelhető fel, amely nemcsak tápanyagként és vitaminként szolgál, hanem bizonyos betegségek ellen is óvja a szervezetet.
Az egészségvédő anyagok közé tartoznak egyebek között a karotinoidok, a fitoszteroidok, a polifenolok (köztük a flavonoidok), a glükózinolátok, a glükolipidek és a galaktolipidek. Az utóbbiakról elsősorban a botanikusok hallottak, ugyanis nagy arányban fordulnak elő a fotoszintézisben részt vevő zöld színtestek (kloroplasztiszok) határhártyáiban.
A növényi galaktolipidek mono- vagy digalaktozil-diacil-glicerinek, vagyis olyan molekulák, amelyek egy vagy két galaktózból, valamint glicerinből és zsírsavakból épülnek fel. A zsírsavak telítettek (palmitinsav, sztearinsav) és telítetlenek (linolsav, alfa-linolénsav, olajsav, hexadekatriénsav) lehetnek. A növények nem egyféle galaktolipidet tartalmaznak. Például a piros színű kaliforniai paprikából eddig tizenháromfélét mutattak ki.
A galaktóz és a glicerin kapcsolódási módja révén alfa- és bétasztereoizomérje lehet ugyanannak a galaktolipidnek. Például a friss spenótlevélben főleg béta-, míg a szárítottban főleg alfatípusú monogalaktozil-diacil-glicerinek fordulnak elő, ugyanakkor a digalaktozil-diacil-glicerineknek mind a két sztereoizomérje bőségesen fordul elő a friss és a szárított levélben is.
Érdekes az is, hogy a kaliforniai paprikának aszerint is változik a galaktolipid-tartalma, hogy milyen a színe. A zöld színű paprikában 243, a pirosban 167, míg a sárgában 37 milligramm két alfa-linolénsavat tartalmazó monogalaktozil-diacil-glicerint mértek kilogrammonként . Ezenkívül a termesztési feltételek, a szedési érettség, a tárolási mód, a feldolgozás stb. is befolyásolja a zöldségek és gyümölcsök galaktolipid-tartalmát. Míg a talaj nitrogénhiányos állapota esetén fokozódik a digalaktozil-diacil-glicerinek szintézise, addig a nehézfémek közé tartozó kadmium, a szárazság és a fagyasztásos tárolás hatására csökken a növényekben levő galaktolipidek mennyisége.
Japán kutatók mutatták ki (s a felfedezésüket szabadalmaztatták is), hogy a spenót leveléből kivont alfa-típusú galaktolipidek a DNS szintézisét katalizáló enzim gátlásával akadályozzák a daganatos sejtek osztódását . Az édesburgonyának viszont a béta-típusú galaktolipidjeit találták rákellenes hatásúnak. A gyepűrózsából származó galaktolipidek pedig az ízületi gyulladást enyhítik. Bár ezek a vegyületek mindmáig nincsenek reflektorfényben, a zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend miattuk is egészséges. Az említetteken kívül bőséges galaktolipid-forrás a petrezselyem, a póréhagyma, a bab, a borsó, a saláta, a spárga, a karfiol, az uborka, a tök és a káposzta is.
Forrás: Új Diéta dr. Pécsi Tibor