Amióta 1714-ben az els? üvegház felépült a füvészkertben -amikor XIV.Lajos egy fiatal kávécserjét küldött ajándékba- az üvegházak fontos ismertet?jelei Párizs legrégebbi botanikus kertjének Abban az id?ben már több „orangerie” is épült nagy boltíves ablakokkal, hogy védje a törékeny narancsokat a párizsi tél fagyától. De az els? igazi üvegházaknak amelyek kezdetleges szerkezete még fából és üvegb?l volt, más volt a célja:megóvni a világ minden tájáról érkez? egzotikus növényeket hogy a kert botanikusai tanulmányozni, és dokumentálni tudják azokat.Az eredetiket lassan felváltották az acél és üveg paloták. Mind látogatható ,ahogyan azt a kert eredeti alapítói megálmodták. Lássuk tehát Párizs egyik leny?göz? kertjének történetét.
A Jardin des Plantes története 1633-ban kezd?dött amikor XIII. Lajos vásárolt egy telket amelyen hatalmas gyógynövényes kertet szándékozott létre hozni. A telek mérete körülbelül negyede volt a mainak, jóval a városon kívül volt található ahol a korabeli leírások szerint „az emészt?gödrök b?ze és a kémények füstje még nem szennyezte a növényeken a reggeli harmatot”. A terület két dombbal is büszkélkedhetett amelyek közül a magasabbikra felmászva a korabeli párizsiak láthatták a helyet ahol a Bièvre folyó csatlakozik a Szajnához.
A kert létre hozásának ötlete Jean Hérouard-tól egy botanikustól származik aki egyben a király orvosa is volt.Látott egy hasonló kertet Montpellierben és azt szerette volna hogy Párizs rászoruló lakói ingyen hozzájuthassanak a gyógynövényekhez. Nem beszélve a University of Medicine hallgatóiról akiknek ez-irányú oktatását kezdett?l fogva célul t?zte ki. Ez utóbbi funkcióját mind a mai napig megtartotta a botanikus kert.
Amikor 1635-ben a kert megnyílt Guy de La Brosse volt az els? igazgatója aki Hérouard örökébe lépett a király els? orvosa címben. Ez a hagyomány aztán évtizedekig folytatódott, mindig a királyi orvoscsoport vezet?je töltötte be a kert igazgatójának tisztségét.
Mire a kert megnyílt a nagyközönség el?tt már kb. 1800 fajta gyógynövény volt benne található. Dr La Brosse hitt a gyógynövények erejében és elérhet?vé tette azokat a király alattvalói számára. Rendkívül büszke volt egy kortárs leírásra amelyben a genovai, a pádovai és a firenzei botanikus kertekkel hasonlították össze a párizsit és arra a következtetésre jutottak hogy: el?bbiek „el?nye az id? nem a szépség, a méret a helyzet, és nem a min?ség és a növények sokszín?sége. Nincs még egy a párizsihoz fogható kert Európában.”
A kert tervezésénél az els? perct?l kezdve figyelmet fordítottak az oktatási célokra.Botanika és kémia, ezek voltak a f? területek. Ebb?l aztán vita is kerekedett mert a híres párizsi Sorbonne be akarta kebelezni a botanikus kertet . Királyi utasításra azonban maradt független oktatási intézmény a korona által kijelölt professzorokkal.
Még ma is a kert egyik legérdekesebb helye egy úgynevezett szabadtéri tanterem az Ecole de Botanique, amelyben az európai mérsékelt égövön honos mintegy 4000 növényfaja él. Az elrendezés szisztematikus, botanikai családok és kialakult ökoszisztémák szerint.Minden lényeges információt, nevet, botanikai nevet, származást tájékoztató táblák ismertetnek meg az érdekl?d?vel. Mint egy nagy szabadtéri laboratórium.
A 18. század az intenzív gy?jtögetés jegyében telt. Mint Európa számos más üvegházát a Jardin des Plantes üvegházait is a világban utazó tudományos kalandorok töltik fel egzotikus növényekkel. A korai 1730-as években a svéd természettudós Carl von Linné lefekteti a növények osztályozásának alapjait amelyet még ma is használunk.Linné munkája nagyban befolyásolta Joseph Pitton de Tournefort botanikust aki a füveskertben tanított.
És a kert növényzete egyre szaporodott az Antilláktól Libanonig: cédrusok, pisztáciák, juharok.
Rövid hanyatlás után ismét fénykor következett Georges-Louis Leclerc ( Comte de Buffon) igazgatása idején. A majdnem ötven év alatt – 1739-t?l 1788-ig – kiterjesztette a kert határait a Szajna-partig, impozáns fasorokat ültetett, létre hozta a nagy labirintust-amely ma is csodálatos pompájában tündököl-és elkezdte építeni az Amfiteátrumot amely kés?bb Nobel-díjat ér? felfedezések színhelye lett.Ebben az id?ben dolgozott a füvészkertben Jean-Baptiste de Monet biológus( Lamarck lovagja ) a kert egyik különleges egyénisége aki már jóval Darwin el?tt foglalkozott az evolúcióval, és els?ként írt nem szakemberek számára készült növényhatározót, amely útmutatást adott hogyan lehet azonosítani a növényeket saját magunk által. Ez már valóban a Felvilágosodás kora volt!
Comte de Buffon halálakor 1788-ban már több mint 6000 növény található a füvészkertben
A botanikus kert területén h?en az alapításkori elképzelésekhez a kémia is helyet kapott . Laboratóriumaiban nem kisebb nevek dolgoztak mint Joseph-Louis Gay-Lussac a gázok állapotváltozásáról szóló törvények megfogalmazója , Henri Becquerel a radioaktivitás felfedez?je, Pierre és Marie Curie. Ez utóbbi három Nobel-díjas.
A Jardin Royal des plantes médicinales napjainkban a Muséum National d’ histoire Naturelle részét képezi.