Amióta 1714-ben az első üvegház felépült a füvészkertben -amikor XIV.Lajos egy fiatal kávécserjét küldött ajándékba- az üvegházak fontos ismertetőjelei Párizs legrégebbi botanikus kertjének Abban az időben már több „orangerie” is épült nagy boltíves ablakokkal, hogy védje a törékeny narancsokat a párizsi tél fagyától. De az első igazi üvegházaknak amelyek kezdetleges szerkezete még fából és üvegből volt, más volt a célja:megóvni a világ minden tájáról érkező egzotikus növényeket hogy a kert botanikusai tanulmányozni, és dokumentálni tudják azokat.Az eredetiket lassan felváltották az acél és üveg paloták. Mind látogatható ,ahogyan azt a kert eredeti alapítói megálmodták. Lássuk tehát Párizs egyik lenyűgöző kertjének történetét.
A Jardin des Plantes története 1633-ban kezdődött amikor XIII. Lajos vásárolt egy telket amelyen hatalmas gyógynövényes kertet szándékozott létre hozni. A telek mérete körülbelül negyede volt a mainak, jóval a városon kívül volt található ahol a korabeli leírások szerint „az emésztőgödrök bűze és a kémények füstje még nem szennyezte a növényeken a reggeli harmatot”. A terület két dombbal is büszkélkedhetett amelyek közül a magasabbikra felmászva a korabeli párizsiak láthatták a helyet ahol a Bièvre folyó csatlakozik a Szajnához.
A kert létre hozásának ötlete Jean Hérouard-tól egy botanikustól származik aki egyben a király orvosa is volt.Látott egy hasonló kertet Montpellierben és azt szerette volna hogy Párizs rászoruló lakói ingyen hozzájuthassanak a gyógynövényekhez. Nem beszélve a University of Medicine hallgatóiról akiknek ez-irányú oktatását kezdettől fogva célul tűzte ki. Ez utóbbi funkcióját mind a mai napig megtartotta a botanikus kert.
Amikor 1635-ben a kert megnyílt Guy de La Brosse volt az első igazgatója aki Hérouard örökébe lépett a király első orvosa címben. Ez a hagyomány aztán évtizedekig folytatódott, mindig a királyi orvoscsoport vezetője töltötte be a kert igazgatójának tisztségét.
Mire a kert megnyílt a nagyközönség előtt már kb. 1800 fajta gyógynövény volt benne található. Dr La Brosse hitt a gyógynövények erejében és elérhetővé tette azokat a király alattvalói számára. Rendkívül büszke volt egy kortárs leírásra amelyben a genovai, a pádovai és a firenzei botanikus kertekkel hasonlították össze a párizsit és arra a következtetésre jutottak hogy: előbbiek „előnye az idő nem a szépség, a méret a helyzet, és nem a minőség és a növények sokszínűsége. Nincs még egy a párizsihoz fogható kert Európában.”
A kert tervezésénél az első perctől kezdve figyelmet fordítottak az oktatási célokra.Botanika és kémia, ezek voltak a fő területek. Ebből aztán vita is kerekedett mert a híres párizsi Sorbonne be akarta kebelezni a botanikus kertet . Királyi utasításra azonban maradt független oktatási intézmény a korona által kijelölt professzorokkal.
Még ma is a kert egyik legérdekesebb helye egy úgynevezett szabadtéri tanterem az Ecole de Botanique, amelyben az európai mérsékelt égövön honos mintegy 4000 növényfaja él. Az elrendezés szisztematikus, botanikai családok és kialakult ökoszisztémák szerint.Minden lényeges információt, nevet, botanikai nevet, származást tájékoztató táblák ismertetnek meg az érdeklődővel. Mint egy nagy szabadtéri laboratórium.
A 18. század az intenzív gyűjtögetés jegyében telt. Mint Európa számos más üvegházát a Jardin des Plantes üvegházait is a világban utazó tudományos kalandorok töltik fel egzotikus növényekkel. A korai 1730-as években a svéd természettudós Carl von Linné lefekteti a növények osztályozásának alapjait amelyet még ma is használunk.Linné munkája nagyban befolyásolta Joseph Pitton de Tournefort botanikust aki a füveskertben tanított.
És a kert növényzete egyre szaporodott az Antilláktól Libanonig: cédrusok, pisztáciák, juharok.
Rövid hanyatlás után ismét fénykor következett Georges-Louis Leclerc ( Comte de Buffon) igazgatása idején. A majdnem ötven év alatt – 1739-től 1788-ig – kiterjesztette a kert határait a Szajna-partig, impozáns fasorokat ültetett, létre hozta a nagy labirintust-amely ma is csodálatos pompájában tündököl-és elkezdte építeni az Amfiteátrumot amely később Nobel-díjat érő felfedezések színhelye lett. Ebben az időben dolgozott a füvészkertben Jean-Baptiste de Monet biológus( Lamarck lovagja ) a kert egyik különleges egyénisége aki már jóval Darwin előtt foglalkozott az evolúcióval, és elsőként írt nem szakemberek számára készült növényhatározót, amely útmutatást adott hogyan lehet azonosítani a növényeket saját magunk által. Ez már valóban a Felvilágosodás kora volt!
Comte de Buffon halálakor 1788-ban már több mint 6000 növény található a füvészkertben
A botanikus kert területén hűen az alapításkori elképzelésekhez a kémia is helyet kapott . Laboratóriumaiban nem kisebb nevek dolgoztak mint Joseph-Louis Gay-Lussac a gázok állapotváltozásáról szóló törvények megfogalmazója, Henri Becquerel a radioaktivitás felfedezője, Pierre és Marie Curie. Ez utóbbi három Nobel-díjas.
A Jardin Royal des plantes médicinales napjainkban a Muséum National d’ histoire Naturelle részét képezi.