Ha sokáig élünk azt a kutyáinknak köszönhetjük majd

1964-ben egy csoport kanadai tudós hajózott át a Húsvét-szigetekre hogy az aránylag elszigeteltségben élő lakosság egészségi állapotát vizsgálja.A munka közben a kíváncsi tudósok nemcsak a sziget híres szobrait látogatták meg, de biztos ami biztos alapon biológiai mintákat is vettek innen-onnan annak reményében hogy a világnak ezen a táján egy váratlan kincsre találnak.És valóban az eredmény egy új  antibiotikum lett amelyet egy helyi baktérium szekretált. A vegyület pedig a szigetről kapta a nevét ahonnan a baktérium származott  Rapa Nui, és a vegyület rapamicin.

Majd 35 évnyi ugrás az időben  amely alatt az antibiotikum nagy utat tett meg : a szigetlakóból  a világ kórházainak hasznos segítőtársává vált, leginkább olyan helyeken ahol transzplantációkat végeznek. Ennek az antibiotikumnak ugyanis igen különleges tulajdonságai vannak:

-képes elnyomni az immunrendszert, ami azt jelenti hogy a transzplantált betegekben megállítja azt a folyamatot amellyel a szervezet  az új szervtől igyekszik megszabadulni, ezért a veseátültetések után alkalmazott kilökődés elleni keverék alkotórésze

-képes leállítani a sejtosztódást és ez a képessége potenciális rákgyógyszerré teszi

– az utolsó tulajdonsága pedig amelyet csak nemrég fedeztek fel és a  mostani cikkünk apropóját adja hogy képes meghosszabbítani az életet.

german shepherdMinden bizonnyal az egész  világon címlapra került volna akkoriban (2009 ) a felfedezés ha  nem lettek volna ott a jelentős mellékhatások is -amelyek más oldalról természetesen előnyök is lehetnek -többek között  az immunrendszer visszanyomása. Az új felfedezés tehát nem jelentette azt hogy karnyújtásnyira van tőlünk a hosszú élet titka -élethosszabbítás mellékhatások nélkül.

Mindezek ellenére a rapamicin bekerült egy tesztporgramba (National Institute on Ageing Interventions) amely  lehetséges élethosszabbító anyagokat vizsgált egereken. Foglalkoztak már itt a zöld tea kivonat , az aszpirin, a resveratrol, és a koleszterinszint csökkentő szimvasztatin ebbéli hatásaival. Bárki szponzorálhat egy számára érdekesnek ítélt  vegyületet amely ha átesik a kezdeti szűrőn három egymástól független laboratórium teszteli egereken .

Az egerekkel 600 napos korukban kezdték el etetni a rapamicint  amely a hím állatok életét  9%-kal hosszabbította meg, a nőstény állatokét pedig 14%-kal. Ha más kontextusba akarjuk megmutatni ezeket az eredményeket  akkor azt mondhatjuk  ha megakadályoznánk az  érelmeszesedés és daganat  okozta halálozásokat akkor is csak  kevesebb mint 9%-kal tudnánk növelni az ember élettartamát.

Mi a titka ennek a különleges vegyületnek

A rapamicin hatása sokat vizsgált és igen jól  meghatározott.  Úgy működik hogy gátol egy enzimet – amelyet nagyon elmésen éppen róla neveztek el TOR-nak ( target of rapamycin). A TOR működésének gátlása befolyásolja az élet hosszúságát egyszerűbb felépítésű állatokban és emlősökben egyaránt. Sőt a TOR  volt az első fehérje amelyről kimutatták, hogy befolyásolja mind  a négy modell faj élettartamát amelyeket  a tudósok gyakran használnak arra  hogy tanulmányozzák  az öregedés folyamatát: élesztő , férgek , legyek és most egerekben.

Sőt az egész úgy néz ki mintha a TOR enzim egy bonyolult hálózat közepén ülne és működésének  megváltoztatásával folyamatok egész sora változna meg. Tehát megváltozik a sejtek növekedése, osztódása,  ahogyan a fehérjék gyártják az RNS-t , ahogy a nem kívánatos anyagok újra felhasználhatóvá válnak, ahogy az energia folyamatok működnek- ezek meghatározó mértékben befolyásolják a gerinctelenek életének hosszúságát.

Van tehát egy vegyületünk amelynek élethosszító tulajdonsága már bizonyítható emlősökön, igaz ezek az emlősök csak az aránylag rövid életű egerek. Hogyan lehetne ezeket az eredményeket emberre vonatkoztatni.Természetesen nem úgy hogy emberkísérleteket végzünk.Ez igen hosszadalmas és költséges lenne. A gyógyszer pedig amit eddig egészen másra használtak a hosszas szedés ideje alatt komoly mellékhatásokat is okozhatna. Vesetranszplantáltak esetében a cukorbetegség megnövekedett kockázatát és egyéb tüdőkomplikációkat  már amúgy is a számlájára írják.Valamint a molekulát már nem  lehetne szabadalmaztatni tehát a gyógyszeripari vállalatok  nem vállalnak ilyen mértékű befektetést.

Két kutató javaslatára ( Matthew Kaeberlein és Daniel Promislow  University of Washington Seattle) kutyákon fognak alacsony dózisú rapamicinnel kísérletezni és ellenőrzik meghosszabbítja-e a kutyák életét.A kutatók azt várják hogy egészséges kutyákon és kis dózisban alkalmazva a kísérlet során nem várható probléma.A kedvtelésből tartott kutyák reálisabb tesztalanyok mint a laboratórium körülmények között tartott egerek.A háziállatokat ugyanazok a környezeti hatások érik mint gazdáikat és hasonlóak a korral járó betegségeik is.

A kutatáshoz nagy testű kutyákat választanak ki  amelyek kb. 8-10 évig élnek. Körülbelül 6-9 éves korukban kezdenék a szer adagolását. Néhány hónap leforgása alatt már adatokat lehetne gyűjteni arról milyen hatással van a szer a szívműködésre vagy arról hogyan javítja az egyéb egészségügyi paramétereket, és az egész vizsgálat kb. 3 évig tartana. Az első aránylag kis  létszámú tesztet  a tervek szerint később nagyobb létszámú kutatás követné, és közben talán magát a mechanizmust is meg lehetne fejteni. Matthew Kaeberlein azt is tervbe vette, hogy amint elég idős lesz saját német juhász kutyáját is bevonja a vizsgálatba.

A néhány meghívott szakértő akik  állatorvosok és a biológiai öregedés ismerői október végén találkoztak hogy megvitassák egyáltalán hogyan lehetne egy ilyen kutatást felépíteni és kivitelezni. A terv a lehető legegyszerűbb az állatok gazdáját kérik fel az együttműködésre, az állatok a táplálékkal kapnák a gyógyszert. A lehetséges alanyok pedig a labradorok, golden retrieverek,  és  német juhász kutyák. Az eredmény pedig amellett hogy a remények szerint meghosszabbítaná a házi kedvencek életét, támogatást nyújtana az önkénteseken elvégzett vizsgálat megtervezéséhez.

Forrás: Nature