Ha a kutatók következtetése helyes ,megjósolható a ráksejtek viselkedése a kemoterápia során!

A Dana-Farber Cancer Institut tudósai megterveztek egy olyan tesztet ,amely megjósolhatja ,hogy a gyógyszerek milyen hatásosak lesznek, azáltal ,hogy eldöntik ,a beteg daganatsejtjei mennyire készültek már fel a halálra.Evvel egyben kihívást intéztek egy fél évszázados elmélet ellen ,amely arról szólt ,miért célozzák meg a kemoterapeutikumok a rákos sejteket.

A tanulmány a Science magazin online kiadásának október 27.-i számában jelent meg .A kutatók szerint azok a rákos sejtek  amelyek az önpusztítás határán állnak ,nagyobb valószínűséggel megadják magukat bizonyos kemoterápiás szereknek mint azok ,amelyek nem értek el még ebbe a szakaszba.

A felfedezés felveti ,hogy lehetővé válik megjósolni mely betegnek hoz nagy valószínűséggel hasznot a kemoterápiás kezelés,és a kezelést hatásosabbá tenni azáltal ,hogy a rákos sejteket közelebb tolják az önmegsemmisítés (apoptózis) határához.

Sok kemoterápiás szer úgy működik ,hogy károsítja a rákos sejtek bizonyos struktúráit ,különösen a DNS-t ,és a mikrotubulusokat(apró csövek ,melyek a sejt sokféle működéséhez szükségesek)mondja a tanulmány vezetője Anthony Letai ( MD, PhD, of Dana-Farber.) Amikor a sérülés olyan kiterjedt lesz ,hogy már nem javítható ,a sejtekben elindul az apoptózisnak nevezett folyamat ,amelyben elpusztítják önmagukat ,hogy elkerüljék a kár továbbadását az utódsejteknek.A kutatók azt találták ,hogy a rákos sejtek amelyek közelebb állnak az apoptotikus küszöbhöz jobban reagálnak a kemoterápiára mint más rákos sejtek ,és lehet mérni azt ,milyen közel állnak a sejtek a törésponthoz.

A Letai ,és kollegái által kifejlesztett technikát BH3 profilnak nevezik.A technika a mitokondriumra ,és a fehérjék egy családjára fókuszál amelyeket BCL-2 családnak neveznek. A mitokondriumon belül a BCL-2 család különböző frakcióinak aránya határozza meg hogy a sejt életben marad ,vagy elindul az apoptózis . A BH3 peptidek a BCL-2 család tagjai ,amelyek ösztönzik a z apoptózist. Ezt a fehérjét a sejtbe juttatva ,és különböző mérési folyamatokon keresztül meghatározható milyen közel áll a sejt az önpusztításhoz.

A tanulmányban a kutatók először myeloma sejteket használtak ,amelyek kemoterápiában részesülő betegektől származtak,majd kiterjesztették a vizsgálatot akut myeloid leukémiában ,akut lymphoid leukémiában ,és petefészek rákban szenvedő betegekre. Minden esetben ugyanazt az összefüggést találták : a terápia ott volt a legsikeresebb ahol a sejtek közel álltak az apoptózishoz.

Az eredmények azt mutatják ,hogy a hagyományos felfogást a kemoterápia működéséről újra kell gondolni. Az elfogadott feltételezésnek mely szerint a kemoterápia célpontjai a gyorsan fejlődő sejtek ,van némi alapja,de sosem volt kielégítő tudományos szempontból-mondja Letai. Van többfajta gyorsan fejlődő daganat ,amely nem reagál a kemoterápiás kezelésre ,és többféle lassan növekedő ,amelyik pedig igen.Továbbá a kemoterápia hirhedten károsítja a gyorsan növekedő sejteket a csontvelőben ,és az emésztő traktusban ,más gyorsan növekedő sejtekkel pl. a bőrben ezt nem teszi meg.Az új gondolkodás bár nem teljesen szakít az előzővel ,jelzi ,hogy a kemoterápia sikerének ,vagy kudarcának oka sokkal összetettebb.

A kutatók következő lépése az lesz ,hogy kipróbálják elméletüket más rákos sejtekkel kapcsolatban is arról ,hogy a mitokondriális állapot ,és a kemoterápia hatékonysága közötti összefüggés érvényes-e. Ezen kívül Letai ,és munkatársai szeretnének egy használható tesztet adni az onkológusok kezébe ,melynek segítségével a beteg számára megfelelő terápiát tudnak választani.A cél ,a személyre szabott orvoslás , tudni előre  mely szerek valószínűleg hatékonyak a beteg számára ,és melyek  nem.

Forrás: ScienceDaily