A bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) az utóbbi években közismert gyógynövény lett. A civilizációs terhek következtében meggyengült immunrendszerünkre gyakorolt jótékony hatása miatt világszerte egyre értékesebbnek tartják.

A bíbor kasvirág Észak-Amerika síkságain, a prériken őshonos, az indiánok jól ismert gyógynövénye, az őslakosok “napellenző kalapnak” is hívták. Ősi gyógymódjaik szerves részének számított, elsősorban fertőző betegségek és felszíni sebek gyógyítására, kígyómarás kezelésére használták. A brit gyarmatosítók tőlük vették át az alkalmazást, ők “indián toboznak” nevezték el. Később mindenre ható gyógyszerként mint egyfajta panaceát kezdték alkalmazni: skarlát, szifilisz, malária, vérmérgezés, torokgyík esetén egyaránt. Népszerűsége azonban az antibiotikumok megjelenésével az Egyesült Államokban hanyatlásnak indult.

Hivatalosan is gyógyszernek számít

Európában a bíbor kasvirág eleinte kerti növényként, szép virágzata miatt terjedt el a 18. században. Gyógynövényként csak a 20. században szerzett hírnevet, amikor tudományos vizsgálatoknak vetették alá, valamint Németországban hivatalosan is gyógyszernek nyilvánították. A növény botanikai elnevezése, Echinacea, a görög echinos = sündisznó szóból ered. Virágai ugyanis a nagy bíbor vagy rózsaszín százszorszépre hasonlítanak, és a fészkesvirágzatúak családjába tartoznak. A sok apró kis virágból, amelyek a fészekvirágzat sárga közepéből nyúlnak ki, néhány jól láthatóan a többi fölé emelkedik, és a sündisznó tüskéire emlékeztet.

A bíbor kasvirág 150 cm magasra is megnövő, évelő növény, amely kedveli a napos, laza talajú területeket. Magvetéssel, metszéssel, továbbá a gyökértörzs osztásával szaporítható. Júniustól szeptemberig virágzik. Európában vadon nem nő, de a kertekben megtalálhatjuk. A bíbor kasvirág egyszerű termesztése miatt az egyik legkedveltebb növényfajtává vált, szinte bárhol megvásárolható, színválaszték tekintetében is bőséges a kínálat.

Az Echinacea család 9 faja közül 3 alkalmazható orvosi célokra: a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea), a keskenylevelű kasvirág (E. angustifolia) és a halvány kasvirág (E. pallida).

Gyógyászati célból a növény valamennyi része egyaránt felhasználható – gyökere, levelei és virágai –, ám mindegyik más hatóanyagokat tartalmaz. A klinikailag tesztelt kasvirág tartalmú készítmények összetétele éppen ezért jelentősen eltérhet egymástól, és fontos, hogy a megfelelő, jó minőségű készítményt válasszuk.

A poliszacharidokat, glikoproteineket és flavonoidokat tartalmazó leveleit és virágait a növény virágzásakor kell begyűjteni, a magas koncentrációjú illóolajokat tartalmazó gyökerét pedig ősszel. A gyógynövénykivonatból cseppet, szirupot, tinktúrát, tablettát, kenőcsöt és krémet készítenek.

Jobb a tinktúra, mint a tea

A kasvirág szárított formában sokat veszít a hatékonyságából, ezért kasvirág teát csak akkor készítsen, ha a szervezete nem jól viseli a tinktúra alkoholtartalmát, vagy pedig az alkohol ellenjavallt, tehát májproblémák vagy terhesség, 3 év alatti gyermek esetén.

A kasvirág természetes antibiotikumként segít elpusztítani a szervezetben levő kórokozókat, baktériumokat és vírusokat. Aktiválja az immunrendszer sejtjeinek működését, és támogatja a természetes, vírusellenes anyagok, az ún. interferonok termelését. Hatásai azonban viszonylag rövid ideig érvényesülnek.

A leghatékonyabb megoldás, ha a kasvirágot a betegség első tüneteinek megjelenésekor azonnal elkezdjük szedni, egymás utáni rövid időközökben (néhány óránként). Így jelentős mértékben lerövidítheti a betegség lefolyását, és csillapítja az olyan kellemetlen tüneteket, mint a végtagfájdalom, köhögés és láz.

Erősíteni és csillapítani is képes az immunreakciót

Hatásai leginkább megfázás, felső légúti fertőzés vagy influenza gyógyításakor érvényesülnek. Jótékonyan hat még húgyúti fertőzés, hüvelyfertőzés, középfülgyulladás és felületi sérülések esetén. Az immunreakciót képes csillapítani is: olyan allergiás reakciók esetén, mint a szénanátha vagy ekcéma, amelyek kezelésében gyógyszerként használatos. Alkalmazható továbbá olyan autoimmun betegségek gyógyításában, mint pl. a bőrfarkas (lupus), az övsömör, a sclerosis multiplex és a reumás ízületi gyulladás.

A kasvirágot helyileg, külsőleg ugyancsak használhatjuk: kelések, tályogok, égési sérülések, felfekvések kezelésére.

Használata során – az előírt adagok figyelembevételével – nem okoz panaszokat. A fészkes virágzatú növényekre allergiás egyének végezzenek allergiapróbát, számukra elővigyázatosságot igényel az alkalmazása.

A tél után legyengült immunrendszerünket, a tavasz kezdetén megerősíthetjük, segíthetjük azzal, hogy kipróbáljuk ezt az egyedülálló hatású gyógynövényt.

Virágzó növény gyanánt is gondoljunk rá: ne felejtsünk el néhány példányt ültetni a kertünkbe, hogy gyönyörködtesse a szemünket.

Vladimír Vonásek