A bíbor kasvirág (Echinacea purpurea) az utóbbi években közismert gyógynövény lett. A civilizációs terhek következtében meggyengült immunrendszerünkre gyakorolt jótékony hatása miatt világszerte egyre értékesebbnek tartják.
A bíbor kasvirág Észak-Amerika síkságain, a prériken ?shonos, az indiánok jól ismert gyógynövénye, az ?slakosok “napellenz? kalapnak” is hívták. ?si gyógymódjaik szerves részének számított, els?sorban fert?z? betegségek és felszíni sebek gyógyítására, kígyómarás kezelésére használták. A brit gyarmatosítók t?lük vették át az alkalmazást, ?k “indián toboznak” nevezték el. Kés?bb mindenre ható gyógyszerként mint egyfajta panaceát kezdték alkalmazni: skarlát, szifilisz, malária, vérmérgezés, torokgyík esetén egyaránt. Népszer?sége azonban az antibiotikumok megjelenésével az Egyesült Államokban hanyatlásnak indult.
Hivatalosan is gyógyszernek számít
Európában a bíbor kasvirág eleinte kerti növényként, szép virágzata miatt terjedt el a 18. században. Gyógynövényként csak a 20. században szerzett hírnevet, amikor tudományos vizsgálatoknak vetették alá, valamint Németországban hivatalosan is gyógyszernek nyilvánították. A növény botanikai elnevezése, Echinacea, a görög echinos = sündisznó szóból ered. Virágai ugyanis a nagy bíbor vagy rózsaszín százszorszépre hasonlítanak, és a fészkesvirágzatúak családjába tartoznak. A sok apró kis virágból, amelyek a fészekvirágzat sárga közepéb?l nyúlnak ki, néhány jól láthatóan a többi fölé emelkedik, és a sündisznó tüskéire emlékeztet.
A bíbor kasvirág 150 cm magasra is megnöv?, ével? növény, amely kedveli a napos, laza talajú területeket. Magvetéssel, metszéssel, továbbá a gyökértörzs osztásával szaporítható. Júniustól szeptemberig virágzik. Európában vadon nem n?, de a kertekben megtalálhatjuk. A bíbor kasvirág egyszer? termesztése miatt az egyik legkedveltebb növényfajtává vált, szinte bárhol megvásárolható, színválaszték tekintetében is b?séges a kínálat.
Az Echinacea család 9 faja közül 3 alkalmazható orvosi célokra: a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea), a keskenylevel? kasvirág (E. angustifolia) és a halvány kasvirág (E. pallida).
Gyógyászati célból a növény valamennyi része egyaránt felhasználható – gyökere, levelei és virágai –, ám mindegyik más hatóanyagokat tartalmaz. A klinikailag tesztelt kasvirág tartalmú készítmények összetétele éppen ezért jelent?sen eltérhet egymástól, és fontos, hogy a megfelel?, jó min?ség? készítményt válasszuk.
A poliszacharidokat, glikoproteineket és flavonoidokat tartalmazó leveleit és virágait a növény virágzásakor kell begy?jteni, a magas koncentrációjú illóolajokat tartalmazó gyökerét pedig ?sszel. A gyógynövénykivonatból cseppet, szirupot, tinktúrát, tablettát, ken?csöt és krémet készítenek.
Jobb a tinktúra, mint a tea
A kasvirág szárított formában sokat veszít a hatékonyságából, ezért kasvirág teát csak akkor készítsen, ha a szervezete nem jól viseli a tinktúra alkoholtartalmát, vagy pedig az alkohol ellenjavallt, tehát májproblémák vagy terhesség, 3 év alatti gyermek esetén.
A kasvirág természetes antibiotikumként segít elpusztítani a szervezetben lev? kórokozókat, baktériumokat és vírusokat. Aktiválja az immunrendszer sejtjeinek m?ködését, és támogatja a természetes, vírusellenes anyagok, az ún. interferonok termelését. Hatásai azonban viszonylag rövid ideig érvényesülnek.
A leghatékonyabb megoldás, ha a kasvirágot a betegség els? tüneteinek megjelenésekor azonnal elkezdjük szedni, egymás utáni rövid id?közökben (néhány óránként). Így jelent?s mértékben lerövidítheti a betegség lefolyását, és csillapítja az olyan kellemetlen tüneteket, mint a végtagfájdalom, köhögés és láz.
Er?síteni és csillapítani is képes az immunreakciót
Hatásai leginkább megfázás, fels? légúti fert?zés vagy influenza gyógyításakor érvényesülnek. Jótékonyan hat még húgyúti fert?zés, hüvelyfert?zés, középfülgyulladás és felületi sérülések esetén. Az immunreakciót képes csillapítani is: olyan allergiás reakciók esetén, mint a szénanátha vagy ekcéma, amelyek kezelésében gyógyszerként használatos. Alkalmazható továbbá olyan autoimmun betegségek gyógyításában, mint pl. a b?rfarkas (lupus), az övsömör, a sclerosis multiplex és a reumás ízületi gyulladás.
A kasvirágot helyileg, küls?leg ugyancsak használhatjuk: kelések, tályogok, égési sérülések, felfekvések kezelésére.
Használata során – az el?írt adagok figyelembevételével – nem okoz panaszokat. A fészkes virágzatú növényekre allergiás egyének végezzenek allergiapróbát, számukra el?vigyázatosságot igényel az alkalmazása.
A tél után legyengült immunrendszerünket, a tavasz kezdetén meger?síthetjük, segíthetjük azzal, hogy kipróbáljuk ezt az egyedülálló hatású gyógynövényt.
Virágzó növény gyanánt is gondoljunk rá: ne felejtsünk el néhány példányt ültetni a kertünkbe, hogy gyönyörködtesse a szemünket.
Vladimír Vonásek