A kenderkef? (Galeopsis ochroleuca LAM., Galeopsis segetum Necker) a 20. század elején a tuberkulózis (tbc) elleni hivatalos gyógyszerek sorába tartozott. Közismert gyógyító hatása miatt a népgyógyászat is alkalmazta, füvesemberek gy?jtötték f?ként légz?szervi és húgyúti betegségek elleni felhasználásra. Így többféle néven vált ismertté: kenderikef?, kenderkef?, vadkender, illetve tüd?bajos f?szerként is emlegették.

Az ével?, olykor akár fél méter magasra is megnöv?, az árvacsalánfélék családjába tartozó, kis növény Európában már az antik id?k óta ismert gyógyító hatásairól. Valamennyi híres ókori orvos el?írta a kenderkef? használatát zúzódások és ödéma esetére.

Légúti, mozgásszervi bajok

A kenderkef? hatásainak tekintetében az ókori és az “újkori” orvostudomány kiegészíti egymást, a kenderkef? ugyanis egyaránt kiválóan alkalmazható légúti betegségek és mozgásszervi problémák kezelésére.

Az elmúlt évszázadok során egész Európában ismertté vált, de eredetileg a kontinens nyugati felén, Franciaországban és Belgiumban ?shonos. Napjainkban nagy mennyiségben, iparilag termesztik, több hektáros táblaföldeken. Természetes él?helyén a szárazabb, szell?sebb (köves-homokos) talajt kedveli, a legel?kön, domboldalakban, esetleg út menti árkokban vagy a termények között a szántóföldeken is megtalálható. A többi árvacsalánféléhez hasonlóan a kenderkef?nek is világossárga, négyszögletes, sz?rös és szerteágazó növényszára, valamint fogazott, egyenes levelei vannak. Felt?n? a világossárga szín?, ajakos, jellegzetes lila perem? virága, amely megkülönbözteti a többi kilenc, kevésbé gyógyító kenderfélét?l. Júniustól szeptember végéig virágzik.

Kiemelked? kovasavtartalom

A kenderkef? hatóanyagainak koncentrációja nyár végére a legmagasabb. A megfelel? id?pontban szedett növényi részeket gyorsan, árnyékban célszer? kiszárítani. Erre a célra a legalkalmasabb az egész virágzó szárat (leginkább a fiatal növények fels? részét és ágacskáit) leszedni. Figyeljünk arra, hogy a szárítás során nehogy befülledjen, majd megpenészedjen. A megfelel?en kiszárított növény meg?rzi eredeti színét, hatóanyagait.

Az illóolajokon, gyantán és cserz?anyagokon kívül a kenderkef? az ásványi anyagok gazdag forrása is. Nagy mennyiségben tartalmaz kovasavat és további ásványokat, többek között vasat. A szilícium a sebgyógyító és regeneráló folyamatok szempontjából fontos nyomelem. Jótékonyan hat a szervek nyálkahártyájára (tüd?), az ízületekre, inakra és a b?rre.

A növényb?l készített f?zet kiváló gyógy-szer lehet tüd?gyulladás, hörghurut, influenza, köhögés esetén, és néhány évtizeddel ezel?tt még a tuberkulózis (tbc) gyógyítására is alkalmazták. A kenderkef? el?nyös hatásai bebizonyosodtak továbbá ízületi duzzanatok, íngyulladás, nehezen gyógyuló b?rsebek kezelésekor.

A gyógynövény más hatóanyagai, így a cseranyagok, flavonoidok, szaponinok ugyancsak segítenek kijuttatni a szervezetb?l a káros anyagokat, lerakódásokat. Támogatják a vesem?ködést, a vizelet áramlását, a húgykövek lebomlását. Vizelethajtó és enyhe hashajtó hatása is van.

Szippantsanak bel?le az egészségükért

Összetev?i szabályozzák a vérképzést. A kenderkef?b?l készült f?zet ezért nyugodt szívvel ajánlható vérszegénységben vagy lépproblémákkal küszköd?knek. Bár a kenderkef? valamennyi hatóanyagának alapos vizsgálata még nem történt meg, a növénynek egyel?re semmiféle mellékhatása nem ismeretes.

Egy bögre kenderkef? teát 1-3 kanálnyi szárított növényszárból készíthetnek. A teafüvet tegyék forrásban lév? vízbe, majd 15 percig hagyják állni. Megfázás és köhögés esetén érdemes az enyhén keser? teát mézzel édesíteni, ami tovább er?síti jótékony hatásait. Más gyógynövényekkel kombinálva a hatás fokozható. A kenderkef? különböz? teakeverékekben – pl. csalánnal és cickafarkf?vel együtt vérszegénységre ajánlott –, tinktúrákban, szirupokban és további készítményekben is megtalálható.

Felületi b?rsérülésre közvetlenül, egyfajta borogatásként is rátehetjük a morzsolt növény szárát.

A kenderkef? a homeopátiában régóta használatos, f?ként a lép megbetegedéseinek gyógyítására. Finom porrá zúzva fel is szippantható.

Vladimír Vonásek