A kenderkefű (Galeopsis ochroleuca LAM., Galeopsis segetum Necker) a 20. század elején a tuberkulózis (tbc) elleni hivatalos gyógyszerek sorába tartozott. Közismert gyógyító hatása miatt a népgyógyászat is alkalmazta, füvesemberek gyűjtötték főként légzőszervi és húgyúti betegségek elleni felhasználásra. Így többféle néven vált ismertté: kenderikefű, kenderkefű, vadkender, illetve tüdűbajos fűszerként is emlegették.
Az évelő, olykor akár fél méter magasra is megnövő, az árvacsalánfélék családjába tartozó, kis növény Európában már az antik idők óta ismert gyógyító hatásairól. Valamennyi híres ókori orvos előírta a kenderkefű használatát zúzódások és ödéma esetére.
Légúti, mozgásszervi bajok
A kenderkefű hatásainak tekintetében az ókori és az “újkori” orvostudomány kiegészíti egymást, a kenderkefű ugyanis egyaránt kiválóan alkalmazható légúti betegségek és mozgásszervi problémák kezelésére.
Az elmúlt évszázadok során egész Európában ismertté vált, de eredetileg a kontinens nyugati felén, Franciaországban és Belgiumban őshonos. Napjainkban nagy mennyiségben, iparilag termesztik, több hektáros táblaföldeken. Természetes élőhelyén a szárazabb, szellősebb (köves-homokos) talajt kedveli, a legelőkön, domboldalakban, esetleg út menti árkokban vagy a termények között a szántóföldeken is megtalálható. A többi árvacsalánféléhez hasonlóan a kenderkefűnek is világossárga, négyszögletes, sz?rös és szerteágazó növényszára, valamint fogazott, egyenes levelei vannak. Feltűnő a világossárga színű, ajakos, jellegzetes lila peremű virága, amely megkülönbözteti a többi kilenc, kevésbé gyógyító kenderfélétől. Júniustól szeptember végéig virágzik.
Kiemelkedő kovasavtartalom
A kenderkefű hatóanyagainak koncentrációja nyár végére a legmagasabb. A megfelelő időpontban szedett növényi részeket gyorsan, árnyékban célszerű kiszárítani. Erre a célra a legalkalmasabb az egész virágzó szárat (leginkább a fiatal növények felső részét és ágacskáit) leszedni. Figyeljünk arra, hogy a szárítás során nehogy befülledjen, majd megpenészedjen. A megfelelően kiszárított növény megőrzi eredeti színét, hatóanyagait.
Az illóolajokon, gyantán és cserzőanyagokon kívül a kenderkefű az ásványi anyagok gazdag forrása is. Nagy mennyiségben tartalmaz kovasavat és további ásványokat, többek között vasat. A szilícium a sebgyógyító és regeneráló folyamatok szempontjából fontos nyomelem. Jótékonyan hat a szervek nyálkahártyájára (tüdő), az ízületekre, inakra és a bőrre.
A növényből készített főzet kiváló gyógyszer lehet tüdőgyulladás, hörghurut, influenza, köhögés esetén, és néhány évtizeddel ezelőtt még a tuberkulózis (tbc) gyógyítására is alkalmazták. A kenderkefű előnyös hatásai bebizonyosodtak továbbá ízületi duzzanatok, íngyulladás, nehezen gyógyuló bőrsebek kezelésekor.
A gyógynövény más hatóanyagai, így a cseranyagok, flavonoidok, szaponinok ugyancsak segítenek kijuttatni a szervezetből a káros anyagokat, lerakódásokat. Támogatják a veseműködést, a vizelet áramlását, a húgykövek lebomlását. Vizelethajtó és enyhe hashajtó hatása is van.
Szippantsanak belőle az egészségükért
Összetevői szabályozzák a vérképzést. A kenderkefűből készült főzet ezért nyugodt szívvel ajánlható vérszegénységben vagy lépproblémákkal küszködőknek. Bár a kenderkefű valamennyi hatóanyagának alapos vizsgálata még nem történt meg, a növénynek egyelőre semmiféle mellékhatása nem ismeretes.
Egy bögre kenderkefű teát 1-3 kanálnyi szárított növényszárból készíthetnek. A teafüvet tegyék forrásban lévő vízbe, majd 15 percig hagyják állni. Megfázás és köhögés esetén érdemes az enyhén keserű teát mézzel édesíteni, ami tovább erősíti jótékony hatásait. Más gyógynövényekkel kombinálva a hatás fokozható. A kenderkefű különböző teakeverékekben – pl. csalánnal és cickafarkfűvel együtt vérszegénységre ajánlott –, tinktúrákban, szirupokban és további készítményekben is megtalálható.
Felületi bőrsérülésre közvetlenül, egyfajta borogatásként is rátehetjük a morzsolt növény szárát.
A kenderkefű a homeopátiában régóta használatos, főként a lép megbetegedéseinek gyógyítására. Finom porrá zúzva fel is szippantható.
Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,