Görvélyfű

Görcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), ha csak a nevét nézzük és emlékszünk a szignatúratan filozófiájára máris tudjuk mire használható. Vagyis  növényünk a görvélykór gyógyszere lehet  és a neve is levezethető ebből a betegségből.

A görvélykór – más néven skrofula – egy tuberkulotikus gyulladás a nyaki mirigycsomóban. Neve onnan ered, hogy a betegség lefolyása során a nyaki mirigyek nagyon megduzzadnak, ezáltal az egész nyak megvastagszik, rövidebbnek látszik, és egy disznó nyakára emlékeztet (a “scrophulae” disznócskát jelent). A középkorban igen gyakori betegségnek számított, elcsúfította az arcot, gennyedzést okozott, s akár végzetes kimenetelű is lehetett.

A görvélyfű  évelő növény, vadon nő Európában és Ázsiában nyirkos réteken és vizek mentén. Néha dísznövénykéntscrophularia_nodosa_g is használják. Rizómája a földben vízszintesen terjed gumó alakú megvastagodásokkal. Sima négyzet alakú felálló szárán átellenesen állnak a szív alakú vagy ovális durván fogazott levelei, több mint egy méter magasra is nőhet.

A növény leveles virágos hajtását júliusban, a növény virágzásakor kell gyűjteni. A növény kellemetlen szagú és keserű ízű. Kínában a kínai görvélyfű gyökerét (Scrophularia ningpoensis) és más közeli rokonságban álló fajokat használják gyógynövényként.

Hatóanyagai: aminosavak, flavonoidok, fenolos savak (ferulinsav, vanillinsavat, kávésav, fahéjsav), szaponinok, szív glükozida, fitoszterolok, esszenciális zsírsavak és aszparagin, iridoid glikozidok

A középkorban tehát azt feltételezték hogy a görvélyfű az egyik legjobb gyógynövény a duzzanatok és daganatok kezelésére.

Sőt egy még napjainkban is gyógyíthatatlan betegséget a veszettséget is kezelték vele igen furcsa módon. Vagyis: minden reggel éhhomra egy szelet vajas kenyeret kellett elfogyasztani megszórva az elporított gumókkal , majd az étkezést két pohár friss forrásvízzel kellett befejezni. Ezután a beteget jól fel kellett öltöztetni gyapjú ruhákba és hosszú gyors sétát kellett tennie míg megizzad. A kezelés 7 napig tartott…ha a beteg túlélte.

Hatásai

  • vízhajtó
  • mint gyenge hashajtó székrekedés kezelésére aucubin tartalma miatt.
  • külsőleg használják krónikus bőrbetegségek esetén, mint például  ekcéma  és pikkelysömör, viszketés és  aranyér kezelésére, továbbá  gyulladt és duzzadt nyirokcsomók  esetén borogatásra
  • A  bőr betegségeinek kezelésekor  gyakran kombinálva alkalmazzák  sárga lórommal  (Rumex crispus).
  •  rándulások, duzzanatok, gyulladások, sebek esetén  borogatásra
  • a növényben talált harpagosid és harpagid alkalmassá teszi izületi fájdalom enyhítésére,(ezek a vegyületek találhatók egy másik izületi gyulladásokra alkalmazott gyógynövényben is , az ördögcsáklyában   Harpagophytum procumbens)
  • szívglikozidja gyengébb mint ami a digitáliszban található, emiatt  szívműködést serkentő hatású

A görvélyfüvek nagy családja szerte a világon sok fajjal képviselteti magát. Ezek közül néhány,  amelyeket kifejezetten magas gyulladáscsökkentő aktivitása miatt lehet megemlíteni:

Scrophularia auriculata (vizi gőrvélyfű) mediterrán növény , a népi gyógyászatban gyulladásos bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. Két iridoid glikozidot mutattak ki benne – scropolioside A és scrovalentinoside amelyek gyulladásgátló és immunmodulátor vegyületek.

Scrophularia Deserti  Kuwaitban és Szaud-Arábiában elterjedt, ahol használják mint lázcsillapítót, vesebetegségek esetén , mint kardiotonikumot (szívglikozid tartalma miatt),vércukor csökkentésére, mint a vízhajtót, galactorrhoea kezelésére, a száj, tüdő, a vastagbél, húgyhólyag gyulladásainak kezelésére, valamint daganatok, tályogok, tüdőrák, golyva, és fájó csontok kezelésére. Ebben a növényben  ötféle iridoid glikozidot tudtak kimutatni beleértve a két “új” vegyületet a scropolioside-D 2 és harpagoside-B-t,  amelyekről megállapították, hogy  jelentős antidiabetikus és gyulladásgátló aktivitással rendelkeznek.

Scrophularia scorodonia (balzsam levelű görvélyfű) amely széles körben elterjedt Spanyolország dél-nyugati részein  és  északnyugati Afrikában . Különböző kivonataiban már hétféle  iridoid glikozidot sikerült  izolálni.

 

Felhasználása:

  • külsőleg borogatásként az összetört növényt , vagy a belőle készített teát
  • a friss növény nedvét a népi gyógyászatban ekcémára
  • a  hagyományos népi gyógyászat  mint gyógyteát használja  a megfázás kezelésére és gyakran keverik bíbor kasvirággal  (Echinacea purpurea), citromfűvel (Melissa officinalis), vagy borsmentával (Mentha x piperita ).

Figyelmeztetés:

A családba tartozó növények szívre ható glikozidokat is tartalmaznak, amelyek serkentik a szív működését. Bár a Scrophulariaceae család   jóval kisebb mennyiségben tartalmazza ezeket  a vegyületeket mint a gyűszűvirág belsőleges fogyasztása nem ajánlott.  Nagy mennyiségben hányást és hasmenést okozhat.