A történelem feljegyzett már számos híradást állatok által felnevelt gyermekekről. A gyermekek ilyen esetben sokszor továbbra is úgy viselkedtek mint az állatok, hiába tértek vissza az emberi társadalomba.A pszichológus Winthrop Kellogg agyában megszületett az ötlet : mi lenne fordított esetben.

A kérdés megválaszolására 1931-ben egy 7 hónapos nőstény csimpánzot hozott haza az otthonába saját tíz hónapos fia mellé. Ő és felesége ezután pontosan egyformán  kezelték Donaldot és Guat a csimpánzhölgyet.Együtt játszottak és együtt kaptak enni, és a gondos apa rendszeres vizsgálatoknak vetette alá mindkettőjüket hogy nyomon kövesse a fejlődést. Az egyik ilyen tesztben mérte az időt amely alatt egy felfüggesztett kekszet a gyermek és a csimpánz megszerez. Persze Gua rendszeresen jobban teljesített. ( Talán a kitűzött feladat nem teljesen egy embergyerekre volt szabva.)

A beszéd megszerzése nagy csalódást okozott .Kellogg ismételt erőfeszítései ellenére a képesség nem fejlődött ki az állatban. Sőt! A kísérletben az volt nagyon zavaró hogy kilenc hónap elteltével Donald képességei sem voltak sokkal jobbak a nyelvtudás terén.Amikor egy napon Donald jellegzetes módon Gua mozdulatainak utánzásával fejezte ki ,hogy éhes és enni kér,Kellogg úgy döntött :a kísérlet túl messzire ment! Mindenki visszatért a saját fajának környezetébe :Gua a főemlős központba, Donald pedig a gyerekek közé!

Valljuk be a kíváncsi emberi elme furcsa dolgokra képes. Bele sem merek gondolni mi lett volna ha Gua véletlenül kimondja a szót :mama !