Nehéz elképzelni, hogy a rovarok a mindennapi étrendünk részeivé váljanak, ám egyre több érv szól emellett. Az Élelmiszervizsgálati Közlemények legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, hogy az Afrikában és Ázsiában a mai napig közkedvelt rovarok miért jelenthetnek megoldást a fehérjekrízisre, a közeljöv? élelmezési és mez?gazdasági problémáira…
Bármennyire undorodunk is az entomofágiától, azaz a rovarok elfogyasztásától, szakért?k szerint a jöv?ben valószín?leg szükség lesz a szokásaink újragondolására a globális élelmezésbiztonság garantálásához.
A világ népességének gyors növekedése és a természeti er?forrásaink sz?kössége ugyanis komoly probléma a mez?gazdaság szempontjából, a küszöbön álló „fehérjekrízis” megoldását többek között a rovarok jelenthetik.
Tény, hogy a rovarevés régóta a mindennapok része több kultúrában is. Az ókori Görögországban például a kabócákat csemegének tartották, de a világ összes táján el?szeretettel fogyasztották a lárvákat, tücsköket, szöcskéket, német katonák pedig még az 1600-as években is ettek olajban sült selyemhernyót. Mózes törvényei is engedélyezték a sáskák evését, amely rovarok a vadméz mellett Keresztel? Szent János aszkétikus étrendjének is alapját képezték, de az iszlám világban is elfogadott élelmiszernek számítottak a hangyák, méhek.
Annak ellenére, hogy Angliában és néhány nyugat-európai országban ugyan forgalomban vannak bizonyos rovarcsemegék (ilyen például a csokoládéba mártott szöcske), a jelenkori európai társadalmak többnyire elutasítják az entomofágiát s?t, a téma kifejezetten tabunak számít.
Pedig számos érv szól amellett, hogy a rovarokat valamilyen módon érdemes lenne beépítenünk az étrendünkbe. Kezdjük a gazdaságiakkal. A világ rohamosan növeked? népessége nem csak a mez?gazdaságra ró egyre nagyobb terhet, hanem az állati fehérjék iránti kereslet jelent?s környezeti többlet terheléssel is jár. Az ehet? rovarfajok azonban más állatokhoz (marha, sertés, baromfi) viszonyítva nagyon kismérték? terhelést eredményeznek, a rovarok ráadásul szárazságt?r?k, és nem túl igényesek a takarmányozás terén. Mindemellett a mez?gazdasági és élelmiszeripar melléktermékeinek széles körét hasznosítják, nincs szükségük hatalmas kiterjedés? mez?gazdasági területekre, a tenyésztésükkel egyszerre nagyobb tömegek élelmezését lehet megoldani.
De mégis miért lehetnek számunkra kívánatosak a rovarok?
A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjét/aminosavat és egyéb tápanyagokat, többek között zsírsavakat, szénhidrátokat, ásványi anyagokat (Ca, Mg, Cu, Mn, Zn, Se), valamint vitaminokat (A-, D2-, D3-, E-, C-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, B12-vitamin, folsav). Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint a megfelel?en el?állított rovarok nem jelentenek nagyobb veszélyt, mint a hús!
Mindezek után már csak az a kérdés, hogy vajon jogi szempontból élelmiszernek min?sülnek-e az ehet? rovarok. Az Európai Bizottságban körülbelül 8 évvel ezel?tt tették fel el?ször a kérdést, amelyet jelenleg a 258/97/EK rendelet szabályoz, eszerint ehet?k a rovarokból kivont összetev?k (pl. fehérje izolátumok), illetve azok a rovarok is, amelyek részeit (lábakat, szárnyakat, fejet, belet stb.) már eltávolították. Fontos kérdés, hogy új élelmiszernek min?sülnek-e, ennek megítélése országonként változik. Magyarországon például a rovarok nem min?sülnek hagyományos élelmiszernek, és nincs is történelmi adat arra vonatkozóan, hogy korábban jelent?s mértékben fogyasztottuk volna azokat.
Persze els?sorban nem a jogi szabályozás hiányossága miatt nem fogyasztunk rovarokat, hanem azért, mert undorodunk t?lük, hiszen kártev?ként, kórokozók terjeszt?iként, nem pedig élelmiszerként gondolunk rájuk.
Bármennyire is fenntartásokkal kezeljük azonban a rovarok élelmiszerként történ? fogyasztását, el?bb-utóbb valamilyen formában (például a rovarokból kivont összetev?kkel) valószín?leg mindannyian találkozni fogunk velük a tányérunkon!
Forrás:laboratorium.hu