Egy kis mágia: Mandragora officinalis

Valami furcsa ami ember alakú, és visít amikor kihúzzák a földből.  A  hangot meghallani veszélyes-egyesek szerint szüret idején mindenki öntsön viaszt a fülébe, de modernebb változatban egy fülvédő is megteszi. Az intelemről pedig ami  végigkísérte a mágikus mandragórát évszázadokon keresztül  legtöbbünk feltehetően  Harry Potter és Bimba professzor asszony előtt nemigen hallott.

 A Mandragóra officinalis leginkább a gyökeréről híres ami hatalmasra nőhet, két vagy három ágra szakad, és gyakran szokatlan formát vesz fel a föld alatt. Évelő növény, melynek széles hosszú levelei minden tavasszal tőrózsát alkotva nőnek ki a földből, előbb felállóak, majd szétterülnek. A rozetta  közepéből nőnek ki a harang alakú kék vagy lila virágokat tartó szárak.  Termése sárga bogyótermés gyümölcsös illatú, de íze inkább a paradicsomhoz hasonlít,  a levelek illata pedig a friss dohányéhoz.
A száraz napos területeket kedveli, honos Dél-Európában,  különösen gyakori Görögországban, és Olaszországban, de megtalálható Észak-Afrikában,  Közel-Keleten és a legtöbb földközi-tengeri szigeten.  Az egyik legritkább növény Európában.
Legritkább,  mégis talán a leghíresebb mágikus növény köszönhetően a hatalmas mennyiségű,  a történelem során generált leírásnak, amelyek szólnak a bajról amitől megvéd, a jóról amelyet odavonz, és a  rituális és gyógyító célra való felhasználásról.
  A legkorábbi feljegyzések a mandragóra használatáról Babilonból származnak, de találkozhatunk vele az asszírok ékírásos tábláin és az Ószövetségben is. Mezopotámiai szövegekben arról találtak leírást, hogy  mandragóra gyökér és bor kombinációjából egy pszichoaktív italt hoztak létre amit igen furcsa névvel illettek : a tehén szeme. A szokatlan név valószínűleg a benne található alkaloid pupillatágító hatásával hozható összefüggésbe.
Mandragóra gyökér díszítést találtak Tutanhamon sírjában, az ókori Egyiptomban mint afrodiziákumot fogyasztották a gyümölcsét. Az ókori görögök szintén alkalmazták mint a szerelem szent növényét, még  gyűjtésének bonyolult rituáléját is Aphroditének ajánlották. Számos beszámoló létezik arról hogy különböző ősi kultúrákban a mandragóragyökeret használják mint a védő amulettet, sőt   az európai boszorkányság is bevetette, és  mint főzetük legerősebb hallucinogén összetevőjét tartották számon.
Megint csak a rituálék: ha a növényt nem a szabályoknak megfelelően gyűjtötték  erős visítással védekezett, és aki ezt a zajt meghallotta megőrült. Ezt kiküszöbölendő a gyökeret sokszor egy kiéheztetett fekete kutyával húzatták ki a földből, akit hozzákötöttek a növényhez, majd ételt tartva elé rávették hogy elinduljon.
Az ősi germán sámánok akik tisztánlátó képességükről voltak messze földön híresek szintén használták szövetségesként. A növény modern német neve Alraune vagyis mindent tudó aki ismeri a rúnákat talán erre a tisztánlátásra utal, amit inkább a pszichoaktív anyagok segítségével előidézett hallucinációnak nevezhetnénk .
A középkorban Németországban a mandragóra gyökeret mint  talizmánt tartották számon, különösen ha az alakja nagyon emberszerű volt. Az ilyen gyökerek nagyon drágák voltak, hamisították is a jó üzlet érdekében . Mindent mandragórának adtak el aminek a gyökere kicsit is hasonlított egy emberi alakhoz. A drága pénzen vásárolt amulettet  kis fadobozban tartották sok éven át. De fontos volt a mandragóra -embert minden pénteken megfürdetni , mert ennek elmulasztása ismét csak sikoltozáshoz vezetett. Az értékes fürdővizet aztán eladhatták terhes nőknek, hogy  elfogyasztásával megkönnyítsék a szülést.
Egyes kultúrákban a mandragóra kifejezés együtt  járt az ördöggel  és a rossz-szal, a másik helyen  a negatív energiák, a betegség és a megszállottság  elleni védelemként szolgált.   Szárított gyökere  a boldog otthon, és  a jólét garanciája volt  ezen kívül a házban felakasztott mandragóra megvédett a betegségektől és a gonosztól.
S ha még nem volt elég a mítoszokból következnek az irodalmi művek  Machiavelli, Shakespeare, Goethe, és Flaubert (Ratsch 1998 351).tollából. A mandragóra segítette Cleopátrának átaludni az időt amíg Antónius visszatér, Júlia tetszhalála, Machbet őrülete, vagy Trisztán és Izolda szerelmi bájitala- ez mind-mind a mandragóra számlájára írható.
Tekintsünk el a mágiától és a mondavilágtól:mire használták a korabeli gyógyítók
Az ókori görögök a  friss vagy szárított mandragórát borban áztatták és használták mint afrodiziákumot.   Adjunk hozzá egy maréknyi apróra vágott mandragóragyökeret 0,75 liter  borhoz és áztassuk egy hétig. A maximális hatékonyságot érdekében ne szűrjük ki  a gyökér darabokat, amíg a bor el nem fogy.  Továbbá minél savanyúbb a  bor, annál hatékonyabb az eredmény. Két vagy három fahéjat, és egy evőkanál sáfrányt is  lehet hozzáadni hogy javítsa az ízét-hangzik a korabeli recept (Ratsch 1998, 347-348).
Egy másik népszerű recept szerint vettek egy-egy nagy marék feldarabolt  fahéjat, rebarbara gyökeret, vaníliát, és mandragóragyökeret, és áztatták egy üveg fehér borban két hétig. A növényi anyagot ezután leszűrték, és az italt színezték orbáncfűvel vagy sáfránnyal és  cukrozták ha szükséges volt méhpempővel és mézzel.  (Ratsch 1998 348).
A mandragórát az ókori asszír orvosok  két fő  kontextusban használták : fájdalomcsillapító és érzéstelenítő. Pontosabban a mandragórát rendszeresen használták fogfájás, szülési komplikációk, aranyér, és gyomor betegségek kezelésére. Ez utóbbit oly módon hogy hozzátették a  porított gyökeret  sörhöz. (Ratsch 1998 353).
 Hippocrates az ókori Görögországban  mandragórával  gyógyította  a melankóliát. Arisztotelész úgy említette mint altatót, míg Platón úgy írta le, mint egy erős érzéstelenítőt. Az orvos Aretaios is használta ugyanerre  a célra sebészeti beavatkozáskor. Egy másik orvos és tudós, Aulus Cornelius Celsus, gyümölcsét  nyugtatónak, és a gyökér kivonatát pedig  orrfolyás és fogfájás ellen ajánlotta.
A  román, orosz és európai népi gyógyászatban mandragórából gyakran  balzsamot készítenek amellyel   külsőleg bőrbetegségek tüneteit enyhítik. A friss leveleket  is rágják, hogy kivédjék a  fogfájást, míg az  égő szárított levelek  füstjét belélegezik, hogy segítsen  köhögés és fejfájás esetén. A  brandybe áztatott  mandragóragyökér hatékony orvosság  a krónikus reuma tünetei ellen (Ratsch 1998 354-355).
Azt mondhatjuk, hogy a mandragóra volt talán a legszélesebb körben használt gyógynövény a régi időkben. Álljon itt egy felsorolás: használták, mint  fájdalomcsillapítót /érzéstelenítőt, abortív szert, antidotumot, afrodiziákumot, és altatót. Ez utóbbi   volt a leginkább hasznosítható hatása – narkotikus / altató -ősi / késői ókorban és a középkorban (Ratsch 1998 353).
Speciálisan a mandragóragyökérből készült gyógyszereket használták a következők gyógyítására: tályog, ízületi gyulladás, csont fájdalmak, bőrkeményedések, görcsök, orbánc, szembetegség és gyulladás, köszvény, fejfájás, aranyér, csípő fájdalom, hisztéria, meddőség, gyulladás, máj fájdalmak, beszédképtelenség, melankólia, menstruációs problémák, fájdalom, ízületi fájdalmak, görvélykór, bőrgyulladás, álmatlanság, kígyómarás, lép fájdalmak, gyomor betegség, nyirokcsomó-duzzanat, tuberkulózis, daganatok, fekélyek, méhgyulladás, féreghajtás és sebek,  szorongás és depresszió (Ratsch 1998 353).
A sokrétű használatból mára már szinte semmi sem maradt  ami nem is csoda, hiszen használata nem biztonságos a benne levő erős hatású alkaloidok miatt amelyek nagyon hasonlóak a beléndek és a nadragulya alkaloidjaihoz.
 A mandragóra officinalis gyökere  0,4% tropán alkaloidot tartalmaz (hyoscyamint , szkopolamint, atropint, és mandragorint) . Mint ilyen nem csak mérgező de pszichedelikus hatású is, részegséget, kábultságot, vizuális hallucinációkat és  látomásokat okoz. Hatása alatt a zene és a ritmus fokozott élvezete és erotikus álmok jellemzők. A mérgezés tünetei is megegyeznek a klasszikus atropin mérgezés tüneteivel:szájszárazság, láz hőemelkedés, száraz kipirult bőr, tachikardia, pupillatágulat.
Egyszóval ha találkozunk vele utunk során inkább hagyjuk békén pihenni a földben-pláne ha  éhes fekete kutya sincs éppen nálunk hogy segítsen, vagy egy téli fülvédő hogy megvédjünk magunkat ha mi próbálnánk kihúzni a földből.