A papír, a puskapor és a porcelán mellett a fagylalt is a nagyszer? ?si kínai találmányok egyike. Az egyszeri ember már ötezer évvel ezel?tt ismerte és élvezettel fogyasztotta a jeges nyalánkság ?sváltozatát, amely hó, tej, gyümölcslé és f?szerek keveréke volt. Szül?földjér?l a nagy utazók, az arabok és a perzsák hurcolták magukkal a Földközi tenger partjaira. Sorban meghódította a kor hatalmas uralkodóit, például Nagy Sándort és Néró császárt.

Kezdetben f?úri csemegeként, élénkít?szerként szolgált a hegyek jegéb?l méz, gyümölcsök, fahéj, rózsavíz és ibolya hozzáadásával készült h?sít?. A nagy ókori orvos, Hippokratész diétája részeként, terápiás szerként alkalmazta betegeinél. Korok és uralkodók jöttek-mentek, de a fagylalt maradt, s?t, fejl?dött, s lassan bekerült az utca emberének kedvencei közé is.

Az els? nyilvános fagylaltozót Procope alapította 1672-ben Párizsban, amelynek érdekessége volt, hogy csak a nyári hónapokban üzemelt, s csak citromfagylaltot kínált, mégis csábította a kor hétköznapi és történelmi embereit. Rendszeres látogatói közé tartozott például Voltaire, Rousseau, Diderot és Napóleon. A fagylalt csáberejét mutatja, hogy nem sokkal kés?bb, az 1700-as évek végére már több mint nyolcvanféle változatban volt kapható.

Karrierjének néhány évszázada alatt természetesen nemcsak a fagyi ízesítése, hanem el?állítási technológiája is gyökeres változáson ment át. Ennek talán legjelent?sebb állomása körülbelül Marco Polo híres utazásainak id?szakára tehet?, amikor is felfedezték, hogy ízletesebb massza készíthet?, ha a jég belekeverése helyett inkább kívülr?l h?tik le az edényt. Ekkor készítették az els? „h?t?ket”, amelyek szalmával és jéggel bélelt vermek voltak. Érdekesség, hogy hazánkban ehhez a m?velethez a befagyott folyók és a Balaton jegét használták. Innen már csak kis lépést jelentett az els?, kezdetben kézi meghajtású fagylaltgép megépítése.

A fagylalt 1904 júliusában nyerte el az általunk ismert jelenlegi formáját, amikor is Charles E. Minches St. Louis-i feltaláló ötleteként ostyából készült tölcsérbe töltötték a fagyigombócokat. A nagy újítást 1905-ben a St. Louis-i világkiállításon is bemutatták. Magyarországon a fagylaltozás a reformkortól indult virágzásnak; már Sissi is hódolt ennek az élvezetnek, akinek az ibolyaízesítés? fagylalt volt a kedvence.

A fagylalt elnevezés egy rendkívül színes élelmiszercsoportra ill? fogalom. Békésen megfér benne a tej-, gyümölcs- vagy éppen tejszínalapú készítmények hosszú sora. A hagyományos jégkrém és fagylalt mellett a tejszínt tartalmazó parfé ugyanúgy, mint a könnyed, nagyrészt vízb?l, gyümölcsökb?l és cukorból készül? sorbet. Hiszen a fogyasztók igényeit ki kell és ez esetben maximálisan ki is lehet elégíteni. A klasszikus receptben szerepl? alapanyagok, vagyis a tej, a tojás és a cukor, ízlés és szükség szerint lecserélhet?k vagy gazdagíthatók. Így valóban ezerféle íz és szín alakítható ki. Sovány tej, zsírszegény tejpor vagy joghurt és gyümölcsök felhasználásával zsír- és energiaszegény változat nyerhet? a fogyókúrázók, a vonalaikra odafigyel?k számára. A különlegességekre vágyó ínyencek kedvéért a piacon fellelhet?k igazi csemegék, kandírozott magvakkal (pl. mandulával, dióval), gyümölcsdarabokkal, alkoholos öntettel, különleges krémes és f?szeres szószokkal megbolondítva.

Forrás: mdosz.hu

Indulhat a vasárnap délutáni séta fagyival f?szerezve!