A legtöbb magas potenciájú vagy mesterséges édesítőszert amelyet már több évtizede használnak a cukorbetegek és a fogyni vágyók inert vegyületként tartották számon. (Magas potenciájú édesítőszerek: aszpartam, szukralóz, ciklamat, szacharin, aceszulfám-k, neotám) Vagyis azt gondolták  róluk nem metabolizálódnak  a szervezetben, nem kell számolni a bomlásukkor keletkező egyéb anyagokkal és azoknak élettani hatásaival. A számunkra  legkedvezőbb  forgatókönyv szerint a cukornál erősebb édes ízt  mellékhatás és kalóriamentes molekulák hordoznák. De mint kiderült  az évtizedek múlásával ( és a technika fejlődésével) nem minden úgy van ahogyan az ember számára a legkedvezőbb lenne.

Amikor 1998-ban mint élelmiszer adalékanyagot engedélyeztették  a szukralózt a benyújtott leírásban az szerepelt változatlanul ürül a szervezetből tehát  nem metabolizálódik .Azonban egy igen érzékeny analitikai eljárással ( vékonyréteg kromatográfiával amelyet radiokarbon eljárással párosítottak ) legalább két metabolitját sikerült a székletben kimutatni. Tehát a gasztrointesztinális rendszerben bomlik. A szukralózt  szacharóz molekulából mesterséges úton klórozással állítják elő, a szaccharóz három hidroxil csoportját cserélik fel három klorid ionra. Hogy ez miért fontos. A tudományos publikációk értékelésekor kiderült,  hogy a szukralóz bomlásakor több más  szerves klórtartalmú szerrel közös jellemzőkkel rendelkezik. És melyek ezek a klórtartalmú szerek:növényvédő szerek és klórtartalmú ipari alapanyagok. (Elég meglepő kijelentés egy egészségesnek mondott mesterséges édesítőszerrel kapcsolatban. )A szerzők szerint a szukralóz használatának gondos felülvizsgálata szükséges különös tekintettel olyan speciális populációkra mint a kisgyermekek ,az idősek ,a szoptatós anyák ,rákbetegek ,és figyelem a cukorbetegek!

A két kutató  Susan S. Schiffman PhD, és Kristina I. Rother, MD, OEC ( National Institutes of Health ) a Toxikológia és Környezetegészségügy című folyóiratban tette közzé következtetéseit a szukralózzal kapcsolatban.

-A szukralóz (az eddig általánosan elfogadott elmélettel szemben ) metabolizálódik a gasztrointesztinális rendszerben. Metabolitjai nem potosan azonosítottak és emiatt biztonsági profiljaikat sem lehet meghatározni.

– A szukralóz megbontja a  gasztrointesztinális traktus egyensúlyát és csökkenti az ott levő hasznos baktériumok számát.

-Kórszövettani vizsgálatokkal kimutahatóan károsítja  a gyomor-bél traktus nyálkahártyáját.

-Sütés közben potenciálisan toxikus klórvegyületek keletkeznek bomlása során.

-Mutagén

-És egy utolsó sokakat érintő  hatás : a gasztrointesztinális rendszerben indukálja a citokróm P450 enzimet és a P-glikoproteint amelyek a gyógyszerek lebontásában vesznek részt. Az enzim fokozott működésével a gyógyszerek nagyobb hányada lebomlik még mielőtt felszívódhatna emiatt ugyanannyi mennyiségű gyógyszer nem tudja biztosítani a megszokott terápiás hatást. Erre senki sem gondol amikor  egy kis cukorpótlót tesz a teájában vagy a kávéjába.

A szerzők több száz egymástól független, tudományos folyóiratban megjelent kutatás áttekintése után összegezték a szukralóz azon biológiai hatásait ,amelyekben már biztosak lehetünk.

Forrás :ScienceDaily