Csipkerózsa – a szerelem Elbűvölő istennője

A csipkerózsa (Rosa canina), az azonos nevű rózsafélék családjába tartozó, évelő cserje, mely a mérsékelt égöv minden részén, mindkét féltekén terem. Manapság sok fajtája létezik ennek a tüskés szépségnek, és még több a díszítő tulajdonsága miatt termesztett kerti dísznövénynek.

Azt mondják, hogy a rózsa Perzsiából származik, ahol a görögök fedezték fel. Ők vitték el Itáliába, onnan azután egész Európában, majd az egész világban elterjedt. A rózsa családi neve – Rosa – a görög rhodon, azaz vörös szóból származik, ami sejtetni engedi, hogy a régmúlt időkben tenyésző rózsának eredetileg vérvörös színe volt.

Gyógyászati, kozmetikai és esetleg más felhasználásra a csipkerózsa bimbóját, sziromleveleit és termését gyűjtik. Már az ókori Görögországban és Rómában is nagy népszerűségnek örvendett a rózsa virágából macerálással (hideg eljárással), olaj, víz vagy alkohol segítségével készített illatos kivonat.

A gazdagok kiváltsága

Mivel a kivonat elkészítése hosszú ideig tartott és sokba került, a rózsaparfüm a gazdagok kiváltsága lett. A rózsa édes és friss illata a királyok, királynők és fáraók hálószobájának kellékévé vált. A rózsavirág illatát manapság is nagyon luxuscikknek érzékeljük.

Az aromaterápiában a vízgőzzel desztillált rózsaeszenciát tartják az egyik leghatásosabbnak. Egy kg rózsaolaj előállításához 8 tonna sziromlevélre van szükség! A rózsa illóolaját az elme, a szív és a bőr minden betegségénél használják. A rózsaolaj az első számú eszköz az olyan lelki problémáknál, melyek túlérzékenységgel függnek össze (zárkózottság, sértődékenység, sebezhetőség, mindent magára értő természet), segít továbbá levertség, stressz, idegkimerültség, paranoiára való hajlam esetén.

A rózsák illata nyugalmat, elégedettséget és örömöt hoz a házba. A rózsaolajos masszázs és a rózsa illatának belélegzése hasznos akkor is, ha migrén vagy fejfájás kínozza az embert. A kozmetikában azért értékelik a rózsaolajat, mert megnyugtatja és finomítja az érzékeny, problematikus és érett bőrt. Tudományos tanulmányok bizonyították, hogy a rózsa illóolajának belélegzése csökkenti a magas vérnyomást, lassítja a pulzust, csökkenti a gázcsere intenzitását, és emeli a bőr hőmérsékletét.

Meghitt érzelmek, titok, hallgatás

A rózsaszirmokat emberemlékezet óta a szerelem egyértelmű szimbólumának tekintették, sőt afrodiziákumként is alkalmazták. Rózsaszirmok szétszórása az esküvői szertartásokon ősrégi, pogány rituálé, mely szavatolja a boldog házasságot. A kereszténység a rózsát a misztikus isteni szerelem szimbólumává emelte, és Szűz Máriának szentelte. Érdekes, hogy a rózsafüzér eredetileg zsinórra fűzött, keményre gyúrt rózsaszirom golyócskákból állt.

A mélyebb szimbolikában a rózsa titkot, diszkréciót és hallgatást jelent. Ez a magyarázat a római időkből származik, amikor a rózsa mennyezethez való kötözése azt jelentette, hogy mindennek, ami a társaságban elhangzott, titokban kell maradnia. Valószínűleg hasonló jelentést tulajdoníthatunk a középkori mennyezeti rózsáknak és rózsaablakoknak, melyeket gyakran használtak építészeti elemként a templomokban, de ide, a titokzatosság fogalomkörébe sorolható a Rózsakeresztes Rend nevében lévő rózsa is. Egyszóval a rózsa – misztikummal és titokzatossággal körülfont növény.

Gyógyhatásai

A friss rózsavirágot gyógyításra használják hasmenés, a gyomor gyulladásos megbetegedései, tüdőbetegségek és a májműködés zavarai esetén. A rózsa virágából szirup készül, mely hatásos székrekedésre és gyomorbántalmakra. A rózsaszirom főzet erősíti a szívet, alkalmazható kötőhártya-gyulladás esetén, frissíti az elmét, és hozzásegít a nyugodt alváshoz.

Hagyományos házi gyógyszer céljaira a rózsa termését, a csipkebogyót gyűjtik. A csipkebogyó igen gazdag természetes eredetű C-vitaminban és számos gyulladásgátló, érfalvédő hatású bioflavonoid is van benne.

A csipkebogyót legjobb az első fagyok után gyűjteni, és vagy egészben, vagy félbevágva és szőrös magvaitól megtisztítva szárítani. A csipkebogyó tea nagyszerű hatású köhögés és torokfájás esetén, ideális ital sötét, őszi estékre. Az egészben lévő, frissen szedett vagy szárított csipkebogyót nagy fazékban lehet főzni, és legalább háromszor egymás után készíthetünk belőle ízletes, kellemesen savanykás, narancspiros italt.

A csipkebogyó gyűjtése vidám őszi esemény, melyből akár évenkénti családi tradíció is válhat, hiszen nemcsak az egészséget, hanem a szeretetet és az örömöt is elhozza az elkövetkező téli időszakban. Jómagam ezt a hagyományos őszi csipkebogyó-begyűjtést már gyermekkorom óta szeretem, és minden évben alig várom, hogy elindulhassak a kis kannámmal a csendes, betakarított mező mentén, melyet csipkerózsa cserje övez. A piros bogyók messziről világítanak a levél nélküli ágacskákon.

Minden évben hagyom, hogy feléledjen bennem a régi időkből származó, mély emberi természetesség, és gyűjtögetővé, a körülöttem lévő természet részévé, a táj vándorává válok, örülök szeretetteljes ajándékainak. Ez a kirándulás minden alkalommal olyan, mint egy imádság, mint egy köszönetnyilvánítás, mint egy mese – még azelőtt, hogy a természet téli álomra hajtja a fejét. Próbálják ki Önök is, varázslatos a hatása.

Forrás: Tereza Viktorova