Mintha egy tipikus western peregne a szemünk előtt. Az új világot meghódító telepesek útjuk végén megfelelő táborhelyet keresnek maguknak és az állataiknak, de van egy fontos dolog amely nélkül bármely bátor telepes sem tud megélni, és ez a víz.
A folklór szerint ekkor szedték elő a boszorkánymogyoró egy villás ágát, amelyet a hozzáértő kiválasztottak vagyis a vízkeresők a föld felé tartva különös homályos és boszorkányos szertartással keresték a vizet. Aztán ha a bot segített, még megpróbáltak vele egyet s mást felderíteni pl szenet, ónt, rezet, és nevéhez híven olykor még boszorkányokat is. Bár ehhez az egészhez nyilván semmi köze nem volt növényünknek, az őslakosok medicinájában azonban kiemelt szerepet kapott sokoldalú hatékonyságával.
A nagylevelű csodamogyoró (Hamamelis virginiana) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a csodamogyoró-félék (Hamamelidaceae) családjába tartozó faj. Észak-Amerikában őshonos. A varázsmogyorók családjába tartozó virágzó cserjék, vagy kistermetű fák közös jellemzője az igen korán, már tél végén nyíló illatos virágok, és a színes őszi lombozat. A jellemzően sárga szírmú, pókszerű virágok akár a csupasz ágakon is nyílnak a hóval dacolva. A család többi tagjáhou képest a nagylevelű csodamogyoró még korábban, már késő ősztől virágzik. Nem ritkán a növényen már nyílnak a virágok, de az előző évi termés is rajta van. Termése egy kétrekeszes kapszula, ami felnyíláskor pukkanó hangot hallat és a benne lévő magvakat messzire repíti.
Miután a növény az amerikai kontinensen őshonos, a népgyógyászati felhasználás is különböző indián törzsek szokásaiból ered.
Az amerikában őshonos indián törzsek széles körben használták a boszorkánymogyorót mint gyógynövényt:
-a kérget a bőrön lévő sebek daganatok és fekélyek kezelésére
-a gallyakat forró kövekre helyezve izzasztáshoz hogy megnyugtassák a fáradt izmokat
-erős teát főztek belőle dizentéria, megfázás és köhögés kezelésére
-vágások, zúzódások és rovarcsípések kezelésére szintén a levelekből és a gallyakból készítettek főzetet.
A boszorkánymogyoró mint gyógynövény átkerült Európába. Az Európai Gyógyszerügynökség dokumentumában már sok országra kiterjedő széles körű felhasználást jegyez.
Mint gyógynövényt használjuk a levelét (Hamamelis virginiana L., folium), a kérget (Hamamelis virginiana L., cortex) és a levelekből és a gallyakból kélszült desztillátumot amit hamamelis viznek neveznek (Hamamelis virginiana L., folium et cortex aut ramunculus destillatum). Ez utóbbi a frissen szedett gallyak és levelek gőzdesztillációjával készül, amihez utólag alkoholt adnak tartósítás céljából. Az amerikai gyógyszertárakban többnyire ez a forma fordul elő, míg Európában a levelek és kéreg alkoholos kivonata gyakrabban használatos. A teán kívűl a belőle készült végtermékek is sokrétűek: kenőcsök, gélek, kúpok, szemcseppek, gargarizálók.
A teljesség igénye nélkül fő hatóanyagai a tanninok, a flavonoidok és kis mennyiségű illóolaj.
A tanninok biológiaia jelentősége annak tulajdonítható, hogy kötődnek a fehérjékhez és az alkaloidokhoz, kicsapják őket, összehúzó hatásúak. Vazokonstriktor hatásuk miatt a kis felszín alatti erekre is összehúzó hatásúak. A bőr és a nyálkahártyák külső felületein korlátozzák a vízveszteséget. Ezért különösen jók égési sebek kezelésére, vagy erős hasmenés esetén. A tanninok általában gátolják az enzimműködést. A boszorkánymogyoróra jellemző egyik tanninfélét hamamelitanninnak hívjuk. A hamamelitannint és a boszorkánymogyoróban előforduló egyéb más vegyületek keverékét vastagbékrák sejttenyészetén próbálták ki. Az ezekkel a vegyületekkel végzett kezelés csökkentette a tumor életképességét és indukálta apoptózist, nekrózist és a sejtciklus leállását.
A boszorkánymogyoróból izolált hamamelitannint és proantocianidineket értékelték gyulladáscsökkentő hatás szempontjából is. A kivonat hatékonyan gátolta a gyulladásos mediátorokat. A gyulladásos folyamat során felszabaduló szuperoxid (erősen reaktív oxigén) elleni erős antioxidáns aktivitás szerepet játszhat a boszorkánymogyoró gyulladásgátló hatásában. Egy közelmúltbeli tanulmányban japán kutatók olyan növényi vegyületeket kerestek, amelyek védik a bőr szöveti sejtjeit a káros oxigéngyököktől. Úgy találták, hogy a boszorkánymogyoró erős hatással van a bőr szöveteit károsító reaktív oxigénnel szemben. A tudósok azt javasolják, hogy a boszorkánymogyoró-kivonatot tovább kell kutatni mint az öregedésgátló vagy ránctalanító termékek lehetséges és hatékony összetevőjét.
A boszorkánymogyoró leveléből, és kérgéből is kivonható illóolaj, amely igen kis mennyiségben van jelen a növényben, összetétele eltér a levélben és a kéregben.
Végül összefoglalásként mire használható. Az összefoglalást a hagyományos népi gyógyászati tapasztalat alapján állította össze a British Herbal Medicines Association, (British Herbal Compendium Vol II.2006)
Hamamelis kéreg
Külsőleg: kis sebek, bőrkárosodások és zúzódások, a bőr és a nyálkahártyák helyi gyulladása; vérzéses és varikózus vénák panaszai
Belsőleg: hasmenés, nyálkahártyagyulladás, vérzés
Hamamelis levél
Külsőleg: kisebb bőrkárosodások, a bőr és a nyálkahártyák helyi gyulladása, zúzódások; varikózis panaszok és aranyér
A hamamelis levélkivonat hasznosnak tűnik az atópiás dermatitis helyi kezelésében
Belsőleg: hasmenés, colitis.
Hamamelis víz
A hagyomány szerint a hamamelis vizet használják,érzékeny bőr esetén érdesség vagy fájdalom. Hígítva szemápoló szerek alkotórésze.
Helyi alkalmazása: kisebb sebek, gyulladás vagy bőrirritáció, vágások, horzsolások, rovarcsípések, dermatitis, enyhe égési sérülések és napégés; véraláfutások, izomfájdalmak, aranyér, vénás panaszok; szájvízként gyulladt nyálkahártya vagy fogínyvérzés esetén; az orrban orrvérzés esetén ; szemhéjra kötőhártya-gyulladás és a fájó vagy fáradt szem esetén.
A boszorkánymogyoró sokrétű összehúzó és fertőtlenítő hatását a kozmetikai ipar is kihasználja akné elleni készítményekben, hidratálókban, arcvizekben, lemosókban, popsikenőcsökben.
Ha pedig csak mint dísznövényt szerenénk használni a kertünkben hibrid fajtáin a virágok a sárga mellett bronzos, vagy narancs-piros színben is pompáznak.