A közönséges borostyán egész Európában és Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos. Kedveli az árnyékos nyirkos területeket. Egyéb elterjedt megnevezései: repkény, barbanók, kerekrepkény,

Leírás: léggyökerekkel kapaszkodó örökzöld kúszócserje. Törzse a talajon kúszó, elágazó, legyökerező, vagy valamilyen támasztékra felkúszó, az idősebb példányokon léggyökerekkel sűrűn borított, a magasban nem támaszkodó, szabad ágakat fejleszt. Ezeken hozza virágait és terméseit. Bőrnemű, örökzöld levelei szórt átellenes állásúak, szíves vállúak és tenyeresen 3-5 karéjra tagolódnak.  A fiatal levelek csillagszőrösek, később lekopaszodók, színi oldalukon fényes sötétzöldek, erezetük feltűnően világoszöld, fonákukon fakó zöldek.

A borostyán csak akkor virágzik ha magasabb helyre tud felkapaszkodni és így elegendő napfényt kap.  Általában ősszel virágzik, zöldes-fehér vagy sárga virágai ernyős virágzatot alkotnak. Gyakran még december végén is hoz virágokat, melyeknek nincs illata, de bőséges nektárforrást biztosítanak a méhek számára még késő ősszel is.

Bogyós gyümölcsei a tél végén érnek és az ember számára mérgezőek, de sok madárnak életmentő tápláléka a zord téli időben. Az érett bogyók fekete vagy sötétbíbor színűek, borsószem nagyságúak, és 2-5 magot tartalmaznak. Az ízük keserű és émelyítő, ha pedig szétmorzsoljuk őket fűszeres illatú, enyhén gyantás szag érezhető. A borostyánlevél elélhet akár 200–300 évig, de találtak 450 éves egyedeket is.

A borostyánlevél népszerűségét már Hippokrates („a Medicin atyja” 460–375 Kr.e.) is hirdette. Ugyan nem tudott a gyógyító hatóanyagról, inkább az istenekben és lelkekben hitt akik a növényben élnek, és nekik tulajdonította a gyógyító erőt. Dioskorides (kb. 40–90 Kr.u.)a híres katonaorvos Néró uralkodása alatt, majd ezer évvel később Hildegard von Bingen (1098–1179) szintén nagyra értékelték a borostyánlevél gyógyító hatását. Hildegard még külsőleg ajánlotta, és ehhez az akkor időszerű magyarázatot adta: a betegség a kezelés során az emberből a növénybe vándorol át. Leonardo da Vinci (1452–1519) is ismerte a borostyánlevél gyógyító hatását. Beszámolt arról, hogy vaddisznók megbetegedés esetén borostyánlevél fogyasztásával kúrálták magukat.

A 16. században kezdték igazából alkalmazni a borostyánlevelet mint gyógyhatású szert a légutak gyulladása ellen, azonban csak a 19. században ment végbe az áttörés és lett a népi gyógyászati megfigyelések alapján természetes alapú gyógyszer köhögés ellen. Ez egy véletlennek köszönhető, mint oly sok felfedezés a gyógyászatban. Egy orvosnak feltűnt, hogy egy bizonyos dél-franciaországi régióban a gyermekek ritkán szenvednek köhögéstől. Ezek a gyermekek helyi szokás szerint a tejet borostyánfából készült csészéből itták. Arra következtetett, hogy a fában kell lennie egy olyan anyagnak, mely a köhögés ellen védelmet nyújt. Volt benne igazság de ma már tudjuk, hogy a hatóanyagok főleg és nagyobb mennyiségben a levelekben találhatók.

Hatóanyagai közül fontosak a köptetőhatású szaponinok és a hánytató hatású emetin. A borostyánlevél kivonat hatékonysága ma már a molekuláris biológia szintjén is bizonyítottnak tekinthető. A  kutatások szerint komplex hatását a béta-2 adrenerg receptor stimulálásával éri el. A borostyán szaponinjai tágítják a hörgőket és csökkentik a váladék viszkozitását, ezáltal köptető-nyákoldó hatást fejtenek ki. Ez a hatás elsősorban felső-légúti megbetegedésekben (légcső és hörghurut idült eseteiben, erős köhögés, stb.), produktív köhögés esetén hasznos.

Gyógyászati alkalmazásai

A hagyományos népi gyógyászatban a   borostyánt belsőleg máj, lép és epehólyag rendellenességek valamint a köszvény, ízületi gyulladás, reuma és a vérhas kezelésére használják. Külsőleg égési sebek, bőrkeményedés, cellulitis, gyulladások, idegfájdalmak, parazitás betegségek, fekélyek, reumatikus panaszok és visszérgyulladás esetén.

A borostyán használata napjainkban leginkább  a köhögés természetes kezelésére, légúti hurutok és krónikus bronchitiszek esetén javasolt.    Szaponinjai  köptető hatásúak és oldják a hörők görcsét.  A borostyánlevél kivonata  növeli az oxigénellátást  a tüdőben, és  hatásos gyulladáscsökkentő aszthma és hörghurut esetén. Kivonata vírusellenes, gombaölő, féreghajtó és erős antioxidáns hatással rendelkezik. A népi gyógyászat mint borogatószert használja nyirokcsomó duzzanatokra, krónikus lábszárfekélyre, főzetét mint természetes kezelést rüh, tetvek és leégés esetén.

Használata:

teához : 1 púpozott teáskanálynyit 1/4 liter vízzel leforrázva 10 percig állni hagyjuk. Naponta háromszor

borogatáshoz: friss, zúzott borostyánlevélból és lenmagból 1:3 arányban pépet készítünk

A gyógytea alkalmazása gyermeknél nem ajánlott mivel a szaponin mennyisége változó lehet a növényben emiatt hányást, hányingert okozhat. Emetin tartalma miatt pedig terheseknek nem ajánlott mivel ez az alkaloid növelheti a méhösszehúzódásokat.

A levél maga allergiás reakciókat okozhat.

A standardizált kivonatok biztonságosan alkalmazhatóak.