Életében legalább egyszer mindenki (na jó, minden kamasz fiú) hagyta már, hogy Karl May könyvei elrepítsék az Újvilágba, ahol Winnetou nyomaiban járva – Manitou nyugosztalja őt az örök vadászmezőkön – bebarangolta a Vadnyugatot.
Egyetlen Winnetou-könyv vagy -film sem tesz azonban említést arról a gyönyörű gyógynövényről, amelynek a préri az otthona, és amelynek nevét az észak-amerikai indiánok még a harci kiáltásnál is gyakrabban ejtették ki. Ez az indián szépség az izsópfű.
Illata finom, gyönyörködteti a szemet
Az izsópfüvek családjának kb. 30 fajta növénye az árvacsalánfélék (Lamiaceae) nemzetségébe tartozik, azaz a borsikafű, a zsálya, a rozmaring és a levendula rokonai. Az izsópfüvek csodálatos kinézetű, aromatikus évelők, félig fás cserjék, amelyek 30 cm-re vagy akár 2 méter magasra is megnőhetnek. A növény botanikai elnevezése (Agastache) a görög agathos, azaz “figyelemreméltó”, vagy agastache, azaz “számtalan csúcs” szavakból ered. Otthon, tehát az USA délnyugati részén és Mexikóban (csak egyetlen fajtája őshonos Kelet-Ázsiában) óriás hissopnak (izsóp) nevezik. Amerika őslakosai már emberemlékezet óta nagy becsben tartják, és gyakran alkalmazzák ezt a növényt a népi gyógyászatban.
A szemet gyönyörködtető, finom illatú izsópfű azonban nemcsak az embert vonzza, hanem a méheket, pillangókat és bizonyos vidékeken a kolibriket is. Egy szó, mint száz: ezt a növényt minden kertész, méhész és gyógynövénytermesztő előszeretettel ápolgatja. Ami ráadásul nem is olyan nehéz dolog, mert az izsópfű rendszerint fagyálló, és csak meleg, napos, laza talajú élőhelyre van szüksége. Így a mi éghajlati körülményeink között ugyancsak termeszthető, tehát magunk is gyönyörködhetünk a mexikói izsópfű mélykék virágaiban (finom illatú leveleinek köszönhetően citromos mentának is nevezik), vagy a csalánlevelű, esetleg ánizsillatú izsópfű kék, rózsaszín vagy fehér szivar formájú virágzatában.
Ánizsillatú izsópfű: megfázás, köhögés, étvágytalanság
Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum) gyönyörű évelő, Észak-Amerika északnyugati részéről, a hatalmas prérikről és Kanada déli területeiről származik. Az erdőszéleket, cserjéseket és a prériket kedveli, egészen 2500 méteres tengerszint feletti magasságig. Ezért hihetetlenül szárazságtűrő, és a szarvasokat is képes magától távol tartani. Az akár 1 méter magasra is megnövő növényszár virágcsomói nyáron hatalmas “többágú gyertyatartókká” változnak, amelyeket több száz levendulakék sziromvirág borít, sűrű levélörvökbe rendeződve. Termése az aszmag. (Aszmag: egy termőlevélből kialakuló, egy magvú, száraz, zárt termés, legtöbbször csoportosan jelenik meg – A szaklektor.) Habár az ánizsillatú izsópfű fajtája egyik leginkább fagytűrő növénye, a mi teleinket sokszor csak a megbízható “önkiszóródásnak” köszönhetően képes túlélni.
A növénynek jellegzetes mentás-ánizsos-levendula illata van. Az indiánok emiatt „szaunázás” közben is gyakran alkalmazták. Mivel serkenti a verejtékezést és csillapítja a lázat, illetve antiszeptikus hatású és segíti az emésztést, kivételes segítőtárs a köhögés csillapításában, a megfázás és a legkülönbözőbb sérülések, a hasmenés és étvágytalanság kezelésében. Hatóanyagait különböző módokon alkalmazzuk: teáktól kezdve, az aromaterápián át, egészen a pakolásokig, sőt fűszernövényként is használjuk. Friss levelei kiváló ízt adnak a salátáknak, a teáknak, nagyon jól illenek halételekhez, de megtalálhatjuk őket különböző limonádékban, szirupokban vagy likőrökben is.
Koreai menta: mellékhatások nélkül gyógyít
A koreai menta (Agastache rugosa) az egyetlen, Ázsiából származó izsópfű őshazája Japán és Korea. A hagyományos japán, tibeti és kínai orvoslás egyik legértékesebb növénye. Kicsit magasabb az ánizsillatú izsópfűnél, kb. 150 cm magasra nő, és édesgyökér illata van, de a két növény egyébként rendkívül hasonló. A koreai menta is kiválóan alkalmazható mindenféle meleg vagy hideg étel ízesítésére (ehető, illatos virágai díszítésre is beválnak).
Gyógyító célokra rendszerint a növény szárított, virágzó szárát (levelekkel együtt) használjuk, és főzetet vagy fürdőt készítünk belőle. A növénynek erőteljes baktérium- és gombaölő hatásai vannak, amit főleg az emésztőrendszer problémáinak kezelésében tudunk kihasználni: harmonizálja az emésztést, serkenti az étvágyat, csillapítja a gyomorégést, a felfújódást, a rosszullétet (terhességi rosszulléteket is), a hasmenést, enyhíti a húgyúti fertőzéseket, a prosztatapanaszokat stb.
A természetgyógyászok a modern kor betegségeinek gyógyítására is javasolják az izsópfű főzetét: jó szolgálatot tesz stressz, szorongás, fejfájás, immungyengeség stb. esetén. A babona szerint már az is regenerálja az ember fizikai és lelki állapotát, ha egy kicsit elücsörög a koreai menta ágyása mellett. Mivel a növény hosszú távú alkalmazásakor sem mutattak ki soha semmilyen nem kívánatos mellékhatást, biztos vagyok benne, hogy megvan a maga helye a házi patikánkban, a konyhánkban, a kertünkben és a fantáziánkban (főleg Karl May könyveit olvasván).
Egészen addig, amíg a lelkünk nem csatlakozik a végtelen prérik fölött ragyogó csillagokhoz.
Írta: Vladimír Vonásek
Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: Németh Imréné Éva fitoterapeuta, természetgyógyász,