A sarkantyúka, latin nevén Tropaeolum majus, a sarkantyúkafélék családjába tartozó egynyári, kúszó vagy heverőszárú növény. Ez az eredetileg Peruból és Ecuadorból származó díszes gyógynövény a talaj minőségét tekintve rendkívül igénytelen, és ma már szinte minden kertben nyugodtan termeszthető. Magjait áprilisban vagy májusban kell elvetni a földbe, és ha napos, meleg helyre ültetjük, megbízhatóan kicsírázik. Gyorsan növekszik, és sárga, narancs, illetve piros virágokban pompázik – egészen az első hideg téli napok beköszöntéig.

Ha sikerül magot hullatnia, rendszerint több évig is elél ugyanazon a helyen, vagyis nem kell évente újra ültetni. Eredeti tropikus élőhelyén természetesen nem fagy el, és ott évelő növény. A sarkantyúkát a spanyolok hozták Európába a XVI. században. Először kopaszság elleni “gyógyszerként” terjedt el, és Európában csak később fedezték fel egyéb csodálatos gyógyhatásait, amelyeket a bennszülött indiánok már ősidőktől jól ismertek.

Pikánsan csípős – és rendkívül egészséges

Pompázatos színű virágzata, kerek levelei és magjai is ehetők, sőt nagyon finomak, ezért nemcsak gyógyhatásaiért lehetünk hálásak, hanem pazar salátanövényként is hasznosíthatjuk a konyhában. Levelei és virágai is rengeteg C-vitamint tartalmaznak, kissé pikánsan csípős, fűszeres ízük van, és saláták mellett szendvicskrémekbe is belekeverhetjük – vagy csak simán a vajas, esetleg sajtos kenyérre hintjük. A növény bimbóit eltehetjük ecetbe, ízük leginkább a kapribogyóéhoz hasonlítható. A növény legpikánsabb ízű része a magja, és a többi résztől eltérően, a magok hashajtó hatásúak.

Ha jót falatoznak a sarkantyúkából, nemcsak kulináris élvezetben lesz részük, hanem egészségükért is sokat tesznek. Azt hiszem, ez a lényeg. Egy szó, mint száz: ha a sarkantyúka első kóstolásra nem ízlene, próbáljanak erőt venni magukon, mert megéri.

A sarkantyúka ugyanis messze földön híres antibiotikum-szerű hatásairól. Tapasztalatok szerint több mint 40-féle baktériumtörzzsel képes elbánni, többek között a rettegett Staphylococcusszal is. Általánosságban elmondható, hogy a sarkantyúka – tinktúra, tea vagy friss levelek formájában – segít lerövidíteni a baktériumfertőzés okozta betegségekből való gyógyulás idejét, illetve megakadályozza a betegség újbóli megjelenését. Kiválóan alkalmazható megelőzésképpen, illetve az antibiotikumok remek természetes alternatívája lehet; de ha arra van szükség, jól kiegészíti az antibiotikum-kezelést, hiszen felerősíti és gyorsítja az antibiotikumok hatását.

Kezdődő baktériumfertőzésben a leghatékonyabb

Főleg a bakteriális fertőzés kezdeti szakaszában képes teljes mértékben megállítani a betegség fejlődését. Felettébb megbízhatóan “dolgozik” a vese, a húgyhólyag, a prosztata és a női nemi szervek gyulladásos megbetegedéseinél, valamint a légutak legkülönbözőbb gyulladásainál. Kiváló eredményeket sikerült vele elérni olyan hallójárat-gyulladás esetén is, amelynél az antibiotikum-kezelés nem volt hatásos. A sarkantyúka hatásai azonban nem korlátozódnak kizárólag a baktériumokra, hiszen hatékonyan szembeszáll a vírusokkal és gombákkal is.

Alkalmazásának egyik legnagyobb előnye, hogy az emberi szervezet gond nélkül befogadja, hosszú távon is szedhető, túladagolni nem lehet, és alkalmazásának nincs semmiféle ellenjavallata. Még állapotos és szoptató kismamák is szedhetik. A belőle készített tinktúrát sikerrel használhatjuk hajhullás esetén, emellett a növény a hajnövekedést is serkenti. Frissen szétmorzsolt levelei fertőtlenítik a sebeket, és felgyorsítják a sebgyógyulás folyamatát.

Tisztaságot és erőt ad

Az indián hagyományok szerint a sarkantyúka a Nap növénye, tisztaságot és erőt ad. Elsősorban azok éltek vele, akiket a törzs harcosoknak szánt. A sarkantyúkában valóban óriási, ám észrevehetetlen erő rejtőzik, pontosan az, amire a harcosnak szüksége van, hogy meglephesse ellenfelét, és be tudja vinni a végzetes ütést.

Ez a kis indiánlány tehát sokkal többet tud, mint egy csinos konyhalány…

Forrás: Tereza Viktorova