Az indián gyógyító

A sarkantyúka, latin nevén Tropaeolum majus, a sarkantyúkafélék családjába tartozó egynyári, kúszó vagy hever?szárú növény. Ez az eredetileg Peruból és Ecuadorból származó díszes gyógynövény a talaj min?ségét tekintve rendkívül igénytelen, és ma már szinte minden kertben nyugodtan termeszthet?. Magjait áprilisban vagy májusban kell elvetni a földbe, és ha napos, meleg helyre ültetjük, megbízhatóan kicsírázik. Gyorsan növekszik, és sárga, narancs, illetve piros virágokban pompázik – egészen az els? hideg téli napok beköszöntéig.

Ha sikerül magot hullatnia, rendszerint több évig is elél ugyanazon a helyen, vagyis nem kell évente újra ültetni. Eredeti tropikus él?helyén természetesen nem fagy el, és ott ével? növény. A sarkantyúkát a spanyolok hozták Európába a XVI. században. El?ször kopaszság elleni “gyógyszerként” terjedt el, és Európában csak kés?bb fedezték fel egyéb csodálatos gyógyhatásait, amelyeket a bennszülött indiánok már ?sid?kt?l jól ismertek.

Pikánsan csíp?s – és rendkívül egészséges

Pompázatos szín? virágzata, kerek levelei és magjai is ehet?k, s?t nagyon finomak, ezért nemcsak gyógyhatásaiért lehetünk hálásak, hanem pazar salátanövényként is hasznosíthatjuk a konyhában. Levelei és virágai is rengeteg C-vitamint tartalmaznak, kissé pikánsan csíp?s, f?szeres ízük van, és saláták mellett szendvicskrémekbe is belekeverhetjük – vagy csak simán a vajas, esetleg sajtos kenyérre hintjük. A növény bimbóit eltehetjük ecetbe, ízük leginkább a kapribogyóéhoz hasonlítható. A növény legpikánsabb íz? része a magja, és a többi részt?l eltér?en, a magok hashajtó hatásúak.

Ha jót falatoznak a sarkantyúkából, nemcsak kulináris élvezetben lesz részük, hanem egészségükért is sokat tesznek. Azt hiszem, ez a lényeg. Egy szó, mint száz: ha a sarkantyúka els? kóstolásra nem ízlene, próbáljanak er?t venni magukon, mert megéri.

A sarkantyúka ugyanis messze földön híres antibiotikum-szer? hatásairól. Tapasztalatok szerint több mint 40-féle baktériumtörzzsel képes elbánni, többek között a rettegett Staphylococcusszal is. Általánosságban elmondható, hogy a sarkantyúka – tinktúra, tea vagy friss levelek formájában – segít lerövidíteni a baktériumfert?zés okozta betegségekb?l való gyógyulás idejét, illetve megakadályozza a betegség újbóli megjelenését. Kiválóan alkalmazható megel?zésképpen, illetve az antibiotikumok remek természetes alternatívája lehet; de ha arra van szükség, jól kiegészíti az antibiotikum-kezelést, hiszen feler?síti és gyorsítja az antibiotikumok hatását.

Kezd?d? baktériumfert?zésben a leghatékonyabb

F?leg a bakteriális fert?zés kezdeti szakaszában képes teljes mértékben megállítani a betegség fejl?dését. Felettébb megbízhatóan “dolgozik” a vese, a húgyhólyag, a prosztata és a n?i nemi szervek gyulladásos megbetegedéseinél, valamint a légutak legkülönböz?bb gyulladásainál. Kiváló eredményeket sikerült vele elérni olyan hallójárat-gyulladás esetén is, amelynél az antibiotikum-kezelés nem volt hatásos. A sarkantyúka hatásai azonban nem korlátozódnak kizárólag a baktériumokra, hiszen hatékonyan szembeszáll a vírusokkal és gombákkal is.

Alkalmazásának egyik legnagyobb el?nye, hogy az emberi szervezet gond nélkül befogadja, hosszú távon is szedhet?, túladagolni nem lehet, és alkalmazásának nincs semmiféle ellenjavallata. Még állapotos és szoptató kismamák is szedhetik. A bel?le készített tinktúrát sikerrel használhatjuk hajhullás esetén, emellett a növény a hajnövekedést is serkenti. Frissen szétmorzsolt levelei fert?tlenítik a sebeket, és felgyorsítják a sebgyógyulás folyamatát.

Tisztaságot és er?t ad

Az indián hagyományok szerint a sarkantyúka a Nap növénye, tisztaságot és er?t ad. Els?sorban azok éltek vele, akiket a törzs harcosoknak szánt. A sarkantyúkában valóban óriási, ám észrevehetetlen er? rejt?zik, pontosan az, amire a harcosnak szüksége van, hogy meglephesse ellenfelét, és be tudja vinni a végzetes ütést.

Ez a kis indiánlány tehát sokkal többet tud, mint egy csinos konyhalány…

Forrás: Tereza Viktorova