A University of East Anglia kutatói kimutatták, hogy a rendszeres kutyasétáltatás az idős emberek fizikai aktivitását növelte – különösen téli időszakban.
A kutatást a Norfolk vizsgálat adatai alapján végezték, amely egy angol megye, Norfolk lakosainak egészségi állapotát és jóllétét követte éveken át.
Így bukkantak rá a kutatók arra a figyelemfelkeltő információra, hogy azok az öregek akiknek kutyájuk van – vagy sétáltatják valakinek a kutyáját-a leghatásosabb módszerrel rendelkeznek az öregkori inaktivitás ellen, mert még akkor is kimennek a szabadba és tesznek egy sétát, amikor rossz az idő.
A kutyatulajdonosok legalább harminc perccel kevesebbet ültek naponta!
Több, mint 3000 idős résztvevője volt a Norfolk vizsgálatnak, megkérdezték őket, van-e saját kutyájuk, illetve sétáltatnak-e kutyát. Felszerelték őket egy elektronikus szerkezettel, ami a fizikai aktivitást mérte 7 napon át.
Minthogy a rossz idő és a rövid nappalok jelentik a legnagyobb kihívást a szabadban való sétára, a kutatók minden egyes napra beszerezték az id?járásról és a napkeltéről/napnyugtáról szóló adatokat.
Így magyarázza eljárásukat a vezető szerző:
„Tudjuk, hogy a fizikai aktivitásunk csökken, ahogy öregszünk, de azt nem tudjuk biztosan, hogy mivel lehetne a leghatásosabban segíteni az idős embereknek, hogy fenntartsák öreg korban is az aktivitásukat.”
„Úgy találtuk, hogy ez a dolog a kutyasétáltatás: a kutyát sétáltatók sokkal aktívabbak, kevesebb időt töltenek üldögéléssel. Ezt is vártuk egyébként, de amikor megláttuk, mennyi időt szánnak erre a felmérésben résztvevők minden nap, a legkülönfélébb időjárásban, igazán meglepődtünk, hogy mekkora az aktivitásbeli különbség azok között, akik kutyát sétáltatnak és a többi résztvevő között.”
Amikor rövidülnek a nappalok, hidegebbé vagy esősebbé válik az idő, az idősek kezdenek kevésbé aktívak lenni és többet üldögélnek. A kutyasétáltatókat ez kevésbé érintette.
„Öröm volt látni, hogy a kutyasétáltatók átlagban sokkal aktívabbak voltak fizikailag, kevesebb időt töltöttek üléssel, még a leghidegebb, legesősebb, legsötétebb időben is, mint a nem-kutyatulajdonosok – a napfényes, meleg napokon. A differencia nagyobb volt köztük, mint amiért már érdemes közbelépni” – mondja Andy Jones professzor, a projekt vezetője.
A kutatók azonban óvakodnak attól, hogy azt tanácsolják mindenkinek, szerezzen be egy kutyát, mert nem mindenki képes megfelelően gondoskodni egy kutyáról, mindenesetre, egy új programlehetőséget tudnak ajánlani az időseknek az aktivitásuk fenntartásához. (Ahol nem lehet kutyát tartani, ott is ki lehetne alakítani a megfelelő kereteket: Nagy-Britanniában már működnek is olyan hálózatok, amelyek lehetővé teszik más emberek kutyájának sétáltatását. MTI)
„Az intervenció – közbelépés az emberek egészsége érdekében – arra való, hogy támogassuk az embereket a fizikai aktivitásban úgy, hogy a saját hasznukra figyelmeztetjük őket. De a kutyasétáltatás az állat szükségleteihez igazodik. Ha valami más motivál bennünket, nem a saját szükségletünk, az erősebb motiváció. Ezt valahogy be kell építenünk a jövő intervenciós programjába.”
A tanulmány a Journal of Epidemiology and Community Health című folyóiratban jelent meg.