Az elvesztett beszéd – A kór neve: afázia

„Mintha az ég szakadt volna le hirtelen az emberre, olyan érzés a beszédképesség elvesztése” – a megállapítást olyan embert?l hallottam, aki átélte ezt a tragikus eseményt. Az orvosi nyelvhasználatban afázia görög szóként ismert a beszédkészség elvesztése, az az idegrendszeri eredet? kommunikációs zavar, amely leggyakrabban valamilyen agyi katasztrófa – stroke – következtében vagy agykárosodással járó balesetek folytán következik be a féloldali bénulás kísér?jelenségeként. Ha a beteg jobb oldalát éri a bénulás, akkor sérül a beszéd, az írás, olvasás és számolás készsége.

    – Vagyis a beszéd két alapfunkciója, a kifejez?készség és a megértés sérül, külön-külön vagy súlyos esetben mindkett?ben keletkezhetnek korlátok – mondja a logopédus terapeuta, Krasznár Felícia, majd hozzáf?zi: – Az afáziás betegek megkapják a szükséges rehabilitációt, amíg az egészségügyi intézményben vannak, és a pszichológusok, orvosok, gyógytornászok mellett logopédusok is intenzíven foglalkoznak velük. Viszont ha kikerülnek a kórházból már nem áll rendelkezésre szervezett, komplex rehabilitáció.
– Ezt a saját b?römön tapasztaltam meg – er?síti meg Dallos Zsuzsa, aki néhány éve súlyos betegség következtében lett afáziás, veszítette el beszédkészségét. – Nagyot fordult velem akkor a világ. Szinkrontolmácsként és szakfordítóként három évtizedes tudásom veszett el, hullott a semmibe egy pillanat alatt. Akkor szakadt rám az ég. Magam és betegtársaim állapota késztetett arra, hogy létrehozzak egy egyesületet, ahol legalább biztatást, útmutatást, valamilyen segítséget kaphatnak az afáziás betegek. Szerencsére társakat is találtam, így hoztuk létre közösen Pataky Ilona neuropszichológussal és Krasznár Felicia logopédussal az AFÁZIA – Az Újrabeszél?k Egyesületét. Az egyesület azóta is m?ködik, pályázati pénzekb?l és adományokból, önkéntes munkából, lelkesedésb?l, szakmai tapasztalatból és szeretetb?l.

Új kapuk nyíltak az életében 

Dallos Zsuzsa az él? példa rá, hogy a szakszer? foglalkozások sora, a rendszeres rehabilitációs programok, a türelem, a támogató család és a betegközösség ereje el?bb-utóbb meghozza az eredményt. ? az egyesület titkára: ma újra beszél, beszédzavar nyomát sem veszi észre a kívülálló rajta. Azt csak ? tudja, hogy a stabil angol tudásból nem jött vissza semmi, és hogy olykor a német, de a magyar is döcög. Korábbi kiváló munkáját fel kellett adni, de az egyesületben betöltött feladatok új kapukat nyitottak az életében.
Krasznár Felícia logopédusként régóta szívén viseli az afáziások sorsát, a szakma alapos ismeretével, nagy beleérzéssel és elkötelezettséggel foglalkozik ezzel a betegcsoporttal.
– Sokan vannak, és egyre többen lesznek – húzza alá. – Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint pillanatnyilag 140 ezer a számuk nálunk, de ez állandóan változik, növekszik, hiszen az ér- és szívproblémák, a magas vérnyomás, elhízás, a cukorbetegség is egyre terjed?ben van, ma már a fiatalabb korosztályt is érinti. Az afáziás minden ellenkez? hiedelemmel szemben nem értelmi fogyatékos, nem bolond, csak különféle kommunikációs gondjai vannak. Ez a kór változatos tüneteket produkál, megnyilvánulási formája egyénenként változó. A megfelel? egyéni és csoportos terápia sokat segíthet a beszédzavarral küzd?knek. Mi az egyesületben azért dolgozunk, hogy közülük minél több betegnek sikerüljön a kommunikáció által visszailleszkedni családi és társadalmi környezetébe. Ha a beteg állapota orvosilag stabilizálódik, minél el?bb célszer? megkezdeni a foglalkozásokat, mert annál gyorsabban várhatók az eredmények. A pozitív változás sok mindent?l függ, a beteg állapotától, a beszédzavar súlyosságától, a beteg korától, együttm?ködési készségét?l, a károsodás helyét?l, típusától, mértékét?l, a környezet megért? támogatásától. Pontos prognózist nem tudunk adni, de az biztos, hogy mindig kétszemélyes, kreatív együttdolgozásról van szó, mert a legképzettebb logopédus sem képes önmaga sikereket kovácsolni, csakis szoros összhangban a beteggel.

A darabokra hullott életcserepek még összerakhatók 

Elmondása szerint az afázia rehabilitációja hosszú és küzdelmes folyamat, amelyben minden apró lépés fontos és kedvez? változásokkal kecsegtet?. Az agyi katasztrófát átélt betegek 30 százalékánál marad vissza beszédkészség-korlátozottság, amely nem nélkülözheti a rehabilitációs programban szerepl? nyelvi fejlesztést, memóriafejlesztést, logopédiai foglalkozásokat, kommunikációs tréningeket egyéni és csoportos formában.
Az afáziás ember mindenképpen segítségre szorul. Az egyesület csupán egy lehet?séget nyújt, csepp a tengerben, hiszen a f?városi rászorultak sem jutnak el ide valamennyien, a vidéken él?k pedig csaknem teljesen magukra maradnak a kórházi kezelés után.
Az afáziás betegnek nem könny? talpra állnia, besz?kült mozgástérrel, kommunikációs nehézségekkel küzd, új életstratégiára van szüksége. Megváltozott életkörülményei miatt a napi életvitel alapvet? taktikáit sem könny? kialakítania. Mindennek ellenére a darabokra hullott életcserepek még összerakhatók, számos példa bizonyítja: a leszakadt ég alatt is létezik visszaút.

(MTI; Leopold Györgyi)