Az Aframomum melegueta tropikus gyógynövénynek nincs magyar megnevezése, de segíthet nekünk az ?szi id?szakban kialakult egészségi problémák kezelésében. Emberemlékezet óta ismerik és alkalmazzák f?szerként a magot, emellett fontos szerepe van a természetes szerekkel történ? gyógyításban. Latin neve bonyolult, nehezen kiejthet?, ezért a növényt a legelterjedtebb nevén hívhatjuk a mennyei paradicsom magjának vagy édenmagnak.

Afrika nyugati partjainak lápos vidékein ?shonos: Nigériában, Ugandában, Angolában, Ghánában (a legnagyobb export?r), valamint a Guineai-öböl további országaiban (Elefántcsontpart, Libéria, Sierra Leone, Kamerun, Kongó stb.). A növény az afrikai kontinens más területein is közkedvelt, és s?r?n termesztik, Dél-Etiópiában például egy tájegységet neveztek el róla – ez a Grain Coast (magos part).

Az édenmag akár 1,5 m magasra is megnöv?, ével? növény. Egyszer?, váltakozó levélállású (40 cm hosszú és 15 cm széles), jellegzetes erezet? leveleit lehullajtja, ilyenkor a növényszáron hegek maradnak utána. Kellemes illatú, trombita formájú, rózsaszínesen lila virágai 5-7 cm hosszú, húsos hüvelyterméssé alakulnak, amelyekben a gesztenyeszín? mag keletkezik (akár 300 db. is).

Paradicsomi aroma

A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozik, ezért bár magjai paradicsomiak, egy kicsit pikánsak is. Enyhén csíp?s ízét a magokban található aromás ketonok adják (paradol és gingerol).

Ízében és kinézetében hasonlít az Aframomum danielli, más néven alligátor bors növényre, sokszor össze is keverik vele, ám az alligátor borsot a hüvelytermésével együtt értékesítik.

A mennyei paradicsom magjait ?sid?k óta használják Nyugat-Afrikában. Bizonyos törzseknél az újszülöttekkel születésük után pár perccel megkóstoltatják az éden magjait. Más vidékeken értékes nászajándéknak számít, és elválaszthatatlan része a különböz? vallási és mágikus szertartásoknak. Az édenmagról szóló els? írásos feljegyzések a XIII. századból, Európa különböz? területein –Nicosia, Róma, Lyon és Wales – él? orvosok tollából származnak. A történelem során egyre több tevekaraván szállította a paradicsomi magokat az egyenlít? vidékér?l a Szaharán keresztül Észak-Afrika kiköt?ibe, ahol a Földközi-tenger keresked?i várták a szállítmányt.

Grillhez, leveshez, f?szerkeverékben

A paradicsomi magok a XIV-XV. század Európájában a fekete bors alternatívájává váltak. Kedvelt f?szerré vált a bor- és sörkészítés során (az elbeszélések szerint még Erzsébet királyné is megkóstolta), valamint ginhez, különböz? lik?rökhöz és szirupokhoz is használták. A növény népszer?sége azonban folyamatosan csökkent. Az édenmagok angliai beszállítását a XVIII. században teljesen felfüggesztették, mert egy királyi rendelet szerint megtiltották az alkohol tartalmú italok aromatizálását. Ez a tiltás azonban már régen a múlté, és a magok ismét az egzotikus paradicsom ízével gazdagítják a legjobb szeszes italokat.

Az afrikai konyhában hétköznapinak számító f?szernövény a világ többi részén is közkedvelt. Gyömbéres illatának, csíp?s borsos ízének, valamint jázmin, mogyoró és citrus tónusainak köszönhet? a népszer?sége. Remekül illik grill ételekhez vagy levesekhez. Önmagában vagy f?szerkeverékekben is találkozhatunk vele, például koriander, fahéj, chili és szegf?szeg társaságában.

Az afrikai gyógyító

Mint említettük, a mennyei paradicsom magvai a gyömbérrel azonos botanikai növénycsaládba tartoznak. Hatásait nemcsak konyhai f?szerként, hanem a gyógyászatban is felhasználja az emberiség. Legels? helyen a magvak gyulladáscsökkent? és antimikrobiális (fert?tlenít?) hatásai állnak. Tulajdonságait az emésztési gondok, pontosabban a bélproblémák kezelésében is hasznosítják. Az éden magvak a fogszuvasodás megel?zésére, a megfelel? szájhigiénia biztosítására ugyancsak alkalmasak. Serkentik a test energialeadását, ezért segíthetnek a cukorbetegség, valamint a kóros elhízás elleni küzdelemben is.

E hatása – csakúgy, mint a növény vágyserkent? tulajdonsága – különböz? vizsgálatok és kutatások tárgyát képezi. Ugyanez vonatkozik a szívre és az érrendszerre kifejtett hatásaira. Megfigyelésen alapuló megállapítás, hogy az afrikai ?serd?kben szabadon él? gorillák, akiknél az édenmag hétköznapi tápláléknak számít, a magokat nem fogyasztó állatkerti társaiktól eltér?en semmiféle szívbetegségben nem szenvednek. A gyógynövényt más állatok is fogyasztják, és az állatgyógyászatban is találkozhatunk vele.

Vladimír Vonásek