Az a fránya erdei pajzsika

A kérdés ami felvetődött az erdei pajzsika kapcsán, hogy ami mérgező arról talán nem kellene beszélni. Szerintem pedig kellene, főleg azért mert a növény igen elterjedt, kedvelt kerti növény, és kirándulás során is sűrűn lehet találkozni vele.

Az eredeti cikk itt található, természetesen a külsőleges használatot említi, nem is fűznék hozzá semmit. Inkább nézzük a másik oldalt, a belsőleges használatot és az ehhez kapcsolódó problémákat.

A növény  belsőleges használata nem újkeletű. A görögök és rómaiak is használták elsősorban féreghajtásra. A kínai orvoslásban kivonatát sebek, visszatérő orrvérzés, és erős menstruációs vagy szülés utáni  vérzés kezelésére. Sőt Afrika  néhány elszigetelt részén, ahol az orvosi kezelés nehezen hozzáférhető a összecsavarodott fiatal hajtásokból készült kivonatot még napjainkban is alkalmazzák a fent említett indikációkban (féreghajtás, szülés utáni vérzés), sőt valami homályos népi megfigyelés alapján afrodiziákumként is.  A növény korábban még az Egyesült Államok Gyógyszerkönyvébe is bekerült. (Azóta törölték)

Mit lehet ezekről a belsőleges alkalmazásokról mondani, azon kívűl, hogy senki ne próbálja ki a növény mérgező volta miatt.

A féreghajtó tulajdonság dokumentálható, a növényből kimutatható filicin és a filmaron aktív vermifugok. Persze a természetes szerek korai kedvelői annyit azért tudtak, hogy a szer amit használnak mérgező, ezért rögtön hashajtóval együtt használták a kivonatot, hogy minél hamarabb kiürüljön és ne legyen ideje felszívódni a szervezetben. Az okosabbak sós hashajtóval (magnézium-szulfát), a kevésbé okosak ricinus olajjal kombinálták. Ez utóbbi nem igazán jó ötlet, mert az olaj segíti a hatóanyagok felszívódását a bélből, ami a használó szándékával ellentétben mérgezéshez vezet. Az erdei pajzsika féreghajtó hatása semmiféle előnnyel nem jár a ma használatos szintetikus féregűzö szerekkel összehasonlítva. Használata erre a célra nem indokolt. 

Mit lehet tudni a vérzéscsillapító hatásról.  Az erős menstruációs vérzés, vagy a szülés utáni vérzés gyakori dolog ezért a gyógyszeripar folyamatosan keresi a hatékony anyagokat. Miután az etnobotanikai használat erre utal rendkívűl sokféle körülményt feltételezve végigvizsgálták igazolható-e a páfrány ezirányú hatása. (Természetesen nem emberen hanem állatkísérletben.) És a végeredmény: a vizsgálat nem igazolta a bejelentett hagyományos felhasználást.

A mérgezés tüneteiről

Az erdei pajzsika kivonata mérgező. Biztonságos belsőleges adagolásáról semmiféle információ nem áll rendelkezésünkre. A mérgezés tünetei fejfájás, dyspnoe, hányinger, hasmenés, szédülés, remegés, görcsök, szív- és légzési elégtelenség. Angliában szarvasmarhákon a látás átmeneti vagy végleges elvesztését figyelték meg az erdei pajzsika rizómájának elfogyasztása után. Az állat mérgezettségének elsődleges jelei  az álmosság, gyengeség, rossz közérzet és székrekedés. Szemészeti szempontból kezdetben vérzések figyelhetők meg, végül a retina ganglion sejtjei és a látóideg rostjai elpusztulnak.

Egyszóval bár a növénynek van előélete az etnomedicinában, ezt valószínűleg csak a korabeli orvostudomány fejletlenségének köszönheti, napjainkban nem javasolt a használata.

Viszont véletlen elfogyasztásakor igenis tudnunk kell mire számíthatunk.

Forrás:

researchgate.net

drugs.com

webmd.com