Az arzén a periódusos rendszer 33-as rendszámú eleme, amelyet a félfémek között tartanak számon. Vegyületeit már az ókori görögök és rómaiak is használták orvoslás és gyilkosság céljára (a későbbiekben a némelyek által a mérgek királyának, királyok mérgének és örökösödési pornak nevezett arzénnel gyilkolt sokak szerint Lucretia Borgia, bár egy három éve megjelent könyv szerint nem ölt meg senkit sem, s állítólag ez az elem okozta Napóleon halálát is). Tiszta formában először a VIII–IX. században élt Dzsábir ibn Hajján perzsa alkimista, majd első európaiként 1250-ben Albertus Magnus (Albert von Bollstädt) állította elő.

Az arzénnak dietetikai jelentősége nemigen van, ekképp becsült átlagos szükségletére (EAR), ajánlott étkezési mennyiségére (RDA) és megfelelő felvételére (AI) nincsenek hivatalos adatok. Ennek ellenére minden valamirevaló dietetikai szakkönyvben szerepel, ugyanis a kelleténél nagyobb és kisebb adagjának is nemkívánatos hatása van.

Az Oregoni Állami Egyetemen dolgozó P. D. Whanger professzor szerint az emberi test 12,5–25 μg arzént igényel naponta a rendes működéséhez, s minthogy az ételekkel és italokkal 12–50 μg arzén jut a szervezetbe, arzénhiány ritkán szokott előfordulni (1). Már csak azért sem, mert a test arzéntartalmát 3-4 mg-ra becsülik.

Minthogy ez a félfém hozzá tud kapcsolódni a liponsavban levő tiol- (SH-) csoporthoz, olyan enzimeket (egyebek között citrátszintázt, izocitrát-dehidrogenázt, piroszőlősav-dehidrogenázt és alfa-keto-glutarát-dehidrogenázt) gátol, amelyek ezt a savat igénylik működésükhöz.

-Kimutatták például, hogy arzén jelenlétében a piroszőlősavból nem képződik acetil-KoA, az alfa-keto-glutarátból pedig szukcinát, ezzel csökken az energiatermelés a sejtben, s felszaporodik benne a piroszőlősav és a tejsav.

-A hisztonok metilációjának befolyásolásával transzkripciós szinten szerepet játszik a génkifejeződésben, s komutagénként vagy kokarcinogénként bizonyos rosszindulatú daganatok (egyebek között tüdő-, húgyhólyag-, máj-, vese- és bőrrák) kifejlődésében.

-Ugyanakkor adatok vannak a fehérvérűség (leukémia) elleni hatására is.

-Állatkísérletek szerint az arzén megzavarja a metionin taurinná alakulását, s kimutatták azt is, hogy hiányakor nő a májban az S-adenozil-homocisztin és csökken az S-adenil-metionin koncentrációja, s lassul az állatok növekedése, károsodik a termékenységük, gyakoribbá válik a születés körüli halálozásuk.

A tápcsatornába jutó szervetlen arzén felszívódásának mértéke az oldékonyságától függ. A vízből az arzenit és arzenát 90%-a, míg az ételekből 60–70%-a szívódik fel a bélben. A májba jutó arzént vagy változatlan formában, vagy metilálódva monometil-arzonsavként, dimetil-arzininsavként vagy trimetil-arzénként üríti ki a vese a vizelettel.

Az arzén mintegy 56%-a halakkal, húsokkal és gabonafélékel, míg 31%-a tejtermékekkel jut a testbe (2). A szerves arzénvegyületek fő forrásai a tengeri halak, kagylók és rákok, míg a szervetleneké a rizs, a búzaliszt, a szőlőlé és a spenót (3). Rajtuk kívül a burgonyával, a zöldségekkel és a főzelékfélékkel is jut arzén a szervezetbe. Az anyatej 0,2–6 μg arzént tartalmaz literenként.

Az ételekkel és italokkal nem jut annyi arzén a szervezetbe, amennyi bajt okozna, ugyanis a heveny mérgezéshez napi 10 mg/kg adagjára van szükség. Ez gyomor-bél rendszeri panaszokat (hasmenést, hányást, hasi görcsöket), anyagcserezavart, agyvelőbántalmat, májkárosodást, súlyos esetben pedig eszméletvesztést és halált idéz elő. Az idült arzénmérgezésre ugyanakkor gyengeség, testtömegcsökkenés, bőrelszíneződés, perifériás érkárosodás és idegbántalom, vérszegénység, májnagyobbodás, valamint érzékelés- és mozgászavar jellemző. Minthogy hazánkban a Tiszántúlon, főleg Békés megyében több településen tartalmaz a víz a szabványban megengedettnél nagyobb töménységben arzént, ezért tiszta víz hozzákeverésével, illetve kémiai elkülönítéssel igyekeznek az arzéntartalmat a megengedett szintre csökkenteni.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha arzéntartalmú méreg nem kerül véletlenül – szennyeződésként – az ételekbe vagy italokba, az étrenddel nem jut a kelleténél sem több, sem kevesebb arzén a testbe.

 

Irodalom
1. Whanger, P. D.: Arsenic. URL: http://jn.nutrition.org/nutinfo/content/arse.shtml (2008. november 1.).
2. Mahaffey, K. R., Corneliussen, P. E. et al: Heavy metal exposure from food. Environ. Health Perspect., 12, 63–69, 1975.
3. Schoof, R. A., Yost, L. J. et al: A market basket survey of inorganic arsenic in food. Food Chem. Toxicol., 37, 839–846, 1999.

Dr. Pécsi Tibor

Forrás: Új Diéta 2008/6