Sok mindent tudunk az egészséges étkezésr?l. Epidemiológiai tanulmányok sora talál szoros összefüggést bizonyos típusú étkezési szokások és a jobb egészségi állapot között különösen a szívbetegségek vonatkozásában. De hogy mik azok a legapróbb részletek- az élelmiszerekben létez? hatékony molekulák amelyek aztán a hatásért felel?sek-ez sok esetben rejtély marad. Különösen ha arra gondolunk hogy összefüggést keressünk bizonyos élelmiszerek és a rák kialakulásának kisebb kockázata között.
Egy újabb lépés a tudás felé: egy tanulmány azt sugallja hogy egy vegyület amely a mediterrán étrendben nagy mennyiségben el?fordul elveszi a rákos sejtekt?l azt a tulajdonságukat hogy elkerüljék a halált és korlátlanul szaporodjanak.
A génszabályozásban egy nagyon konkrét lépés megváltoztatásával ez a vegyület újra megtanítja a rákos sejteket arra a folyamatra ahogyan a normál sejtek szabályozzák életciklusukat: a programozott sejthalálra.
A ráksejtek úgy tudnak osztódni megállás nélkül, hogy meggátolják azt a folyamatot, amely normálisan a ciklus végén halálra ítélné ?ket a program szerint. Az apigenin a mellrák-sejteknél képes volt leállítani ezt a gátlást, mutatta be a kutatás amelyet az Ohio Állami Egyetem tudósai végeztek.
A petrezselyem, a zeller és a kamilla tea a leggyakoribb forrásai az apigeninnek, de megtalálható számos más zöldségben és gyümölcsben is.
A kutatás azt is kimutatta hogy az apigenin az emberi szervezetben mintegy 160 fehérjéhez köt?dik. Ez arra utalhat hogy gyógyhatása a most ismertnél sokkal szélesebb kör?. A táplálékkal bejuttatott anyagok tehát valószín?leg sok mindent gyógyíthatnak, hatásuk szélesebb kör?, míg a gyógyszerek támadáspontja a gyógyítás során általában csupán egyetlen molekula.
Tudjuk, hogy egészségesen kell táplálkozni de az esetek többségében nem ismerjük a mechanizmust, amiért ezt kell tennünk. Most láthatjuk hogy az annyit emlegetett mediterrán étrend egészségre gyakorolt hatása többek között ehhez a tápanyaghoz köthet?, amely sok fehérjére van befolyással. Az apigenin visszaállítja a rákos sejtek normál profilját ami nagyon értékes, mind klinikailag, mind a prevenció szempontjából” – magyarázza Andrea Doseff, molekuláris genetikus professzor( Ohio State University) aki Erich Grotewold professzorral együtt vizsgálta az apigenin és más flavonoidok lehetséges hatását a betegségek megel?zésében.
Azon kívül, hogy megállapították az apigenin hatással lehet a rákos sejtek viselkedésére a kutatás másik nagy eredménye egy új orvosbiológiai kutatási technika kifejlesztése is. A technikát amellyel azt próbálták kideríteni mely fehérjék lépnek kölcsönhatásba az étrendben el?forduló kisebb molekulákkal egyszer?en a halászathoz hasonlították.
„Képzeljenek el egy nagy edényt, amelyben a potenciálisan érintett fehérjék apró halak. Beletesszük a táplálékmolekulát az edénybe, és az csak a strukturális tulajdonságainak megfelel? fehérjéket vonzza. És tudjuk, hogy ez valódi kapcsolat, mert látjuk ahogy a fehérjék és az apigenin egymáshoz köt?dnek.”
A további kísérletezés során megállapították hogy az apigenin olyan fehérjékkel is kapcsolatba került amelyek három specifikus funkcióval rendelkeztek. A legfontosabb ezek közül az volt amelynek segítségével az apigenin helyre állította a programozott sejthalál mechanizmusát a sejtekben és ezzel meggátolta korlátlan szaporodásukat.
A kutatásból levonható egyik következtetés tehát hogy amikor megfelel?en étkezünk segítünk a szervezetben lév? fehérjéknek, hogy normális utasításokat adjanak ki- a sejtek élete a normális mederben haladjon a keletkezést?l a pusztulásig.
Az apigenin jótékony hatása nem korlátozódik erre a kifejezetten bizonyítható rákellenes tevékenységre. Kutatások korábban már gyulladáscsökkent? hatását is kimutatták.
„Mivel az apigenin többféle sejthez is köt?dik, sokféle el?nyös tulajdonsága lehet, és mivel sokszerepl?s a játék, szinergisztikus hatás érhet? el vele.”
Doseff most egy állatkísérletet vezet, ahol azt tesztelik, hogy a táplálék, amelyet úgy módosítottak, hogy megfelel? dózist tartalmazzon az apigeninb?l, hozza-e a rákellenes hatást.
ForrásÍ:Science Daily