Általában az alvásidőnket áldozzuk fel, hogy beleférjen az életünkbe a munkánk, a családunk, és a szórakozás is.

Vajon elegendő-e a hétvégi két nap arra, hogy pótolja az alvásmennyiségben beállott veszteséget? Erre a kérdésre kereste a választ a Pennsylvania Állami Egyetem kutatócsoportja.

Mérték a nap közbeni aluszékonyságot, a teljesítményt, a gyulladáskeltő molekulák számát és a stresszhormon mennyiségét a vérben. Részben ez utóbbi két tényező: a gyulladáskeltő interleukin-6 és kortizol stresszhormon a felelős – kevés alvás esetében – az élettartam megrövidüléséért.

30 önkéntes 13 napon át a laboratóriumban aludt. Az első négy éjszakán 8 órát aludtak, ekkor állították be az egészséges, normál alvás értékeit. Majd 6 napon át a kutatók két órával korábban ébresztették őket – 6 órát alhattak. Végül két  éjszakán át 10 órát aludhattak.

A kutatók monitorozták az agyhullámaikat.

Három alkalommal, az alapszint beállítása után, az ötödik nap után, ‘a munkahét végén’, és a két nap hétvégi pihenő után az önkéntesek az egész napot a laboratóriumban töltötték, különféle vizsgálatokat végeztek rajtuk.

Vizsgálták a vérmintájukat (interleukin-6, kortizol stresszhormon), az aluszékonyságukat (milyen gyorsan zuhan álomba, amikor nappali szunyókálást engedélyeznek – ami az objektív bizonyítéka az aluszékonyságnak), de megkérdezték kérdőív segítségével is, mennyire érzi álmosnak magát (szubjektív bizonyítéka az aluszékonyságnak). Majd a figyelemtesztre került sor: a képernyőn egy pont feltűnésekor meg kellett nyomni egy gombot.

Abban nem volt semmi meglepő, hogy munkanapokon, amikor kevés alvás jut, a kísérleti személyek sokkal aluszékonyabbak voltak – objektíve és szubjektíve, az alapszinthez viszonyítva.

Az interleukin-6 – a gyulladás szintje meredeken emelkedett a részleges alvásmegvonás idején, a kortizol szint azonban ugyanolyan maradt. A teljesítmény teszten (figyelem) rosszul szerepeltek.

A hétvégi alvás után, mind az objektív mind a szubjektív teszt azt mutatta, hogy az önkéntesek kevésbé voltak álmosak. Az interleukin-6 szintje a vérben csökkent, a kortizol szint is szignifikánsan csökkent – az alapszinthez viszonyítva, valószínűleg azért, mert az önkéntes résztvevőknek már akkor alváshiányuk volt, mielőtt a kísérlet elindult.

Ami fontos: a figyelemtesztjük eredménye nem javult a hétvégi alvás után.

Ez arra figyelmeztet, hogy a hétvégi extra alvás nem küszöbölte ki az összes deficitet, amit a hét közbeni alvásmegvonás okozott.

“A két éjszaka megnövelt alvása valószínűleg nem elegendő arra, hogy az enyhe alvásmegvonás okozta éberségi deficitet kiiktassa. Ami súlyos következményekkel járhat olyan szakmákban, mint az egészségügy vagy a közlekedés” – írják a szerzők.

Az enyhe fokú alvásmegvonás, majd annak kipihenése, újra meg újra megélve ezt a ciklust, jelentősebb hatást is okozhat az egészségre.

“Az alvásmegvonás majd regenerálódás ismétlődő heti ciklusának hosszú távú hatásait az emberre – nem ismerjük.”

Forrás:Független.hu