Az ókori Athén törvénykönyvében a „bürökpohár” is végrehajtási módként szerepelt halálbüntetés esetén. Szókratészt is ilyen módon végezték ki, azaz a foltos bürök mérgével teli poharat kellett kiinnia, miután istenkáromlásban és az ifjúság tévútra vezetésében találták bűnösnek.
„egy ideig járkált, majd miután megjegyezte, hogy a lába elnehezedik, hanyatt feküdt; így utasította ugyanis az ember; s ugyanaz az ember, aki a mérget adta, meg is tapogatta a testét, időről időre megvizsgálta lábát és lábszárát, azután erősen megnyomva lábát, megkérdezte, érzi-e még? ő azt felelte, hogy nem; azután lába szárát nyomta meg az ember, és így fölfelé haladva, megmutatta nekünk hogyan hűl és merevedik. Azután ő maga is megtapogatta magát, s közölte velünk, hogy ha szívéig ér, elköltözik. Már csaknem a köldökéig kihűlt, mikor kitakarva magát – mert idáig be volt takarva – így szólt, és ez volt végső szózata: „Kritón, Aszklépiosznak kakassal tartozunk: adjátok meg neki és el ne feledjétek.” „Meglesz, – felelte Kritón – de gondold meg, van-e még más mondanivalód.” De erre a kérdésre ő már nem válaszolt, hanem kis idő múlva megrázkódott, és az ember kitakarta, s tekintete már megtört; Kritón ezt látva, lezárta száját és szemét.
Így írta le Platón, Szókratész „bürökpohár” általi kivégzését, ezzel elsőként szinte tudományos igényességgel dokumentálta a foltos bürök mérgezés tüneteit.
Mérges gyomnövény
A foltos bürök vagy egyszerűen bürök (Conium maculatum) a zellerfélék családjába tartozó kétnyári növényfaj. Hasonlít ugyan néhány ernyős virágzatú növényünkre (petrezselyem, ánizs, kapor ) a nevét adó, vastag, belül üreges szárának lilás-barnás tarkázottsága minden más hasonló növénytől megkülönbözteti. Magassága 100–120 cm vagy még magasabb. Karógyökerű növény, magjai barnák, szárának alsó részén halvány vörösbarna foltok láthatók.
A nyirkos, tápanyagban gazdag talajt kedvelő növényünk gyomtársulásokból magas termetével emelkedik ki (egy-másfél méter magasra is megnő). Levelei többszörösen tagoltak, a virágzat tengelye alatt ún. gallérkalevelek csoportosulnak. Apró, fehér virágai összetett ernyőt alkotnak. Áltermésük két részre tagolt (iker) kaszattermés. Az eredetileg a Mediterráneumból származó növény, ma már egész Európában -a legészakibb területek kivételével- jelen van.
Fő hatóanyaga, méreganyaga a koniin, mely a növény minden részében megtalálható (friss termésben 2–3%, a mennyiség a száradás során csökken). A foltos bürök hatóanyaga a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódik, ezért még az érintésétől is óvakodjunk. Igen korán – még egy óra sem telik el – megjelennek az első mérgezési tünetek: ilyen a fáradékonyság, szédülés, hasmenés, verejtékezés, majd mivel a gerincvelő motorikus központjai bénulnak, az alsó végtag bénulása következik, aztán a mellkas bénulása lehetetlenné teszi az eleinte egyre szaporább kapkodó légzést végül beáll a nem gyors és szép fulladásos halál. Kisebb mennyiségben más piridinvázas alkaloidokat is tartalmaz: konhidrint, pszeudokonhidrint, γ-koniceint és N-metilkoniint.
Gyógyító múlt
A régebbi gyógyszerkönyvek a foltos bürköt is alkalmazhatónak tartották a gyógynövény-terápiában, melynek termése külsőre összetévesztésig hasonlít az ánizs termésre. Míg az ánizs kellemes, addig a foltos bürök termése – koniin tartalmánál fogva – összedörzsölve kellemetlen “egérszagot” áraszt.
A foltos bürök nedvét az orvosi tisztesfű (Stachys officinalis) és az édeskömény (Foeniculum vulgare) magjaival keverték össze, s ezt alkalmazták például a sztrichnin és más mérgek ellenanyagaként. A 15–16. században a gyökereket köszvényes fájdalmak csillapítására használták, az 1760-as évektől rákos daganatok kezelését is végezték bürökkel.
Ezt a mérgező növényt napjainkban gyógyászati célra már nem alkalmazzák, mivel kicsi a hatásszélessége, azaz a hatásos és a halálos dózisa nagyon közel van egymáshoz.
