Most jött el az ideje az Ön szokásos IP (Igazság Pillanata) étrendjének. Elővette a kártyáját, amely tartalmazza a DNS-profilját, az Ön genetikai aláírását az étrendklinikához és egy tűszúrásnyi vért is adott. A vérét megvizsgálták és összehasonlították a DNS-ével. Rövid várakozás után az étrendi előírás elkészült, amelyet az Ön specifikus genetikai szükségleteire szabtak és tökéletesen kiegyensúlyozva a makro- és mikrotápanyag-szükségleteit.

Az Ön számára a következő néhány hónapra vonatkozó étrendi ajánlás természetesen egyáltalán nem hasonlít  arra amelyet olasz barátjának vagy a főnökének készítenének, aki másodgenerációs indián. Még fiútestvérének is -aki sokkal hektikusabb életmódot folytat mint ön -egy teljesen különböző ételsort ajánlottak.

Ebben a pillanatban ez egy fantasztikus bombahír, de egyike azoknak a dolgoknak, amiket a tudósok már korábban előrejeleztek, amely technikailag lehetségessé válhat a jövőben.

Nem is olyan régen, a táplálkozástudomány és a genetika vizsgálata külön párhuzamos pályán futott. Most a két pálya egybemosódik, mivel a tudósok vizsgálják a génjeink és a táplálkozásunk közötti kölcsönhatást.

A kutatás ezen területe amelyet  tudományosan nutrigenomikának neveznek vagy  fogyasztóbarátabb módon “személyre szabott táplálkozásnak”, sokat ígérő információkkal szolgál. Ezek az információk hatékonyabban segítenek személyre szabni a táplálkozási tanácsokat az egészségi állapot javítása és néhány betegség megelőzése érdekében.

De ez nem egyszerű feladat.

Vegyük példának a szívbetegséget. Nem csak egy gén felelős a szív és az érrendszer működéséért – legalább 20 000 gén vesz részt a szabályozásában. Habár minden génnek csak kis hatása van, bizonyos “jelző gének” általános jelzést adhatnak a szívbetegség kifejlődését jelző egy bizonyos kockázati tényezőről. Például azonosítottak egy gént, amely a vér koleszterinszintjének szabályozásában vesz részt. A gén leggyakoribb változataitól eltekintve két másik változata létezik, amelyek vagy az átlagnál magasabb kockázatnak teszik ki az egyént a magas koleszterinszintre, vagy megvédik attól.

Azt találták, hogy ahol az életmódfüggő kockázati tényezők alacsonyak, például olyan embereknél, akik fizikailag aktívak és alacsony zsírtartalmú étrendet tartanak, nem tesz nagy különbséget, ha hordozzák azt a génvariánst, amely hajlamossá tesz a magas koleszterinszintre. Más szóval, ha az életmódfüggő kockázati tényezők magasak, akkor ez talán egy dohányzó, fizikailag inaktív és sok telített zsírsavat fogyasztó egyénnél, aki rendelkezik ezzel a génnel, magas koleszterinszintet fog eredményezni.

Azt is kimutatták, hogy ha emberek egy csoportja egy idegi egy terápiás (gyógy)étrendet követ, hogy csökkentse a koleszterinszintjét, néhány embernél drámaian kedvező anyagcsereválasz jelentkezik, míg mások szervezete nem reagál erre egyáltalán. Tehát a nem-reagálóknak  időpazarlás hogy az étrendváltoztatással küzdjenek, miközben a jól-reagálók számára tényleg megéri a fáradozást.

A kulcs az, hogy megtalálják azt a bizonyos génváltozatot, amely a túl-reagálóknál általában megjelenik. Amint ez az információ elérhető, lehetővé teszi, hogy azokat az embereket célozzák meg a táplálkozási tanáccsal, akik a leginkább tudnának ebből profitálni.

A szívbetegségen kívül számos más genetikai változatot találtak a táplálkozással kapcsolatban.

Azok a gének, amelyek szabályozzák a folátanyagcserét, olyan állapotokhoz kötöttek, mint a velőcsőzáródási rendellenesség, egy sor gént azonosítottak, amelyek a szervezet vasfelszívódásával és -szintjének szabályozásához kötöttek. Arra is van bizonyíték- iker- és testvérkutatások alapján- hogy a genetikai tényezők a fő meghatározói a csontok ásványianyag-sűrűségének és szerkezetének.

Nem kétséges, hogy a genetikai profilunk hajlamossá tesz bennünket a környezetünkre való különböző módokon történő reagálásra. A jövő kutatása lehetségessé teszi, hogy rájöjjünk, hogyan a legjobb módosítani a környezetünket és az étrendünket, hogy legjobban megfeleljünk az élettani adottságainknak. Ahogy Jose Ordovas, a Tufts Egyetem Táplálkozás és Genomika Professzora, Bostonból, az Amerikai Egyesült Államokból mondja : “Ez nem a természetről vagy táplálkozásról szól; hanem a természetünk táplálásáról.”

Ha már mindent ismerni fogunk.. és ha ügyesen csináljuk,  az élelmiszerekkel befolyásolhatjuk génjeink működését…mindig a megfelelő irányba terelgetve őket.