Bevezetés
Korunkban az alternatív medicina egyre nagyobb szerepet kap a betegségek megelőzésében és számos idült betegség kiegészítő kezelésében. Az ájurvéda átfogó rendszere – beleértve a speciális táplálkozást és a rendszeres jógagyakorlást – meglehetősen gyorsan terjed. Nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában, így Magyarországon is növekvő népszerűségnek örvend. Egy 2002-ben közölt, amerikai lakosság körében végzett felmérés szerint a rendszeres jógagyakorlók az összlakosság 5,1%-át teszik ki, akiknek 76%-a nő, jellemzően felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, s átlagéletkoruk 39,5 év. A 18 év feletti amerikai lakosság körülbelül 38%-a alkalmazott alternatív terápiát gyógyító céllal 2007-ben; 43%-uk nő volt, panaszaik eltértek a férfiakétól: a nők nyakfájdalom és szorongás miatt, míg a férfiak elsősorban a koleszterinszint csökkentése végett alkalmazták az alternatív gyógymódok valamelyikét. A jóga, az ájurvédás növények és a speciális diéta együttese számottevően csökkenti a cukorbetegség tüneteit, azonban több vizsgálatra van szükség az ájurvédikus kezelés alátámasztásához. A cukorbetegségben szenvedők körében kevésbé népszerűek az alternatív módszerek, így az ájurvéda és a jóga alkalmazása, mint a nem cukorbetegek körében. Egy indiai vizsgálat szerint a reumás ízületi gyulladásban (reumatoid artritiszben) szenvedők 82%-a alkalmaz alternatív terápiát betegsége kezelésére a nyugati medicina terápiás módszereinek kiegészítő terápiájaként. Az alternatív gyógyítási módszereket 69%-ban fájdalomcsillapításra alkalmazzák, amelyek között az ájurvédikus gyógynövény-terápia és étkezés a legnépszerűbb. Az alábbiakban az ájurvédikus táplálkozás alapjait mutatjuk be.
Ájurvédikus táplálkozás
„Az étel az, ami táplálja a testet, az elmét és az öntudatot” – tartja az Indiában széles körben gyakorolt gyógyítás átfogó rendszere, amely több mint háromezer éves múltra tekint vissza. Az ájurvéda szó jelentése: „élet tudománya” (aju = élet, véda = tudás). Tanítása szerint minden egyénnek hatalmában áll gyógyítania saját magát. Ahhoz, hogy az egyén egészséges maradjon, elengedhetetlenül fontos a helyes táplálkozás, a rendszeres testmozgás és jógagyakorlás. Az ájurvédában úgynevezett szattvikus és pránikus étrendi előírások különböztethetők meg
Szattvikus étrend
Az étrendet mindig az egyéni alkatnak megfelelően kell összeállítani. A három „hatóerő” – más néven tridósa – összhangja, egyensúlya teremti meg és tartja fenn az egészséges állapotot testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. A betegségek kialakulását a három dósa közötti arányeltolódások eredményezik. Rendszerében az alábbiak különböztethetők meg:
1. váta az úgynevezett idegi energia,
2. pitta a katabolikus tűzenergia,
3. kafa az anabolikus táplálékenergia.
Minden étel és ital, amelyet elfogyasztunk, továbbá minden élmény és minden külső környezeti inger hatást gyakorol a három dósára, azok egyensúlyára. Következésképpen az étkezéssel meglehetősen hatékonyan befolyásolható az egészségi állapot.
A három dósa az emberi alkatot is meghatározza. A váta a levegőből és űrből, a pitta a vízből és tűzből, míg a kafa a vízből és földből származó energia. A dósák segítségével leírható az egyén alaptermészete s ennek megfelelően megtudható az energetikai igénye is. Az ájurvédában a táplálkozás és gyógynövények terápiás alkalmazása összefonódik, egymástól nem választható el. A szattvikus étrend összeállításakor elsődlegesen az ízeknek, illetve azok dósákra kifejtett hatásának tulajdonítanak jelentőséget. Három íz fokozza, míg három íz csökkenti az egyes dósákat. Az édes, sós, savanyú és keserű mellett a pikáns és fanyar íz is szerepet játszik az ételek megválasztásánál.
Számos lényeges szempont adódik az ételek kiválasztásánál: fűszeresség (csípős, savanyú, sós, fanyar stb.), hideg vagy melegkeltő, folyékony vagy szilárd, olajos vagy száraz. Emellett az évszaknak és napszaknak is nagy jelentősége van. Nagyon lényeges az étel frissessége és minősége is, valamint az, hogy a különböző ételek mennyire fogyaszthatók egyszerre. Például hús és tej, hal és tej, marhahús és joghurt, valamint savanyú gyümölcsök és tej nem fogyaszthatók együtt. Azt vallják, hogy a legtöbb dinnyefélét kizárólag magában kell enni, mivel egyébként méreganyagok halmozódnak fel a szervezetben. Emellett számos egyéb szabály létezik az ájurvédában, amelyek a következők:
- Éhesen ne igyunk, szomjasan ne együnk!
- Akkor együnk, ha éhesek vagyunk, és akkor igyunk, ha szomjasak vagyunk!
- A gyomor egyharmadát étellel, egyharmadát itallal, egyharmadát levegővel kell feltölteni.
- Evés közben egyenesen üljünk, s ne figyeljünk semmi másra (tévé, rádió, újság, beszélgetés stb.)!
- Szeretettel és lelkesen rágjuk az ételt!
- Mérsékelt ütemben együnk, s rendesen rágjunk meg minden falatot!
Az étkezések időzítése is fontos. Az ájurvéda reggel és este nem javasolja a nehéz, nyálkaképző ételek fogyasztását. Reggelire könnyű, serkentő falatokat javasol, ebéd után pihenést ír elő. Vacsorára tejtermék és/vagy gyümölcs szerepel az ajánlásban.
A terápiás étrend összeállításakor olyan ételeket ír elő, amelyek az adott panasz, betegség kialakításában szereplő dósát közömbösítik, gyengítik. Az ízek összeállítása felől közelíti meg a terápiás beavatkozásokat is. Számos olyan ételt, illetve élelmiszert ismer, amely egymagában is gyógyító hatású, amilyen a méz, a datolya, a mandula, a ghi (tiszított vaj) és a tej.
Pránikus étrend
A pránikus étrendet más néven jógaétrendnek is nevezik, amelyben nem csupán a test energizálására, hanem a szellem, elme táplálására is hangsúlyt fektetnek. Ötféle pránát különböztetnek meg, amelyeknek táplálására más-más étel alkalmas.
- Apránikus ételek A föld alatt fejlődő zöldségek, például a burgonya, az édesburgonya, a fehérrépa és a sárgarépa sorolható az apránikus élelmiszerek közé. Emellett a földből növő gombák, a gyökérfüzek és a ginzeng is apránikus étel. Közös jellemzőjük, hogy növelik a kitartást és erőt, fokozzák a nemzőképességet.
- Pránikus ételek A friss hajtások, a klorofillban gazdag, zöld leveles növé- nyek tartoznak ebbe a csoportba, amelyeknek közös tulajdonságuk a serkentés, tisztítás és hűtés. Gyakran mentával, gyömbérrel és korianderrel ízesítik, amelyek a pránikus hatást növelik.
- Vjána ételek A talajon termő növények tartoznak a vjána ételek közé, amilyen például a tök, a paradicsom, az eper és a bab. Erősítenek, serkentenek, energizálnak. Gyakran kombinálják szamána ételekkel.
- Szamána ételek A gabonafélék, rizs, tejtermékek, méz és nyers cukrok tartoznak ide. Közös jellemzőjük a könnyű emészthetőség.
- Udána ételek A fák gyümölcsei és a diófélék sorolhatók ebbe a csoportba, amelyek mivel éter elemet hordoznak, ezért a szív táplálása mellett az elmére is hatnak. Egymagukban is fogyaszthatók. A szervezet egyensúlyának megteremtését segítik elő.
A jógaétrend az udána és a szamána típusú ételeket részesíti előnyben, azonban mind a hat ízhez és mind az öt pránához tartozó ételféleség kiegyensúlyozott, mértékletes fogyasztását javasolja.
Csökkentett fogyasztásra vagy teljes elhagyásra is ajánl bizonyos élelmiszercsoportokat, amelyek a következők:
- hús, hal, tojás
- mesterséges, tartósított élelmiszerek
- sült ételek
- alkohol
- csapvíz és cukrozott üdítők
- mikrohullámú sütés, főzés
- cukor és fehér liszt
- margarin, gyenge minőségű olajok, zsírok
- konzerv élelmiszerek, ételek
- félkész ételek
- nagyüzemi tejtermékek
Összefoglalás
Az ájurvéda átfogó rendszere kiemeli a táplálkozás relevanciáját, amely nem csupán a betegségek megelőzésében, hanem számos kórkép kezelésében is hatékony eszköz. Szerepet játszik a szív-ér rendszeri betegségek és az elhízás kezelésében egyaránt . Az ájurvéda a testet, szellemet és lelki folyamatokat nem választja el egymástól, hanem az egyént holisztikusan értelmezi, amely a táplálkozási irányelvek szempontrendszerében is megmutatkozik. Az egyéni alkatot, az úgynevezett tridósa rendszerét veszi alapul. Fontosnak tartja az ízek megválasztását, valamint a természetes és friss ételek fogyasztását. A zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék és tejtermékek fogyasztását tartja elsődleges fontosságúnak. Kiemeli a gyenge minőségű ételek, a húsok, a halak, a tojás, valamint a mesterséges adalékok minimalizálásának, illetve elhagyásának jelentőségét.
Dr. Boros Szilvia