A papír, a puskapor és a porcelán mellett a fagylalt is a nagyszerű ősi kínai találmányok egyike. Az egyszeri ember már ötezer évvel ezelőtt ismerte és élvezettel fogyasztotta a jeges nyalánkság ősváltozatát, amely hó, tej, gyümölcslé és fűszerek keveréke volt. Szülőföldjéről a nagy utazók, az arabok és a perzsák hurcolták magukkal a Földközi tenger partjaira. Sorban meghódította a kor hatalmas uralkodóit, például Nagy Sándort és Néró császárt.

Kezdetben főúri csemegeként, élénkítőszerként szolgált a hegyek jegéből méz, gyümölcsök, fahéj, rózsavíz és ibolya hozzáadásával készült hűsítő. A nagy ókori orvos, Hippokratész diétája részeként, terápiás szerként alkalmazta betegeinél. Korok és uralkodók jöttek-mentek, de a fagylalt maradt, sőt, fejlődött, s lassan bekerült az utca emberének kedvencei közé is.

Az első nyilvános fagylaltozót Procope alapította 1672-ben Párizsban, amelynek érdekessége volt, hogy csak a nyári hónapokban üzemelt, s csak citromfagylaltot kínált, mégis csábította a kor hétköznapi és történelmi embereit. Rendszeres látogatói közé tartozott például Voltaire, Rousseau, Diderot és Napóleon. A fagylalt csáberejét mutatja, hogy nem sokkal később, az 1700-as évek végére már több mint nyolcvanféle változatban volt kapható.

Karrierjének néhány évszázada alatt természetesen nemcsak a fagyi ízesítése, hanem előállítási technológiája is gyökeres változáson ment át. Ennek talán legjelentősebb állomása körülbelül Marco Polo híres utazásainak időszakára tehető, amikor is felfedezték, hogy ízletesebb massza készíthető, ha a jég belekeverése helyett inkább kívülről hűtik le az edényt. Ekkor készítették az első „hűtőket”, amelyek szalmával és jéggel bélelt vermek voltak. Érdekesség, hogy hazánkban ehhez a művelethez a befagyott folyók és a Balaton jegét használták. Innen már csak kis lépést jelentett az első, kezdetben kézi meghajtású fagylaltgép megépítése.

A fagylalt 1904 júliusában nyerte el az általunk ismert jelenlegi formáját, amikor is Charles E. Minches St. Louis-i feltaláló ötleteként ostyából készült tölcsérbe töltötték a fagyigombócokat. A nagy újítást 1905-ben a St. Louis-i világkiállításon is bemutatták. Magyarországon a fagylaltozás a reformkortól indult virágzásnak; már Sissi is hódolt ennek az élvezetnek, akinek az ibolyaízesítésű fagylalt volt a kedvence.

A fagylalt elnevezés egy rendkívül színes élelmiszercsoportra illő fogalom. Békésen megfér benne a tej-, gyümölcs- vagy éppen tejszínalapú készítmények hosszú sora. A hagyományos jégkrém és fagylalt mellett a tejszínt tartalmazó parfé ugyanúgy, mint a könnyed, nagyrészt vízből, gyümölcsökből és cukorból készülő sorbet. Hiszen a fogyasztók igényeit ki kell és ez esetben maximálisan ki is lehet elégíteni. A klasszikus receptben szereplő alapanyagok, vagyis a tej, a tojás és a cukor, ízlés és szükség szerint lecserélhetőek vagy gazdagíthatóak. Így valóban ezerféle íz és szín alakítható ki. Sovány tej, zsírszegény tejpor vagy joghurt és gyümölcsök felhasználásával zsír- és energiaszegény változat nyerhető a fogyókúrázók, a vonalaikra odafigyelők számára. A különlegességekre vágyó ínyencek kedvéért a piacon fellelhetők igazi csemegék, kandírozott magvakkal (pl. mandulával, dióval), gyümölcsdarabokkal, alkoholos öntettel, különleges krémes és fűszeres szószokkal megbolondítva.

Forrás: mdosz.hu

Indulhat a vasárnap délutáni séta fagyival fűszerezve!