A réz, amely a periódusos rendszer 29-es rendszámú eleme, fémenzimek részeként katalitikus szerepet játszik a szervezetben .

-Az amino-oxidázok a biogén aminokat munkálják meg: a monoamino-oxidáz a szerotonint, az adrenalint, a noradrenalint és a dopamint, míg a diamino-oxidáz az allergiás reakciók során szabaddá váló hisztamint alakítja át, a lizil-oxidáz pedig a lizin és a hidroxi-lizin szerkezetét módosítja.

-A vérplazmában levő vas-oxidázok a ferrovas ferrivassá oxidálásával elősegítik, hogy a vas transzferrinhez (vasszállító fehérjéhez) kötődjék. Az I-es típusú vas-oxidáz (cöruloplazmin) nem megfelelő működésekor ferrovas halmozódik fel a vérben. A II-es típusú vas-oxidáz szerepet játszik a vas anyagcseréjében, s vas-oxidázos aktivitása van a sejthártyában levő hefesztatinnak is.

-A mitokondriumbeli citokróm-c-oxidáz az oxigénnek vízzé redukálódását katalizálja.

-A dopamin-béta-monooxigenáz a dopaminból noradrenalint hoz létre, a tirozináz hatására a tirozinból dopa képződik, míg a szuperoxid-diszmutáz a szuperoxidnak hidrogén-peroxiddá és oxigénné alakulásában működik közre.

Hiánya és többlete is betegség
Bár kevés réz a gyomorból is felszívódik, ugyanis savas környezetben valamennyi rézion szabaddá válik a réztartalmú molekulákból, a többsége a vékonybélből jut a vérbe. A napi étrend 2-3 mg-os réztartalma fedezi a rézszükségletet akkor is, ha legfeljebb a fele szívódik fel a bélből. A többi a széklettel kiürül a testből, miképp a székletbe jut a máj által az epébe kiválasztott réz is. A vizelettel csak igen csekély mennyiségű réz választódik ki (veseműködési rendellenesség esetén azonban a többi nyomelemhez hasonlóan rézből is több ürül).

A réz vérben mérhető rendes töménységének fenntartása a máj feladata. A felnőtt ember testében fellelhető mintegy 150 mg réz kétharmada a csontokban és az izmokban fordul elő, míg a máj 10–20 mg-ot raktároz belőle.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a réz hiánya és többlete is baj forrása.

• Ha az ételekkel és az italokkal a kelleténél kevesebb réz jut a szervezetbe, a réztartalmú enzimek aktivitása csökken. Emiatt egyebek között zavar támad a kötőszövet képződésében, következésképp mindazoknak a szerveknek (csontoknak, tüdőnek stb.) a működésében, amelyekben ilyen szövet van, s rendellenessé válhat a védekezési rendszer tevékenysége is (2). Rézhiányt azonban örökletes hiba is előidézhet, amikor is az ATP7A X-kromoszómához kötött génjének mutációja miatt zavar támad a réz szállításában (ilyenkor Menkes-kór áll fenn).
• A többletréz viszont – akár nagy adagban jut a testbe, akár örökletes hiba (az ATP7B-nek a 13. kromoszómában levő génjében bekövetkező mutáció) miatt halmozódik fel a szervezetben (ezt Wilson-kórnak nevezik, amelyben egyebek között gátlódik a réznek az epébe való kiválasztása) – mérgezést okoz (3).

Rézhiányos állapot szerencsére csak ritkán fordul elő. Régebben elsősorban a tápszerrel etetett koraszülöttek, az idült hasmenésben szenvedő, tehéntejet kapó csecsemők és a tartósan gyomor-bél rendszeren kívül (parenterálisan) táplált felnőttek voltak a szenvedő alanyai. Esetükben a rendes cöruloplazmin- és rézmennyiségnek csak a töredéke fordult elő a vérben (a tehéntejben ugyanis kevesebb réz van, mint az anyatejben), ám rézpótlással helyreállt a kívánatos töménységük. Erre okvetlenül szükség volt, mert a rézhiány vérszegénységet és fehérvérsejthiányt idézett elő (különösen a neutrofil granulociták száma csappant meg), s csecsemő- és gyermekkorban csontritkulást is okozott. Felnőttkorban akkor lehet ilyesmire számítani, ha a férfiak 2900 kcal energiatartalmú étrendjében tartósan 440 mikrogrammnál, míg a nők 1900 kcal energiatartalmú étrendjében 290 mikrogrammnál kevesebb réz van.

A klinikai laboratóriumi gyakorlatban elsősorban a vérsavóban levő réz és cöruloplazmin mennyiségének megkevesbedése, valamint a vörösvérsejtbeli szuperoxid-diszmutáz aktivitásának csökkenése utal rézhiányra. A réz normál tartományának alsó értéke 10 mikromól/l, míg a cöruloplazminé 180 mg/l.

Mennyi rézre van szükség
A csecsemők napi rézszükségletét, pontosabban rézfelvételét hat hónapos korig az anyatej, utána pedig az anyatej és a kiegészítő táplálék réztartalma alapján határozták meg. Nemzetközileg ajánlott értéknek hat hónapos korig 200 mikrogramm, míg hat és tizenkét hónapos kor között 220 mikrogramm réz számít. Ezek természetesen átlagos értékek, ugyanis az anyatej réztartalma igen tág határok között változik. A szülés utáni hat hónapban a különböző nők anyatejében 150 és 620 mikrogramm közötti rezet mértek literenként, míg a hetedik és tizenkettedik hónap között ennél kevesebbet (a legnagyobb érték 300 mikrogramm volt). Az előbbi esetben az átlag 250 mikrogrammnak adódott, ekképp a napi 200 mikrogrammos rézfelvételhez a csecsemőnek 8 dl anyatejet kell szopnia. A hét és tizenkét hónapos kor közötti csecsemők esetében az anyatej átlagos réztartalmát literenként 200 mikrogrammnak vették. Azt feltételezve, hogy a gyermek naponta hat deciliter anyatejet szopik, ezzel 120 mikrogramm rézhez jut, s ehhez jön a kiegészítő táplálékkal felvett 100 mikrogramm réz, így jön ki a napi 220 mikrogrammos rézfogyasztás.
A gyermekek és a serdülők rézszükségletét a felnőtteknek ajánlott mennyiségekhez viszonyítva állapították meg. Az egy–három évesek becsült átlagos szükséglete 260, a négy–nyolc éveseké 340, a kilenc–tizenhárom éveseké 540, míg a tizennégy–tizennyolc éveseké 685 mikrogramm réz naponta. Az ajánlott rézmennyiségek ezeknél nagyobbak: az egy–három éveseknek 340, a négy–nyolc éveseknek 440, a kilenc–tizenhárom éveseknek 700, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknek 890 mikrogramm réz fogyasztását írják elő naponta.
Valójában a felnőttek számára javasolt napi rézadagok is viszonylagosak, mert szinte annyiféle érték lelhető fel a szakirodalomban, ahányféle vizsgálatot végeztek. A tizenkilenc év felettiek becsült és ajánlott rézmenyisége egyaránt 700 mikrogramm (ez a kilenc–tizenhárom évesek ajánlott rézfelvételének felel meg), míg a számításokon alapuló rézszükségletük 900 mikrogramm. Ennél csak 100 mikrogrammal ajánlanak többet a terhes nőknek a magzat és a méhlepény rézszükségletének kielégítése végett. Bár a szoptatás alatti becsült rézszükséglet sem több ennél (1000 mikrogrammnál = 1 mg-nál), az elfogyasztásra ajánlott rézmennyiség mégis 1300 mikrogramm, mert az anyatejjel átlagosan napi 200 mikrogramm réz ürül az anya testéből.

Nagy a tűrési határ
Minthogy minden élelmi anyag tartalmaz rezet, változatos étrend esetén nem fordul elő rézhiány. Viszonylag sok réz van a májban, a húsokban, a tengeri eredetű termékekben, a dióban, a mandulában, a földi mogyoróban, az árpában, a szójában, a lencsében, a babban, a tökmagban, a spenótban, a spárgában és a burgonyában (4). Étkezéssel a nők átlagosan 1–1,1, míg a náluk többet evő férfiak 1,2–1,6 mg rézhez jutnak naponta, s ez elegendő rézszükségletük fedezéséhez. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik kiegészítésképpen rezet is tartalmazó készítményt szednek, s ezt megtehetik, ugyanis ennek az elemnek elég nagy a felső tűrési határa (az egy–három évesek 1 mg-jától a szoptató nők 10 mg-jáig terjed).

Dr. Pécsi Tibor

Forrsá: Új Diéta 2008/2