Az esélyegyenlőtlenségről általában a nők, az idősek, a kisebbségek vagy a hátrányos helyzetű régiók lakói jutnak eszünkbe, pedig van olyan terület, ahol a férfiak szorulnak segítségre. Az orvosi rendelőkben, a szűrővizsgálatokon sokkal ritkábban találkozhatunk férfiakkal, és sajnos nem azért, mert a férfi az erősebbik nem. A statisztikák szerint ugyanis egy átlagos magyar férfi várható élettartama 71,6 év, míg a nők átlagosan 78,7 évre számíthatnak (KSH, 2012). Ha a legfőbb halálokok nemenkénti eloszlását vizsgáljuk, akkor szintén arra jutunk, hogy a férfiak gyakrabban esnek áldozatul a szív-és érrendszeri megbetegedéseknek, a daganatos betegségeknek, az emésztő-vagy légzőrendszer kóros elváltozásainak, de a sport- és közlekedési balesetekben és öngyilkosságban is többnyire ők vesztik életüket. De miért van ez így?

Gyilkos biológia vagy gyilkos társadalom?

A kutatók évtizedek óta keresik a választ arra a kérdésre, hogy miért az erősebbik nem él rövidebb ideig? A válasz egyrészt a biológiában keresendő, az állatvilágban is tovább élnek a nőstények és ez embernél is vannak olyan hormonális tényezők, amelyek a nőknek kedveznek. A tesztoszteron, a férfi nemi hormon túltengése esetén például fokozódik az agresszív viselkedés, míg a női nemi hormonnak, az ösztrogénnek viszont számos egészségvédő hatása van. Az ösztrogén ugyanis védi az érfalakat, a bőrt, a nyálkahártyákat és növeli a pozitív hatású koleszterin szintjét.

Részben szintén a biológia az oka annak is, hogy a nők gyakrabban találkoznak egészségügyi szakemberekkel, hiszen a fogamzásgátlás, a gyerekvállalás miatt sűrűbben kell orvoshoz, védőnőhöz fordulniuk.

A biológia azonban nem minden, sőt. A külföldi és hazai szakemberek az elmúlt években egyre inkább arra a következtetésre jutottak, hogy a férfiak korábbi halálozásában a legnagyobb szerepet a társadalmilag meghatározott nemi szerep (a gender) játssza. Más szavakkal – és persze nagyon leegyszerűsítve – a férfiak azokba az elvárásokba halnak bele, amiket a társadalom közvetít feléjük.

A sztereotípiák ölnek!

A negatív sztereotípiák ellen nem azért kell harcolni, mert a 21. században így illik, hanem azért, mert veszélyesek. A férfiaktól a társadalom azt várja el, hogy erősek legyenek, kemények, ne nyavalyogjanak, a problémáikat oldják meg egyedül. Ha egy kislány elesik és megüti magát, körbeugrálják, vigasztalják, egy kisfiú könnyeit viszont még ma is sokan elintézik azzal, hogy „egy katona nem sír”. De ha a szülők nem is erőltetnék ezt a macho-magatartást, a médiából akkor is bőven áradnak azok az elvárások és példaképek, amelyek alapján egy fiú hamar megtanulja, hogy „milyen egy igazi férfi”. A fiatal fiúk és férfiak keménységüket, erejüket bizonyítandó ezért gyakran keresik a veszélyes helyzeteket és esnek a gyorshajtásos balesetek, felelőtlen szex vagy drogfogyasztás áldozataivá.

Ráadásul ebbe a férfiképbe a testi-lelki problémák, a betegség, az orvoshoz fordulás nem férnek bele, így a férfiak ritkábban és sokszor csak későn fordulnak szakemberhez és a javasolt életmódbeli változtatásokat is nehezebben fogadják el. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy éppen az említett férfi-kép miatt az orvosok is hajlamosabbak elsiklani a férfiak panaszai felett.

Veszélyes élet

A férfiak az egészséggel kapcsolatos kérdésekben is kevésbé tájékozottabbak és rendszerint egészségtelenebb életmódot folytatnak, többet isznak, dohányoznak és kevésbé egészséges ételeket esznek, mint a nők. Felmérések szerint például a férfiak 7,3 százaléka számít nagyivónak, míg a nőknek csak 0,3 százaléka (ELEF, 2009). Naponta dohányzik a férfiak 22,8 százaléka, míg a nőknél ez a szám „csak” 14,6 százalék (Felnőtt Dohányzás Felmérés, 2013).

Meg kell említeni azt is, hogy a veszélyes, fokozott egészségi kockázattal járó munkaköröket – például bányász, tűzoltó, rendőr – többnyire szintén férfiak töltik be, így ez is hozzájárul a férfiak halálozási adatainak romlásához.

Férj, apa, munkaerő, kenyérkereső

Legalább ennyire fontos az is, hogy milyen elvárások nehezednek a férfiakra férjként, apaként, munkaerőként, az anyagi biztonság megteremtőjeként. Manapság nagyon sok szó esik arról, hogy a nőknek mennyiféle szerepben kell helytállniuk, de azért érdemes azt is tudatosítani, hogy a férfiaknak sem könnyű. A magyar társadalom a nyugati országokhoz képest még mindig meglehetősen hagyományos felfogású, vagyis a kenyérkereső férj/apa képe mélyen él a társadalomban. A férfiakra ezért komoly nyomásként nehezedik, hogy munkahelyüket mindenáron megőrizzék, így egy esetleges elbocsájtás gyakran vezet önértékelési problémákhoz, depresszióhoz. A betegség látszatát, az orvoshoz járkálást pedig sokan szintén a munkaalkalmasságuk bizonyítása miatt kerülik, és persze nem elhanyagolható az sem, hogy az orvosi rendelők is munkaidőben várják a pácienseket.

Forrás: egeszseg.hu