Az ember szaglása sokkal jobb, mint eddig feltételezték – állapította meg egy amerikai vizsgálat. A kutatók 32 önkéntest kértek fel arra, hogy illatnyomokat kövessen szaglászva úgy, ahogy a kutyák nyomoznak a szagok után.  Az önkénteseknek úgy kellett meghatározniuk egy illat forrását, hogy közben külön-külön összehasonlították a jobb és baloldali orrlyukkal szerzett információkat.

A vizsgálat során a kutatók körülbelül tíz méter hosszú illatnyomot hagytak, hogy meg lehessen állapítani a szagok forrását. A kísérleti személyek szemét bekötötték, füldugót tettek a fülükbe és vastag kesztyűt húztak a kezükre, hogy kizárólag az orrukra hagyatkozzanak.

A háromnapos tréning során, ami közben a feladatot kilencszer megismételték, négy kiválasztott személy jelentősen növelte a teljesítményét és kétszer olyan gyorsan hajtotta végre a feladatot, mint korábban, vagyis megtalálta az illat forrását.

A kiértékelés szerint az ember ahhoz hasonló stratégiával közelített az illatforráshoz, mint ahogy azt a kutyák teszik. A szagokat cikcakk vonalban követték, és minél gyorsabban mozogtak, annál inkább növekedett a szaglás frekvenciája is; egy taktika, amit a kutyák is használnak, hogy lehetőség szerint sok illatmolekulát szippantsanak be az orrukba.

A további vizsgálatok azt is megmutatták, hogy miként lokalizálták a kísérletben résztvevők az illatokat. Mindkét orrlyuk különböző irányból szippantott be illatmolekulákat, amelyek körülbelül három és fél centiméter távolságban voltak. Ha az egyik orrlyukat leragasztották, akkor már nem tudta az illető olyan jól végrehajtani a feladatot, lelassult, vagyis a szaglást – hasonlóan a halláshoz – két irányból kapjuk, összehasonlítjuk az információkat, s ennek alapján határozzuk meg az illat forrását. A kutatók összegzése szerint az emberi szaglás jobb a hírénél és valószínűleg azért becsüljük alá, mert a hétköznapok során a szaglásunkat nem használjuk ki teljes mértékben – olvasható az amerikai tanulmányban.