„Attól fogva, hogy híre megy valamelyik himalájai növény gyógyító erejének, három-négy év sem kell ahhoz, hogy végleg el is tűnjön a Földről” – figyelmeztet Jacques Fleurentin francia etnofarmakológus, aki a gyógyszerészetet az élővilág védelmével kapcsolja össze.    A szakértő szerint néhány ilyen növényfaj esetében már el is késtek a megóvásukra szolgáló intézkedésekkel. Példaként olyan,Kínában és Tibetben régóta alkalmazott gyógynövényeket említ a szakértő, mint a kínai hernyógomba (Cordyceps sinensis) vagy az illatos varjúháj (Rhodiola crenulata), amelyek az interneten megindult forgalmazás következtében kiveszőfélben vannak.

A ginszenggyökér vagy a sebgyógyító árnika szabadon már alig található, csak a termesztés révén lehet hozzájutni még ezekhez a keresett természetes gyógynövényekhez. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet valamennyi növénnyel, amely stimuláló hatással bír.”Amint a kínai vagy amerikai vállalatok kezdik forgalmazni és hirdetni ezeket a növényeket az interneten, áruk felmegy és a falusiaknak többet fizetnek azért, hogy nagy mennyiségben gyűjtsék őket” – magyarázta a jelenséget Fleurentin doktor.

A kínai hernyógombát hagyományosan az idős emberek köhögésének és lélegzési zavarainak enyhítésére használták. Ha ennek a gombának a nevét beütik az internet keresőprogramjába, a Google 128 ezer találatot jelez, jobbára olyan honlapokon, amelyek a tüdőre, a vesére gyakorolt jótékony hatását dicsérik.

Az illatos varjúháj – más néven rózsagyökér – a meghűléses betegségek ellen hatásos, a Google 14.500 találatot jelez hasonló portálokon. Ez szintén aggasztja Fleurentin doktort, aki a francia etnofarmakológiai társaság elnöke és 40 éve kutat Tibet és Jemen hegyeiben a hagyományos gyógynövények után, a természeti változatosság, a biodiverzitás védelmében.

„A déli országokban a lakosság 80 százaléka csak gyógynövényekkel kúrálja magát, mert nincs más választása. Amikor azonban a globalizált világ felfigyel egy adott fajra, az veszélybe kerül” – mondja a kutató. Ez már csak azért is nyugtalanító, mert például az EU-ban használt gyógynövényeknek csak mintegy 20 százaléka európai eredetű.

„Sürgős dolog számba venni ezeket a növényeket, felmérni,mennyire ritkák, megérteni és tesztelni, akár ismételten is, mi adja a gyógyhatást, meg kell őrizni a fajokat a helyszínen, és meg kell tanulni, miként kell művelni ezeket és hogyan állítható elő belőlük hatásos medicina” – fejtette ki a francia kutató. A gyógynövényekre vonatkozó ismeretek szóbeli továbbadása ma már nem elegendő.

A ginszenget már nagy területen termesztik Ázsiában és az Egyesült Államokban, de a termesztett gyógynövény nem mindig olyan hatásos, mint a természetben lévő: ellenőrizni kell a körülményeket, a talajt, a tengerszint feletti magasságot.

Jacques Fleurentin szerint 4-500 gyógynövény is van, amelyet ilyen módon kellene védeni a kipusztulástól, amely az internetes dicsőséget követheti.