Visszaadja az egészségünket

Régészeti kutatások igazolják, hogy a Tibeti-fennsík kínai Jünnan tartományában 8000 évvel ezelőtt történhetett meg a hajdina, más néven közönséges pohánka (Fagopyrum esculentum Mönch) háziasítása. Termesztése ettől kezdve terjedhetett el Közép-Ázsiában, Tibetben és Japánban. Európába az oszmán kalandozó lovasok hozták be a XI. sz. környékén.

A hajdina a XX. század elejéig elválaszthatatlan része volt az emberek mindennapi étkezésének, főleg Európa és Ázsia szegényebb néprétegeiben. Az Észak-Amerikába importált növények sorában az első helyen szerepelt. Az agrokemikáliák megjelenésével azonban egyre jobban csökkent a hajdina iránti kereslet, és szinte a kihalás szélére juttatta. A  nyugati civilizáció a búzát részesítette előnyben, amelynél a nitrátok használata nagyban növelte a termés mennyiségét. A  hajdina reneszánszát – paradox módon – csak a modern társadalom és az egészséges táplálkozás iránti növekvő érdeklődés hozta el.

Majdnem gabona

A hajdina, további 14 más hajdinafélével együtt, a szegfűfélék rendjén belül, a keserűfűfélék családjába tartozik. Rendszertani szempontból helyesen nem gabonaféléről, hanem a sóska vagy a rebarbara rokonáról van szó. A hajdina egyéves, üreges növényszá- ra 30-80 cm magasra nő. Kevés ága van, de azokon alul levélnyeles, felül kocsánytalan, szíves-nyilas leveleket hord. A felső kocsánytalan levelek hónaljából növekednek nyár végére a növény fehér, néhol rózsaszínű, hímnős virágai. Termése 3 élű, barnás színű, kis bükkmagra emlékeztető kaszattermés. Magjai rendkívül gazdagok olyan poliszacharidokban, amelyekhez hasonlók a gabonafélék magjaiban is megtalálhatók, ezért gyakran „pszeudo-gabonafélének” is nevezik a hajdinát. Bár igénytelen növény, a fagyokat nem bírja. Betakarításának ideje a szeptember. Fontos mezőgazdasági termény. A  hajdinamezők a méhkaptárokat mézzel, a gazdák pajtáját pedig állati takarmánnyal töltik meg. Zöldtrágyaként a föld minőségének javítására is kiváló.

A rutin és társai

Miért is ilyen áldásos hatású a hajdina az emberi szervezetre? Könnyen emészthető, növényi (a magokban akár 70%) poliszacharidot (keményítőt), ásványi anyagokat (mangán, cink, szelén, réz, kalcium, vas, magnézium, foszfor, kálium), vitaminokat (B1,  B2,  B6, E, C) tartalmaz. Kiváló esszenciális aminosav, főleg lizin (négyszer több van benne, mint a gabonafélékben) és telítetlen zsírsavak, elsősorban linolsav és linolénsav forrása is. Telítetlen zsírsavból is kb. négyszer annyit tartalmaz, mint a gabonafélék. Külön kiemelendő a növény kolin tartalma, amiről később részletesen írunk. Nagy mennyiségben vannak benne könnyen oldódó rostanyagok és fehérjék, glutén nélkül. Ezért a gluténérzékenyek is fogyaszthatják. Az egyik legfontosabb és legalapvetőbb hatóanyaga, amit nem is kis mennyiségben tartalmaz (ennél több már csak a tatár hajdinában van, amelyet azonban Ázsiában termesztenek), egy flavonoid glikozid, a rutin. A rutin fontos, növényi eredetű antioxidáns, amely más flavonoidokhoz hasonlóan gátolhatja a daganatok kialakulását, növeli a simaizomzat rugalmasságát, jótékonyan hat az érfalakra, támogatja a C-vitamin felszívódását, segít megakadályozni a vérrögök kialakulását. Csökkenti továbbá a vérben a cukor- és a vérzsírszintet – előnyösen hat a koleszterinszintre, a különböző eredetű vérzésekre és a gyulladásokra. A hajdina kiválóan használható visszerekre, aranyérre, a szemben és a bőrön elpattant hajszálerekre, jelentős mértékben csökkenti az érelmeszesedés, a trombózis, az infarktus és az agyvérzés kialakulásának kockázatát. Tapasztalatok szerint a libidóra és a potenciára is kedvezően hat. A  legtöbb (rutin) hatóanyag a hajdina szárított növényszárában található, ezért a virágzás előtt célszerű begyűjteni. A növényszárból főzetet szoktak készíteni. A  hozzáadott citrusfélék vagy a csipkebogyó – azaz a C-vitamin – segíti a rutin felszívódását a szervezetben. A rutin fontos gyógyszeripari alapanyag, a patikában tabletta formájában is megvásárolható, szintén C-vitaminnal kiegészítve. A hajdina kivételes kolin tartalmával is kiemelkedik a többi gyógynövény közül. Ez az anyag segíti a májsejtek regenerálódását, ezért eredményesen használható méregtelenítő kúrára, fogyókúrában, mérgezések vagy májbetegségek gyógyításában. A hajdina várandósság alatt is fogyasztható.

Hajdina a tányérunkon

A  konyhában elsősorban a növény őrölt kaszattermését használjuk. Érté- kes anyagai megőrzése céljából nagyon fontos, hogy a növényt ne főzzük, csak öntsük le forrásban levő vízzel, majd tegyünk rá fedőt. Az ehhez felhasznált vizet ráadásul meg is ihatjuk, mint ahogy a szárából készített főzetet is. A leforrá- zott, vízzel megduzzasztott hajdinát édesíthetjük vagy sózhatjuk, elfogyaszthatjuk így vagy meg is süthetjük. Szuper egészséges levest, levesbetétet, szendvicskrémet, knédlit, galuskát, palacsintát, kását, pudingot, süteményt és egyéb finomságokat készíthetünk belőle. Sőt a hajdinából akár sört vagy szeszpárlatot is előállíthatunk. Túl sok hajdina fogyasztása fokozott verejtékezést okozhat (melegítő hatású, nagyobb mértékű felhasználása ezért inkább télen javasolt). Elvétve allergiás csalánkiütést válthat ki. Ettől eltekintve fogyasztása csakis egészséget hoz magával, és nagyon finom! A szaklektor kiegészítése: A  hajdina felhasználása során ügyelni kell arra, hogy a friss növény fagopyrin és fikoeritrin tartalma – főként napfény hatására, a Hypericin fajokhoz hasonlóan – fényérzékenyít, bőrgyulladást okozhat. Ezért a friss hajtásokat és a hántolatlan termést fogyasztás előtt célszerű leforrázni, majd leszűrni, csak azután használjuk fel!

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK

Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,