A Sanguisorba nemzetségbe tartozó növényeket már 2000 év óta gyógynövényként tartják számon. A mai napig több mint 120 aktív hatóanyagot találtak bennük. Ezek közül a vegyületek közül a triterpenoidok, a fenolok és flavonoidok a legfontosabbak. In vivo és in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a Sanguisorba nemzetségből származó növények a bennük levő különböző vegyületeknek köszönhetően számos farmakológiai tulajdonsággal rendelkeznek. Ilyenek a vérzéscsillapító, az antibakteriális, a tumorellenes, neuroprotektív és hipoglikémiás aktivitás.
Most a nemzettség gyógynövényként leginkább használt két tagjáról a Sanguisorba officinalisról vagyis az őszi vérfűről, és a S. minorról vagyis a csabaíre vérfűről lesz szó.
Csabaire vérfű – Sanguisorba minor
Kezdjük a kisebbel amelynek őshazája a mediterrán vidék. Főleg napos, száraz gyepekben, bokorerdőkben, mezsgyéken, meszes, laza szerkezetű talajokon található, még száraz gyomtársulásokban is jól érzi magát.
Erőteljes, hosszú orsó alakú rizómát fejleszt, amelyből a dús tőlevélrózsában hosszú nyelű, páratlanul szárnyalt összetett levelek hajtanak ki. A tőlevélrózsa hegyesen fogazott levélkéi gyakran ülők kerekded alakúak, színük sötétzöld, fonákjuk halványabb. A ritkán elágazó szárlevelek levélkéi karcsúbbak: elliptikusak vagy keskeny elliptikusak. A virágok sziromlevél nélküliek gyakran egy hosszú tőkocsány végén, néha a hajtástengelyek csúcsán gömbszerűen, 1–2 cm széles fejecskevirágzatban helyezkednek el. Április-július között virágzik.
A csabaire vérfű, vagy kis vérfű régi gyógynövényünk, a monda szerint Csaba királyfi ezzel a fűvel gyógyította sebesült katonáit. A növény ősi magyar neve valószínűleg innen származik. Herbáját tradicionálisan belső vérzések és külső sérülések esetén összehúzószerként, vérzéscsillapítóként, valamint gyulladáscsökkentőként és antibakteriális hatású anyagként használják.
A gyógyászati felhasználáson kívűl van egy másik érdekesség is a kis vérfűvel kapcsolatban vagyis ehető gyógynövényünk. A tőrózsa fiatal levélkéi felhasználhatóak fűszeres vajkeverékekbe, salátához adva. Íze egyesek szerint uborkaszerű, de annál sokkal érdekesebb. Kissé fanyar, rózsaillat-szerű, aromás utóízt is lehet érezni, amikor elrágjuk nyersen a leveleket, így a legfinomabb salátanövények közé sorolható. (Erdőkóstoló: A csabaíre vérfű a konyhámban)
Könnyen növekszik, és hasznos kiegészítője a gyógynövénykertnek vagy az évelő ágynak. Érdemes néhány szót szentelni a termesztésének is. Napos, félárnyékos, tápanyagokban sovány talajt kedveli. Könnyen szaporítható magról, száraz időszakban meghálálja a locsolást. Ha a virágzatot eltávolítjuk a friss leveleket folyamatosan lehet szedni. Ha a terjedés érdekében meghagyjuk a virágokat magától elterjed a kertben. Meg lehet említeni eróziógátló tulajdonságát is.
Őszi vérfű – Sanguisorba officinalis
Karcsú és magasabb termetű/ 40-100cm magas/, felálló szárú, elágazó gyöktörzses növény. Nedves hűvösebb élőhelyeken: lápréteken, nyirkos kaszálóréteken jellemző, helyenként tömegesen jelenik meg. Páratlanul szárnyaltan összetett leveleinek zöme tőlevél. A felálló, gyéren elágazó szárakon csak néhány levél található. A rövid nyelű levélkék kerekdedek, vagy elliptikusak, szélük fűrészes. Felszínük zöld, fonákuk hamvasan kékes. Fiatal leveleiből, és hajtásaiból szintén ízletes saláta készíthető.
Az őszi vérfű nevéhez illően késő nyáron kezd virágozni. Általában augusztustól októberig virít. Hiányos virágai a hajtások végén tömött gömbös, vagy hengeres, füzérvirágzatokban nyílnak. Gyógyászati célra egyaránt használják a rizómákat, a gyökereket, és a föld feletti hajtást. A gyökereket és a rizómákat általában ősszel gyűjtik, a föld feletti hajtást pedig akkor, amikor a növény virágzik.
Főbb hatóanyagai a flavonoidok, szaponinok, ursolinsav, arabinóz, illóolaj, C-vitamin és a csersav. Rizómái nagy mennyiségű tannint (legfeljebb 17% -ot) tartalmaznak, amelyek felelősek a gyógynövény összehúzó, antiszeptikus és gyulladáscsökkentő hatásáért. A kínai és a nyugati tradícionális gyógyászatban a gyökér főzetét belsőleg súlyos menstruációs vérzés, a székletben és a vizeletben megjelenő vér, és vérzést okozó aranyér esetén használják. A összehúzó és gyulladáscsökkentő hatása miatt számos emésztési rendellenesség, például hasmenés, dysentéria, enteritisz, fekélyes vastagbélgyulladás , irritábilis bél szindróma és irritábilis bél szindróma kezelésére alkalmazzák.
Az őszi vérfű in vitro gátló hatást mutatott számos patogén baktériummal szemben, például Staphylococcus aureus, Streptococcus pneumoniae és Pseudomonas aeruginosa.
A gyógynövényből készített főzet használható szájvízként, vagy gyulladt és duzzadt mandulák kezelésére, külsőleg sebekre, égésekre, ekcémára, kiütésekre, aranyér lemosására. Égések kezelésére a porított gyökereket szezámolajjal keverve kenhetjük az érintett területekre.
Az őszi vérfű levele szintén kellemesen fűszeres illatú, az uborkáéra emlékeztető, enyhén diós ízű. Érdemes salátakeverékbe tenni, vagy vajas kenyérre szórni. Halakhoz, tojásos ételekhez kiválóan illik. Használható ecetbe ízesítőnek illetve olajban eltéve is.